csatary

A 97 éves Csatáry Lászlót, az egykori kassai rendőrség politikai tisztjét háborús bűntettek elkövetésének gyanúja miatt július 18-án vette házi őrizetbe a Budapesti Nyomozó Ügyészség. Kérdéses, hogy Szlovákia kikéri-e? Összefoglaló

Csatáry ellen 2011-ben rendeltek el nyomzást Budapesten

Dr. Csatáry László,  háború alatti tevékenysége 2012 tavaszán lett ismét szóbeszéd tárgya, miután a Simon Wiesenthal Központ (SWK) újabb három személyt vett föl a legkeresettebb tíz náci háborús bűnös listájára, köztük egy magyart, Csatáry személyében. Akkor összegeztük, hogy mit is tudhatunk Csatáry Lászlóról, aki ellen a Budapesti Nyomozó Ügyészség 2011 szeptember 22-én rendelt el nyomozást háborús bűntett elkövetésének gyanúja miatt Efraim Zuroff, az SWK vezetője feljelentése alapján. A központ szerint, “rendőrparancsnokként kulcsszerepet játszott 15 700 zsidó Auschwitzba deportálásában 1944 tavaszán.” 

Csatáryt 1948-ban állïtólag kötél általi halálra ítélték, de a halálos ítélet hiányzik az iratok közül

A Szlovák Főügyészség együttműködik a magyar féllel. A kassai Kerületi Főügyészség ügyésze, Ján Šanta 29 szemtanút hallgatott meg, akik megerősítették Csatáry közvetlen szerepét a kassai zsidók deportálásánál. A kassai levéltári aktákat átadták a magyar félnek. Ennek érdekessége, hogy a halálos ítélet hiányzik az iratok közül, csak egy újságcikk van mellékelve, mely hírül adta a halálos ítéletet. “Megvan a június 8-ai bírósági tárgyalás jegyzőkönyve, amelyben az szerepel, hogy az ítéletet csatoljuk. Maga az ítélet azonban nincs ott, csak egy cikk a 1948. június 9-ei Vychodoslovenská Pravdából” – jegyezte meg Balassa Zoltán kassai történész, aki áttanulmányozta a 97 éves Csatáry László ügyészségi-bírósági aktáját, mely dokumentáció a kassai Állami Területi Levéltárban található. 
Balassa megállapította, hogy a büntetőeljárási adatlapon a következő indoklás támasztja alá a bírósági döntést: “Magas beosztású politikai tisztviselő, aki elrendelte a demokratikusan gondolkodó és faji okok miatt üldözött személyek letartóztatását és deportálását. Megkorbácsoltatta őket, és néhányukat agyonlövette. Politikai és nemzeti gyűlölet.” A vádiratban a vádakat 14 pontban sorolták fel. “A Csatáry-ellen felhozott vádak lényege, hogy Magyarország megszállása után a kassai téglagyárban kialakított zsidó gyűjtőtáborból több esetben különböző számú embert deportáltatott, s a gyűjtőtáborban fogva tartott embereket, beleértve az asszonyokat és gyermekeket személyesen is bántalmazta, tehát megrugdosta, megpofozta és megkorbácsolta őket” – mutatott rá a történész az ügyészségi iratok alapján.
“A vádirat egyik pontja szerint Csatáry László 1944 májusában például azt az utasítást adta beosztottainak, hogy a rend fenntartásakor a kard élét is használhatják, június elején pedig 300 olyan zsidót is deportáltatott, aki korábban valamilyen ok miatt kivételt kapott, így Csatárynak nem volt joga elvitetni őket” – ismertette a vádiratot Balassa Zoltán. Az aktákban leírt esetek mind 1944 májusában, júniusában és később történtek. Arra a felvetésre – hogy a külföldi sajtó szerint Csatáry László kulcsszerepet játszott körülbelül 300 zsidónak Kassáról az ukrajnai Kamenyec-Podolszkba történt deportálásában, ahol 1941 nyarán szinte valamennyiüket meggyilkolták – Balassa Zoltán azt mondta, hogy ez az esemény nem szerepel az iratokban, úgy ahogyan az sem, hogy Csatáry László 1944 tavaszán aktív szerepet játszott volna 15 ezer 700 zsidó Auschwitzba történő deportálásának megszervezésében, ahogy erről a nyugati sajtó írt.  

Csatáry László: “Nem gazemberségre, hanem fordításra utasítottak … nem volt kellemes feladat”

Balassa nyilatkozata szerint az iratokból az tűnik ki, hogy Csatáry László valószínűleg 1938 után érkezett Kassára, miután a város újra Magyarország része lett. A városból a szovjetek megérkezése előtt, 1945 januárjában a németekkel együtt távozott. Csatáry László rendőrségi alkalmazott volt Kassán, előbb állítólag az útlevélosztályon dolgozott, majd 1944 májusában a téglagyári gettó parancsnoka lett, erről Csatáry ezt állítja: “magam a téglagyári és a belvárosi gettónál mindössze kétszer-kétszer jártam. E két helyen bizonyíthatóan a németek parancsoltak, aki ennek az ellenkezőjét állítja, azaz engem mint magyart képzel a vezéri székbe, nem mond igazat” – nyilatkozta a Magyar Hírlapnak, majd a foglalkozásáról így vall: “rendőrségi fogalmazóként dolgoztam 1942 őszétől 1944. november 1-ig, amikor bizonyíthatóan Budapestre küldtek. E beosztás amúgy hadnagynak megfelelő rangot jelentene a honvédségnél. Tipikus közigazgatási munkát végeztem, útleveleket állítottam ki, s más efféléket. Március 17-én, 1944-ben Richter ezredes parancsnoksága alatt egy csapat német költözött az egyik kassai házba. Tíz nap múlva a főnököm, Horváth György rendőrtábornok az irodájába hívott. Ott ült az említett Richter és még másik három SS-tiszt. Felettesem bemutatott, s közölte, mivel a hivatalban én bírom legjobban a nyelvüket, összekötőként delegál hozzájuk. Ez annyit tett, ha volt valami óhajuk-sóhajuk, azt először velem közölték, s azt én továbbítottam a megfelelő helyre” – mondta, majd arról beszélt, hogy miért vállalt: “Ez egy határozott parancs volt. Aki szolgált bármilyen fegyveres testületnél, tudja, mivel jár ennek megtagadása. De miért álltam volna ellen? Nem gazemberségre, hanem fordításra utasítottak. Kérdem én, ezen az alapon ma minden, a kommunizmust szolgáló tolmácsot el lehetne-kellene ítélni? Amúgy pedig egyáltalán nem volt kellemes feladat” – emlékezett Csatáry.

Csatáry állítja, háborús bűncselekményben nem vett részt

A háborús bűnökkel gyanúsított, kilencvenhét éves férfi a Magyar Hírlapnak adott interjúban arról is beszélt, amikor 1997-ben hazaért, mind a kanadai nyomozók, mind egy budapesti ügyvéd – aki kérésére kiterjedt vizsgálatot folytatott ügyében idehaza és külföldön – egyértelműen kijelentette, nem vádolható semmivel. 
1997-ben kanadai állampolgárságát visszavonták, mert saját bevallása szerint mikor 1949 márciusában Németország francia zónájából Kanadába mentek, elhallgatta, hogy korábban rendőrként szolgált, ugyanis akkoriban ez kizáró oknak számított. Jobb körülményekre volt szükségük, mert két gyermeke egészsége az élelemhiány miatt megrokkant, TBC-sek lettek. Tudvalévő, hogy a nagyapja nevét a Csíziket használta. “A mai, békés világban ezt nagyon nehéz, ha tetszik, lehetetlen fölfogni. A háborút követő magyar politikai viszonyok között mindenkit egyöntetűen bűnösnek tituláltak, aki így vagy úgy, de az előző rendszert szolgálta. Ágensek járták a hadifogolytáborokat, s szabályosan vadászták a tiszteket – függetlenül attól, hogy valóban bitangok vagy ártatlanok voltak. Ráadásul én az elszakított részen, Kassán szolgáltam, ami Csehszlovákiában, a magyarüldözés idején eleve egy plusz fekete pontnak számított” – nyilatkozta Csatáry. Majd elmondta, hogy egyetlen ország sem akarta kikérni, pedig a fogsága alatt megtehették volna. “Eddig egyetlen ember sem tudott olyan, korabeli dokumentumot fölmutatni, amelyben a nevem a háborús bűnösök, a keresettek listáján szerepel. Pedig akkor, frissiben, a tragikus élmények hatása alatt könnyű volt ezeket összeállítani” – mondta. 
Arra a  kérdésre, hogy miért ítélték halálra Csehszlo­vákiában, nem tudja a választ. “De erre a kanadai nyomozók sem találtak világos magyarázatot, pedig ők 1995-től két éven át kutakodtak a magyar és a csehszlovák levéltárakban. Mindössze egy újságcikkre bukkantak, s az alapján közölték velem is” – utal Csatáry a fent említett újságra. A zsidókkal kapcsolatos viszonyáról az alábbi történetet mesélte el: “Kassa mellett áll a Bankó-hegy, amelynek az oldala szabályosan ki volt lyuggatva. Ott bujkáló zsidók éltek. Bár a detektívek tudták, hogy ott vannak, mi nem engedtük őket oda, így ők megmenekültek, s később el tudtak jutni Szlovákiába” – nyilatkozta Csatáry Lázin Miklós Andrásnak a Magyar Hírlapban.

Csatáryt házi őrizetbe helyezte a Budai Központi Kerületi Bíróság

A Fővárosi Törvényszék közleménye szerint a Budapesti Nyomozó Ügyészség a szökés, elrejtőzés veszélye miatt kérte dr. Cs. László Lajos házi őrizetének elrendelését. A kerületi bíróság úgy ítélte meg: “megalapozott a veszélye annak, hogy az idős, de mozgási és helyváltoztatási képességét tekintve még mindig jó egészségi állapotban lévő gyanúsított szabadon hagyása esetén külföldre távozna, illetve a hatóságok számára elérhetetlenné válna”. A bírósági döntés szerint az ügy megkívánja a gyanúsított rendelkezésre állásának folyamatos ellenőrzését, amely csak a házi őrizet keretei között valósulhat meg. A harminc napos házi őrizet elrendeléséről szóló végzés a gyanúsított és védőjének fellebbezése miatt nem jogerős, de végrehajtható.
A Fővárosi Főügyészség megbízott vezetője 2012. július 18-án szerda délelőtt jelentette be, hogy a nyomozó ügyészek a hajnali órákban felkeresték a lakásán a 97 éves férfit, majd gyanúsítottként kihallgatták és őrizetbe vették. Csatáry szerda hajnalban nem lepődött meg a hatóságok érkezésén, készült arra, hogy ki fogják hallgatni. Előre leírt jegyzetekkel készült, amelyeket csatoltak is a vallomásához. A 97 éves férfi együttműködő volt, a kihallgatásán tagadta a bűncselekmény elkövetését. Vallomásában ugyanakkor ellentmondás is mutatkozott, mivel a végén olyan érveket említett, mint hogy „paranccsal tette”, „a kötelességét teljesítette”.
Ibolya Tibor megbízott fővárosi főügyész a Csatáry őrizetbe vételéről tartott sajtótájékoztatón elmondta, hogy nyomozást többek között az is nehezítette, hogy négy országot érintett: Szlovákiában történt a feltételezett bűncselekmény, a tanúkat Izraelben keresik, Csatáry pedig Kanadából érkezett vissza Magyarországra. Azt is figyelembe kellett venni, hogy a 97 éves férfit távollétében Csehszlovákiában halálra ítélték. Végül a Szlovákiából érkezett és a magyarországi levéltári anyag egybevetésével július 9-ére állapították meg, hogy a 97 éves férfi a bizonyítékok értékelése alapján megalapozottan meggyanúsítható, de precízen kellett eljárniuk.
A Simon Wiesenthal Központ július 18-án Áder János magyar államfő segítségét is kérte Csatáry bíróság elé állításában. A magyar kormánynak az utóbbi hónapokban számos lépést és gesztust kellett tennie, hogy bizonyítsa elkötelezettségét az antiszemitizmus elleni harcban. Az elmúlt hetekben több olyan levelet is kapott a magyar kormány, amelyben külföldi politikusok, írók az antiszemitizmussal szembeni fellépésre kérték. 

A Nemzeti Jogvédő Alapítvány állásfoglalása

A Nemzeti Jogvédő Alapítvány Kuratóriuma és a Nemzeti Jogvédő Szolgálat Elnöksége képviseletében az üggyel kapcsolatban állásfoglalást tett közzé, miszerint az alkotmányos jogállam jogrendjét súlyosan sérti az ártatlanság vélelmének semmibevétele, s az így jogsértett személy jogsérelmének hatósági eltűrése. Az adott ügyben illetéktelen magánszemélyek súlyosan megsértették egy ember emberi méltósághoz való jogát, vele szemben ill. vele kapcsolatban alaposan feltehetően elkövették a hamis vád, zaklatás, garázdaság, magánlaksértés, jogosulatlan adatkezelés bűncselekményét, a polgári jog által védett személyhez fűződő jogait.
“Aggasztónak tartjuk, hogy országon kívüli, a Wiesenthal központtal nem azonosítható, a zsidóság körében is körülhatárolt ú.n. „jogvédő”, számos vélemény szerint haszonelvű érdekcsoportok gyűlöletkampánnyal és féktelen hangulatkeltéssel kívánják betölteni a bűnüldöző szerepét, s ehhez magyarországi partnereket találnak. Olyan személy képviseli ezeket, aki szemben Simon Wiesenthallal kétségbe vonja a kommunista bűnök üldözésének jelentőségét, s az ebből adódó törvény előtti egyenlőtlenségre tudatosan törekszik, feszültséget keltve a magyarországi zsidó és nem zsidó csoportok között. Alapos okunk van annak megállapítására, hogy ezen hiteltelen „jogvédő” tevékenység célja a kiválasztott személyek erkölcsi-anyagi-biológiai tönkretétele, büntető eljárással való megölése annak kockázata nélkül, hogy a hamis vád következményeivel az elkövetőknek szembe kellene nézniük, mert áldozataik magas életkora miatt az eljárások jogerős befejezése alig lehetséges.
A magyarországi bűnüldözés és igazságszolgáltatás nagy zsákutcája lesz, ha ezen törekvéseknek teret enged tévesen értelmezett humanista megfontolások alapján, miközben a népirtó kommunista bűnök és bűnösök üldözése ténylegesen nem tapasztalható a legmagasabb pártállami tisztséget betöltök esetében sem, s olyan beosztású kommunista személyek felelősségre vonása szóba sem kerül, mint amilyen beosztást maga idejében Csatáry László viselt. A korábbi évtizedben veszélybe jutott társadalmi egyensúlyt, a törvény előtti egyenlőséget, az igazságosság eszméjébe vetett bizalmat haladéktalanul helyre kell állítani megfelelő értékelvű s nem érdek és nyomáskövető jogalkalmazással, a vallások és népcsoportok közötti megfelelő jó viszony jegyében, amelynek nem a büntetőjog az elsődleges eszköze” – írják az állásfoglalásban.

Szlovákia mindent megtesz, hogy Csatáryt elítéljék

Balassa Zoltán szerint van egy érvényes ítélet, amit 1986-ban ad acta tettek (a levéltárba). De egy érvényes ítélet mellett még egyszer ugyanabban az ügyben nem lehet egy jogállamban ítélkezni. A kérdés, hogy Szlovákia ki fogja-e kérni. Ez ügyben még nem ismert a főügyészség álláspontja. Jana Zlatohlávková, az igazságügyi minisztérium szóvivője úgy nyilatkozott, hogy Szlovákiának “komoly érdeke” fűződik ahhoz, hogy mindent megtegyen Csatáry megbüntetéséért. Zlatohlávková elmondta, jelenleg gyűjtik és elemzik az információkat.  “Ahhoz, hogy Magyarországon elítélhessék, az egykori csehszlovákiai népbírósági ítéletet kellene semmisnek kimondaniuk. De erre aligha gondolhatnak, mert akkor mi lesz az Esterházy- vagy akár a Tiso-perrel” – veti fel a Csatáry-ügy érdekességét Balassa Zoltán történész.

Felvidék.ma

{iarelatednews articleid=”33980″}