Csóti György országgyűlési képviselő (Fidesz – Magyar Polgári Párt) felszólalása a magyar parlamentben a felvidéki autonómia vágyakról szólt.
Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim!
Magyarország északi részét, a Felvidéket, úgy szakították le Hazánkról a trianoni békediktátummal, hogy az elmúlt évszázadokban néppé és nemzetté formálódó szlovák lakossággal együtt több, mint egy millió magyart vittek el, túlnyomó többségüket az új határ mentén egy tömbben. Ma ezen a területen a 2011-es népszámlálás hivatalos adatai szerint 612 ezren vallották magukat magyarnak, 460 ezren a Felvidéken, 152 ezren pedig a II. világháború után Csehszlovákiától a Szovjetunióhoz csatolt Kárpátalján.
A Felvidéken élő magyar nemzetrész talán a leginkább megfélemlített kisebbségben élő nemzeti közösség a Kárpát-medencében. A 68 évvel ezelőtt hatályba léptetett Beneš-dekrétumok a magyarokra nézve teljes jogfosztottságot és tömeges kitelepítéseket vontak maguk után. Ezek a jogszabályok ma is érvényben vannak, a magyarok jogfosztottsága részben ma is fennáll. Nem őshonos államalkotó nemzetnek tekintik őket, hanem kollektív jogokat nem élvező nemzeti kisebbségnek. A folyamatos alárendeltséggel párosuló állandó megfélemlítés az alapvető oka annak, hogy az önrendelkezés iránti igény leginkább csak a lelkek mélyén szunnyad.
Közvélemény kutatások igazolják, hogy a reménytelenség elmúlt két évtizedében folyamatosan csökkent a felvidéki magyarok önrendelkezés iránti igénye. 1994-ben 82 százalék kívánta az autonómiát, vagy a társnemzeti státust, 1999-ben már csak 70 százalék, míg 2008-ban 67 százalék. Apátiába esett közösségnek viszont nincs jövője.
A Kárpát-medence teljes magyarságának kell lelket önteni felvidéki nemzettársaiba, miközben mindenki saját problémáival is küszködik. Világossá kell tenni, ami egyedül nem megy, az együtt sikerülhet, sikerülni fog. Ehhez azonban mindenkinek vállalni kell a küzdelmet. A rövid távú vélt, vagy valós előnyöket a hosszú távú érdekeknek kell alávetni.
Tisztelt Képviselőtársaim!
Ha ránézünk a Felvidék etnikai térképére, magától adódik a területi autonómia lehetősége. Meg kell győzni az újsütetű szlovák állam politikusait, hogy az Európai Unióban nem veszélyezteti semmi Szlovákia területi integritását. Egy svájci típusú kantonrendszer bevezetése, vagy egy dél-tiroli autonómia modell létrehozása társadalmi békét, politikai stabilitást és gazdasági fellendülést hozna a térségben. Ezt távlati célként kell kitűzni. Első lépésben azonban, a túlélés biztosítása érdekében, személyi elvű kulturális autonómiát kell biztosítani a magyaroknak északi szomszédunknál.
A szlovák aggodalmak eloszlatásához fontos körülményként kell kiemelni, hogy közvélemény kutatások bizonyítják, a felvidéki magyarok nem elutasítóak a velük együtt élő szlovákokkal szemben. 73 százalékuk elfogadja a történelmileg kialakult együttélést, jó szívvel venné a társnemzeti viszony kialakítását.
2010 óta a Magyar Közösség Pártja, az MKP, ismét programszerűen vállalja az autonómia ügyét.
A Felvidéken is nyilvánvalóvá vált, az elmúlt húsz évben a kis lépések taktikája nem hozott semmi érdemleges eredményt, a magyarok számaránya rohamosan csökken. A szülőföldön boldogulást csak a tényleges és teljes körű autonómia, vagy a társnemzeti státus garantálja. A magyarországi politikának ezt minden eszközzel támogatni kell a kétoldalú kapcsolatokban és a nemzetközi szervezetekben egyaránt.
Csóti György (FIDESZ) országgyűlési képviselő
{iarelatednews articleid=”39242,38956″}
