A jubileumi Generációk Találkozásán Ladányi Lajos, a Zoboraljai közhasznú Társaság vezetője Zoboraljai Díjat adott át Frideczky Jánosnak, Dr.Gerzanics Magdolnának és Kukor Ferencnek.
Olyan személyek részesültek elismerésben, akik az elmúlt húsz évben sokat tettek a zoboralji kultúra, oktatás, hagyományápolás és önazonosságtudat megőrzése érdekében.
Miért éppen ők kapták az elismerést? A következőkben röviden ismertetjük a kitüntetettek életpályáját, méltatásuk okait:
Frideczky János
Minden magyar kaszinó, klub szellemi atyja Széchenyi István gróf volt. Angliai utazásáról hazatérve, az ottani klubok, kaszinók, társaskörök eszméltető, öntudatosító erejét hirdette barátai között. Az első magyar kaszinók egyike Pozsonyban alakult meg, 1836-ban. Az első szabály súlyos kötelezettséget is kimondott: a magyar nyelv tudatos ápolását, amivel a nemzet művelődési törekvéseinek céljait kívánták előmozdítani. A 2. világháború után a hatóságok a kaszinót bezárták, a magyar és német művek sokaságát megsemmisítették.
Ötvennégy év után, 1999-ben Frideczky János jóvoltából ismét megnyitotta kapuit a po pozsonyi kaszinó. Ükapja, Neszter József országgyűlési képviselő és akadémiai tanár 1836-ban a Pozsonyi Casino egyik alapítója és első titkára volt. A közösségi érzelmű pozsonyi polgár megvásárolt egy többemeletes épületet a város központjában. Ez a családi örökség szállt Frideczky Jánosra, akitől a csehszlovák pártállam aztán elkobozta.
A háztulajdonos az 1990-es évek végén visszakapta a hatalmas épületet, igaz, meglehetősen romos állapotban. “A szabad világban megtanultam, hogy a tulajdon kötelez. Elhatároztam, hogy fölújítom ebben a házban ükapám nagy művét, megkísérlem a Pozsonyi Casino föltámasztását.” – nyilatkozta Frideczky János.
A kaszinó újraépítésével párhuzamosan 1992-ben alapította a Vidéo Alapítványt, mely melynek fő tevékenysége a szellemi és kulturális értékek fejlesztése és megőrzése, az emberi jogok védelmezése, az egészségvédelem és művelődés fejlesztése valamint szorgalmazza történelmünk és népünk hagyományainak megismerését. Az alapítvány tevékenysége sokrétű. Támogatja a Kárpát-medence területén, szórványban élő családok gyermekeit úgy anyagilag, mint különféle rendezvények szervezésével, anyanyelvi oktatásuk biztosításával és az oktatás színvonalának emelésével. Iskolabuszokat működtet szórványterületeken – köztük a Nyitrai járás területén –, hogy a magyar anyanyelvű gyerekek utazását lehetővé tegye az oktatás színhelyére. Évek óta szervezi nyári táborát, melynek résztvevői a szórvány- és peremvidékekről érkező gyerekek, helyszíne pedig szintén szórványvidék, Alsóbodok.
Közben létrehozza Agentura Pacis Posonium Egyesületet, amely alapszabálya szerint a közép-európai térség különböző nyelvű és nemzetiségű lakói közti félreértések kiküszöbölésére, az ellentétek mérséklésére és a feszült helyzetek feloldására közös érdekből törekvő személyek önkéntes csoportosulása. Céljai érdekében lehetőségei szerint többek között társadalomtudományi kutatásokat szervez, kezdeményez és végez, ezeket anyagilag támogatja és eredményeit közzéteszi.
2004-ben Esterházy János Emlékérmet vehette át.
2008-ban Frideczky János és az általa újraindított Pozsonyi Kaszinó is Magyar Örökség- díjban részesül.
Dr.Gerzanics Magdolna
A kárpátaljai Ungváron született, gyerekként élt Zalában, Erdélyben majd Németországban. A Pécsi Tanárképző Főiskola szakon magyar-ének-zene szakon végzett. Az ELTE néprajzi tanszékén fejezte be tanulmányait, majd megírta doktori disszertációját, melyben Komárom- Esztergom megye 3 magyar, 3 német és 3 szlovák falvának népzenei hagyományát és szokásait dolgozta fel, érintve a tárgyi kultúra értékeit is, valamint az azonosságok, különbözőségek összehasonlítását.
Vass Lajos zeneszerző, karnagy és Manga János mellett munkálkodott különböző rádióműsorokban, valamint a KÓTA Népzenei Szekció, és a Vass Lajos Népzenei Szövetség vezetőségi tagjaként. Néprajzi kutatásait, tudását könyvek és újságcikkek őrzik.
Dr. Gerzanics Magdolna népzenekutató, újságíró a mai napig az irodalom, a zene, a népzene, népművészet és néprajz szolgálatában áll. Tevékenysége sokrétű: szakmai előadásokat tart népzenei táborokban és képzéseken, zsüritagként értékel különböző népzenei versenyeken és vetélkedőkön, segítséget nyújt szólistáknak és népdalköröknek, idegenvezetőként csoportoknak mutatja meg hazánk, s a szomszédos országok értékeit.
Évek óta figyelemmel kíséri és szívügyének tekinti a Zobor-vidéki hagyományőrző csoportok segítését. Honlapján így vall: … fontosnak tartom, hogy minél nagyobb körben terjedjen az a kultúra, amelyet magunkénak érezhetünk, ami bővíti ismereteinket és növeli a világ előtt tekintélyünket.“
Kukor Ferenc
Szíve, immáron majdnem egy évtizede, Zoboraljáért (is) dobog. A kapcsolat 2004-ben vált még erősebbé, amikor az alsóbodoki szakközépiskola alapítója és akkori igazgatója ellátogattak Szombathelyre, hogy hivatalosan is testvériskolai kapcsolatot hozzon létre egymás közt az alsóbodoki Magyar Tannyelvű Magán- Szakközépiskola és a szombathelyi Bolyai János Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium. Magyarországi részről a kapcsolatépítés fő mozgatója kezdetektől fogva Kukor Ferenc történelem szakos tanár volt. Szombathelyen él feleségével, nagylányával és nagyfiával. Nagy lelkesedéssel szervezte a bolyaisok felvidéki útjait, és a bodoki diákok vas-megyei programjait.
A lelkesedése az évek múlásával sem hagyott alább. Jelenleg is – most már a gimnázium igazgatóhelyetteseként – aktívan támogatja és ápolja a testvérkapcsolatot, a zoboralji középiskolát. Mindezt nem csupán erkölcsileg, de a lehetőségekhez mérten anyagiakkal is. Aktív tagja a szombathelyi közéletnek is: Rákóczi Szövetség Szombathelyi Alapszervezete alelnökeként tevékenykedik, valamint tagja a 2003-ban Szombathelyen alakult Honderű Asztaltársaság Egyesületnek, mely többek között jótékonysági bálokat is rendez, s Kukor Ferencnek köszönhetően a 2008-as Honderű bál bevételét karitatív támogatásként az alsóbodoki szakközépiskolának ajánlotta fel. A Generációk Találkozásának is rendszeres látogatója és támogatója.
Hosszú lenne a sor, ha minden érdemét fel szeretném sorolni. Álljon itt e helyett inkább egy idézet.
Egy idézet Kukor Ferenctől, akitől gyakran hallottam a következő mondatot: „A mi szívünk félig mindig Zoboralján dobog“.
{iarelatednews articleid=”34710,34746″}
