38509b

A pozsonyi Petőfi-szobornál megrendezett ünnepségen Balogh Csaba, Magyarország szlovákiai nagykövete mondott beszédet az 1848/49-es forradalom és szabadságharc kitörésének 165. évfordulóján.

Március 15-e méltán foglal el különleges helyet a magyarok szívében. Ez a nap ugyanis a magyar nemzet születésnapja, mindannyiunk közös ünnepe, nemzeti összetartozásunk fényesen ragyogó szimbóluma. 1848-ban ugyan már közel ezer év telt el attól a pillanattól fogva, amikor népünk államot alapított a Kárpát-medencében, de csak a forradalom, s majd az azt követő másfél év szabadságharca alatt született meg nemzetünk, a különböző társadalmi rétegekhez tartozó egyének akarategysége.
Petőfi Sándor egyszerű szavakkal és közérthetően fogalmazza meg a forradalom eszenciáját: „Szabadság, szerelem, e kettő kell nekem!” A márciusi ifjak, majd az első független magyar kormány tagjai hittek benne, hogy a szabadság, a társadalmi igazságosság és felemelkedés, illetve az egyén boldogsága és jóléte csak együtt teremthető meg.
Ma, amikor a fogyasztói társadalom csábítása, a globális gazdasági és pénzügyi válság arra ösztönöz bennünket, hogy csak a saját boldogulásunkkal törődjünk, ne feledjük ’48 üzenetét: társadalmi igazságosság és szabadság nélkül nincs valódi egyéni boldogság. Csak az a nemzet, az a társadalom képes ellenállni a válságoknak, legyőzni a nehézségeket, amelyeknek egészséges a szövete. Ne indivídumokként éljünk a világban, hanem vállaljunk felelősséget családunk, szűkebb közösségünk és nemzetünk többi tagjának sorsáért is. Ha így teszünk, ismét megteremtjük azt az akarategységet, ami 165 éve élt elődeink küzdelmét sikerre vitte.
Azt mondtam sikerre, s részemről ez nem a történelmi tények átértelmezése. Természetesen tudjuk, hogy a szabadságharc elbukott: hogyan is vehettük volna fel sikerrel a fegyveres küzdelmet egyszerre két hatalmas erővel, az osztrák császári és az orosz cári haderővel. De a gyermek, a magyar nemzet, 1848. március 15-én megszületett, s a későbbi véres küzdelmekben felnőtt, megemberesedett. Még a katonai vereség után is elég erős volt ahhoz, hogy kikényszerítse a kiegyezést a Habsburg házzal, s megalapozza azt a fantasztikus gazdasági társadalmi, kulturális fejlődést, amit hazánk az 1867 utáni fél évszázadban megismert.
A történelem itt ismét világos tanulsággal szolgál számunkra. Nincs hiábavaló küzdelem, az érdekeink és céljaink melletti kiállás mindig meghozza a maga gyümölcsét. Ha nem a mi nemzedékünknek, akkor majd az utánunk közvetkezőknek. Felelősségünk tehát nem csak a jelen társadalmi szövetében élő nemzettársainkra, embertársainkra terjed ki. Egy időben végtelen messze nyúló, hosszú lánc tagjai vagyunk. Mai cselekedeteinkkel felelősséggel tartozunk azokért, akik előttünk jártak, s azokért is, akik majd utánunk következnek.
A magyar szabadság napjáról szólva a magyar állam határain túl, feltétlenül ki kell emelnem, hogy 1848 tavaszán nem csak a magyar nemzet született meg, hanem a Kárpát-medencében velünk élő népek is ekkor léptek a nemzetté válás útjára. A magyar honvédseregbe tömegével belépő szlovák testvéreink egyes politikai vezetőiktől jóval tisztábban látták, hogy a forradalom által kínált társadalmi igazságosság és egyéni boldogulás a szlovák nemzet előtt is megnyitja a felemelkedés útját.
Most, miután a XX. század folyamán megtapasztalhattuk, hogy milyen következményekkel jár mindannyiunk számára, ha Közép-Európa kis népeit nyugati vagy keleti hatalmak egymás ellen fordítják, itt az ideje a Népek Tavaszának üzenetét megszívlelnünk. Egymás nyelvét, kultúráját, érdekeit tiszteletben tartva lehetséges, sőt szükséges, hogy Közép-Európa államai, nemzetei együtt, vállvetve ténykedjenek térségünk felzárkózása, társadalmi-gazdasági fejlődése érdekében. Azt hiszem, elég felelősségteljesek vagyunk ahhoz, hogy magunk rendezzük közös dolgainkat, s megteremtsük a magyar nemzet és a szomszédos népek akarategységét is.
Ehhez a munkához kívánok minden magyarnak hitet önmagában, és felelősségérzetet a nemzet, az előttünk és utánunk járó nemzedékek és a közép-európai sorsunkban osztozó nemzetek iránt – mondta Balogh Csaba, Magyarország pozsonyi nagykövete.

Pozsonyban március 15-én délután a Petőfi szobor felavatásának 10. évfordulóját is ünnepelték a koszorúzási megemlékezéssel. Közreműködött a somorjai Híd vegyeskar Hecht Anna vezetésével; verset mondott Jakubecz László.

Felvidék.ma

A Magyar Interaktív Televízió videótudósítását ITT tekinthetik meg.

Agárdy Gábor további fotói a pozsonyi ünnepségről ITT>>>.

{iarelatednews articleid=”38492″}