A kassai magyarság Szent István ünnepét két alkalommal ünnepelte idén. Elsőként augusztus 16-án, csütörtökön a Csáky-Dessewffy-palota udvarán. Meglehetősen kevesen jöttünk össze, így a nagyjából 200 négyzetméteres udvaron a százötven tagú ünneplősereg könnyedén elfért.
Kolár Péter, a Csemadok kassai szervezete nevében üdvözölte az ünneplő közönséget és a Nemzeti Közösségvállalás-csoportot, melyet a sárospataki Árpád Vezér Gimnázium amatőr csoportja alkot. Velük lépett föl Varga Miklós színművész és rockzenész, aki egyben segíti is őket. Ünnepi műsoruk címe önmagáért beszélt: Őrizd a lángot! Nem kell hangsúlyozni – folytatta Kolár -, Szent István öröksége mit jelent számunkra. A műsor erről szól.
Önmagukat bemutatva, egyikük elmondta, a csoport tíz éve alakult. Fiatalokként kívánták kezükbe venni, megvalósítani az összetartozást, ami nem volt jellemző Magyarországra. A műsorban könnyűzenei dalok és slágerek, valamint elgondolkodtató idézetek hangzottak el. Mindenki ismeri a Kell még egy szó, vagy az István a mi urunk c. dalt. Lepergett ezer év és jött Trianon. „Volt egyszer egy ország,/ ahol élt a magyar./ A Kárpátok védték,/ ha jött a zivatar./ Az idők folyamán/ ráéheztek mások./ Széjjeldarabolták/ Nagy-Magyarországot. /…/ Felelős mindezért:/ a vén Európa!/…/ Szlovákiában még/ azt várják a néptől:/ – váljon meg örökre/ a múlt emlékétől./…/ Együvé tartozunk./ S büntetnek. Azóta/ e hét évtizedért/ vádlott: – Európa!” (Andróczky Lászlóné: Adósunk Európa) Varga Miklós a Miatyánkot énekelte. Meg kell tudnunk ezért bocsátani. Majd egy megható történet hangzott el, miképpen gyászolták a diákok tanárukkal az élen a trianoni döntést. Consummatum est! – mondta az idős tanár a Magyar Királyság térképe előtt és egész testében megremegett. – Bevégeztetett!
Jött a felvidéki himnusz, az Emeld fel fejedet c. dal. Majd az a reményteljes gondolat hangzott el, egyszer az Európai Unió nemzetek Európája lesz. Nem maradhatott el a Vén Európa c. sláger sem.
Az ünnepi műsor végén a Himnusz következett, majd a Krasznahorka büszke vára… Bizony, most nagyonis ráborult az éj homálya.
Augusztus 20-án az Orsolya apácák Mészáros utcai templomában vettek részt a kassaiak ökumenikus istentiszteleten. Jobb helyszínt nem is lehetett erre választani, hiszen ezt a templomot a reformátusok építették, de azt háromszor vették el tőlük, s az orsolya-apácáké lett. Néhány éve egyik ablakát befalazták, hogy a magyar címert ne lehessen látni. Helyén egy fülkét alakítottak ki, melyben Szent Mihály arkangyal szobra van elhelyezve. Jelképe hatalmas kardja, mellyel legyőz minden gonoszt.
Pásztor Zoltán püspöki helynök üdvözölte paptársait. Bevezetőjében méltatta első királyunkat, annak uralkodói tevékenységét, melyet a szociológia és pszichológia tudományos eszközeivel le lehet írni, de tevékenységét inkább úgy jellemezhetjük, Istentől nyert ihlet nyomán szervezte meg a hazát és az egyházat. Arra törekedett, hogy belülről változtassa meg népünk gondolkodását. A szolidaritás, igazságosság és társadalmi egyetértés, valamint a közjó szolgálata érdekében. Mindez csakis Istennek való szolgálattal érhető el, ami egyben az ügyünk. Népünk és egymás szolgálata jövőbe látó, vetítő összefogással. Orémus Zoltán református esperes rövid hozzászólásában figyelmeztetett, mindannyian rászorulunk Isten igéjére. Pál leveléből idézett, melyet az efezusiakhoz írt: „Vessétek le tehát a régi embert, amely a megtévesztő kívánságoktól megromlott előbbi életmódja miatt; újuljatok meg lelketekben és elmétekben, öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett.” (4,22-24)
Vakles Attila, fiatal szesztai görög-katolikus lelkész a közismert igére alapozta mondanivalóját. A sziklára épített házról van szó. Mindazoknak megdobban a szíve, akik számára ez különleges nap – kezdte ünnepi prédikációját. Szent István esetében nem lehet különválasztani azt, amit a kereszténységért, vagy magyarságért tett. Különleges időkben, különleges szerepet vállalt magára. Abban bízott, Aki ezt a feladatot rárótta. A sziklára épített. Személyes életének tragédiája ellenére, bátorsággal és az új vallással fogott küldetéséhez. Ha nem szilárd alapra épített volna, nem merte volna művét megalkotni. A nemzet sem tud másképp újra talpra állni. Csak úgy lehet megújulnunk, ha visszatalálunk a kősziklához. Első királyunk halálos ágyán látta, nincs utódja. Mégsem esett kétségbe, országát a Szűzanyának ajánlotta föl, hiszen ő is elveszítette gyermekét.
Nyelvében él a nemzet, amit Tamási Áron vagy Márai Sándor is bizonyít. Otthon kell lennünk benne. Ott, ahol vagyunk. Tehát Kassán is. Nyelvünkben, kultúránkban, összefogásunkban. Mennyire szét tudunk forgácsolódni. Pedig felelősséget kell vállalnunk Isten és nemzet előtt.
Anyánk anyanyelvünkön tanított imádkozni. Lemondás és széthúzás taglózott le minket. A kereszténység nem lemondás! Ha nyelvünket tiszteljük, beleplántáljuk gyermekeinkbe történelmünket, nyelvünket, kultúránkat. Ne szégyenkezzünk, hogy magyarok vagyunk. Félünk megszólalni saját városunkban. Ezt nem szabad hagynunk, erre biztat Szent István minket.
A harcot nem egyedül kell megvívnunk. Isten ott áll a hátunk mögött. Sokszor egyedül érezzük magunkat, mintha az Olajfák hegyén lennénk. Pedig Ő mindig ott van. Mindig küld prófétákat, apostolokat, papokat. Kérnünk kell és nem föladni! Nem szabad reménytelenségbe esnünk.
Ma is tanulhatunk Szt. Istvántól. „Megfogyva bár, de törve nem…” kell folytatnunk harcunkat, mely szenvedéssel jár, de ki kell állnunk szabadságunkért, jogainkért, nyelvünkért.
Ne féljetek!
Csak tiszta szívből tudunk nagyot álmodni. Csak így lesz jövője nemzetünknek, ha belül érezzük a kősziklát. Büszkék lehetünk múltunkra és készíthetjük a jövőt. Újra építkezzünk a sziklára.
Krisztus minden nemzethez saját nyelvén akar szólni. Anyanyelvünk szövi át a múltat és jelent. Így tudunk építkezni ebben a városban és a Kárpát-medencében.
Jäger Róbert, görög-katolikus lelkész imádkozott, majd az ünnepség végén Pásztor Zoltán mondott köszönetet szolgatársainak és a közreműködőknek, Szakály Gábor református és Havasi József katolikus kántornak, a Csermely Kórusnak. Biztosította az ünneplőket, paptársaival egyetértésben és szolgálatkészen, összefogással kívánják szolgálni a kassai magyar közösséget.
Az ünnepség folyamán református, görög-katolikus és római katolikus énekek hangzottak el. Nemzeti imádságunkkal ért véget az ünnepség.
Képgalériánk itt tekinthető meg.
Felvidék.ma, Balassa Zoltán
{iarelatednews articleid=”35255,35241,35251,35233,35250,35249″}
