Korpás Éva népdalénekes volt a vendége az idei Sebők Zsigmond, legendás mesemondó nevével fémjelzett találkozónak, ahol az anyanyelvi oktatás fontosságára is felhívták a figyelmet.
A Csemadok Nánai Alapszervezete 2013. január 30-án, Nánán a kultúrházban XV. alkalommal rendezte meg a Sebők Zsigmond regionális mesemondó találkozót, melyet tizenöt évvel ezelőtt a Párkány és Vidéke Társulással közösen indítottak el a Csemadok Nánai Alapszervezetének szervezésében.
Az egykori ismert ifjúsági és meseíró neve, annak apropóján került a felhívás címébe, hogy Sebők Zsigmond Párkányban (egyes források szerint Párkány-Nánán ) született 1861-ben. Párkányban táblát állított a Társulás, a nánaiak meg így tisztelegnek emléke előtt.
Sajnos a párkányi társulás 3-4 év után kiszállt a szervezésből, pénzhiányra hivatkozva. Mi azóta is fáradhatatlanul megrendezzük a találkozót, nemcsak azért, mert szeretnek ide járni a Párkány környéki óvodák, de azért is, mert minden év januárjában az iskolai beíratások ideje van. Ez a programunk erre is irányul évről-évre, mindenféle zord időjárás, és járványok ellenére.
Sebők Zsigmond a magyar gyermekirodalom klasszikusa: ő teremtette meg Dörmögő Dömötör, Zebulon és Dorka, Róka Miska, Malac Misi, Mackó Muki feledhetetlen alakjait. Úgy tudott a nyolc és tizenkét év közötti kezdő olvasóknak mesélni, hogy derűs, de még felnőttkorban is igaznak bizonyuló embertípust rajzolt meg állatalakjaiban, és köréjük még némi ironikus társadalomkritikát is párosított. Sebők Zsigmond a gyermekeket arra neveli, hogy szeressenek olvasó emberek lenni, és igényeljék a realizmust. Sebők Zsigmond is munkatársa volt a Pósa Lajos szerkesztette Az Én Újságom rendkívül nagy pedagógiai jelentőségű gyermekfolyóiratnak. Szegeden barátkoztak össze Pósával, aki az elsők között vett komolyan az ifjúsági és a gyermekirodalmat, ő volt a kezdeti irányító mestere a nála nagyobb és maradandóbb mesemondóknak, Benedek Eleknek, Gaál Mózesnek és Sebők Zsigmondnak is. Sebők Zsigmondot szerették és szeretik a gyermekek, s amit tőle olvasnak, azt magukkal viszik a felnőttkor idejére is.
Így szinte kötelességünk minden alkalommal tisztelgni a már-már elfeledett ifjúsági író emléke előtt (habár Párkányban a közelmúltban volt megemlékezés róla), de külön kihangsúlyozzuk, és e rendezvénnyel bizonyítjuk, hogy egy apró ember csak az anyanyelvén tud megnyilvánulni érzésekkel, érzelmekkel, tehetséggel, s ezt egy szülőnek lerombolni – a más nyelvű óvodába, ill. iskolába íratással – vétek. A másik fontos érv, hogy a magyar népmese világát, de a világirodalom meséit, csak az anyanyelvén értheti meg, foghatja fel, és formálhatja világképévé a kicsi és nagyobb gyerek.
Ennek szép példája ez a találkozó, ahol sajnos a régió egy-egy óvodáiból csak egy gyereket fogadhatunk minden évben. Idén is, és általában 15-20 magyar óvoda küldi el apróságait, s aki e találkozóra eljön (szülők, nagyszülők) csodás két órát töltenek el a mesék világában, őszinte egyedi felfogású előadásokban.
Minden évben a gyerekek kapnak ajándék programot is. Ez évben Korpás Éva népdalénekes jött el közéjük, aki fergeteges hangulatot teremtett az apróságok, de a felnőttek körében is. A legismertebb és legszebb mondókák, gyermekdalok hangzottak el bekapcsolva a gyerekeket is a játékba, éneklésbe.
A szervezőktől megvendégelést és kis ajándékot kaptak emlékbe a gyerekek. Ebben volt Dörmögő Maci sütemény, könyvek, de az idén Korpás Éva CD-t is kapott minden gyerek.
Mi szervezők, magyar iskolát szorgalmazók, azt is tudjuk (csak nem értjük), hogy egyre nehezebb a mai szülők egy részével is megértetni, miért fontos a magyar iskola. Az is fontos lenne, hogy egy kis településen mindenki összefogjon ennek érdekében. Érdemes minden szülővel szoros kapcsolatban állni, szeretni őket, beszélgetni velük, nemcsak a beiratkozáskor. Mint lakosokat is nagyon meg kellene becsülni, tisztelettel, rájuk figyeléssel fordulni feléjük, mert ők és gyermekeik annak a településnek a jövő nemzedékei.
Szükséges mindent megtenni emberileg az ottmaradásukért. Elrettentő példa az, amikor éppen az önkormányzati képviselő viszi el a gyerekét más falu óvodájába, és iskolába. Egy közösség itt szakad meg örökre nemcsak a gyermekben, de a faluban is.
Egy kisiskola megmaradásáért még erősebben kell küzdeni, főleg, ha a város közelében van. Civil szervezetek, egyház, MKP és önkormányzat együtt kell, hogy sokoldalú megbecsüléssel, tisztelettel, alázattal és egymásra figyeléssel dolgozzon, hogy gyermekeink a helyi közösségekhez tartozónak érezzék magukat.
Dániel E, Felvidék.ma
Fotó: Góra Tibor
{iarelatednews articleid=”27156″}
