Pukkai László helytörténész, publicista, magyar-történelem szakos tanár legújabb publikációja, a Dudvág Kistérséggel együttműködve a Via Mohemica – Cseh kereskedelmi út ügyét dolgozza fel. Erről a témáról beszél a szerző a Galántai Közéleti Klubban 2013. február 28-án. Alább egy kis ízelítő:
A történészek szerint a 11. században hatalmas változások következtek be az európai gazdasági (mezőgazdaság) élet területén.
A földesúri birtokokon kialakult a jobbágytelek nélküliek – zsellérek – rétege. A majorságok pedig „kitermelték” a kézművesek rétegét: bognárokat, kádárokat, szíjgyártókat, kovácsokat, ácsokat és még számos más foglakozást űzőket.
A kézművesség újjászületésének egyik oka az önellátáson kívül az lehetett, hogy a Római Birodalom bukása után stagnáló kereskedelem nem tudta áruval ellátni a fejlődésnek indult mezőgazdasági termelést. Ez a fejlődési folyamat a nyugat-európai uralkodókat arra ösztönözte, hogy a kézművesség felkarolása mellett felújítsák és biztonságossá tegyék a régi kereskedelmi utakat. Ki nem hallott volna a kedves olvasók közül az ún. Selyem útról, a Borostyán útról, netán a német városok – Hamburg, Lübeck – által megalapított Hanza Szövetség szárazföldi és tengeri útvonalairól?
Mátyusföld térségében megemlíthetjük a sószállítás vízi útját, amelyen még a 17-18. században is kis hajókon szállították a sót a Vágon, a Kis-Dunán, a Dudvágon és a Sárdon a galántai elosztóig. A nádszegiek sóháza, az alsószeliek Sópuszta nevű falurésze ennek bizonyítéka.
Bennünket a 14. században a Via Bohemica (Cseh út) nevet viselő kereskedelmi útvonal érdekel, amely Buda, Esztergom, Érsekújvár, Sempte, Nagyszombat, Szenic, Holics irányt követve fontos szerepet játszott a magyarországi kereskedelem lebonyolításában (kikerülve Bécs árumegállítási jogát) Csehország, Németország és Lengyelország irányába. Nagy szerepe volt az említett országok kereskedőinek magyarországi, valamint déli és keleti irányú érdekeltségeinek megvalósításában.
A korabeli krónikák szerint III. Béla (1172-1196), IV. Béla (1235-1270) az elhanyagolt, háborúskodások következtében tönkrement, de az államháztartás szempontjából fontos útvonalakat felújították, közlekedés – biztossá tették.
Károly Róbert (1308-1342) az 1335-ös őszi visegrádi királytalálkozón Luxemburgi János cseh és Nagy Kázmér lengyel királlyal egyetemben aláírták, és 1336. Vízkeresztjének napján deklarálták a most már hivatalosan is Cseh útnak (Via Bohemica) nevezett kereskedelmi útvonalat.
Minket, mátyusföldieket, nem kis mértékben érintett ez az útvonal.
Ez a kereskedelmi útvonal a Boszporusztól Budáig vezető útvonalhoz csatlakozott, s a Budától Holicsig tartó szakaszán elsősorban szarvasmarha-kereskedelem zajlott. Az Alföldön tenyésztett magyar szarvasmarhát ezen az útvonalon hajtották a bécsi, a cseh, a lengyel és nyugati piacokra.
A régészeti kutatások, amelyek a 70-es, de főleg a 80-as években folytak többek között a Galántai Múzeum régészigazgatója révén, érdekes adatokat tártak fel elsősorban a semptei várral kapcsolatosan. Ezek szerint Sempte vára nemcsak őrszerepet játszott, biztosítandó a kereskedők életét és árait, hanem átkelőhely (rév) volt a Vágon, s ezzel egyetemben vámszedő hely is (harmincad vámot szedtek).
A régészek tanulmányai alapján megjegyezhetjük, hogy a semptei-szeredi vámos helyen kívül vámszedő joggal rendelkezett Sopornya, Ábrahám, Farkashida, Súr, Alsószeli, Vezekény, Nagymácséd és Vágkeresztúr is.
A Via Bohemica jelentősége a későbbi évszázadok folyamán is éreztette hatását, hiszen az első postásvonal a Pozsony-Szenc-Majtény-Sopornya-Felsőjattó-Tardoskedd-Érsekújvár-Komárom vonalat követte, és az első postaállomások is Szereden, Felsőjattón, Diószegen, Galántán, Vágsellyén és Vágtornócon alakultak meg.
A kézművesek első szervezett tömörülése az ún. Céhek egyesülete Mátyusföldön szintén a kereskedelmi utak szempontjából jelentős településeken: Szereden, Galántán, Vágsellyén, majd Szencen alakultak meg.
Nem vonatkoztatható el a cseh kereskedelmi út sok évszázados jelenlététől a 19. század nagy vívmányának a vasútvonalnak a megépítése sem. Ugyanis az 1850. decemberében üzembe helyezett Pest-Buda-Szob-Érsekújvár-Vágsellye-Galánta-Szenc-Pozsony útvonal is hű maradt azt ősök kitapasztalta utakhoz, s a későbbi galántai leágazás Szered-Nagyszombat, vagy Lipótvár irányába is igazodott az eredeti kerekedelmi útvonalhoz.
A Dudvág Kistérség, azaz 12 mátyusföldi település, felkarolta a Cseh út ügyét. Bekapcsolódva az Európai Unió programjaiba támogatta a sok évszázados kereskedelmi útvonal történelmének feldolgozását és közzétételét nemcsak tudományos, hanem turisztikai és kereskedelmi célokból is.
Pukkai László, Felvidék.ma
A szerző a Galántai Közéleti Klub rendezvényén beszél publikációjáról.
