Duray Miklós sorai Dr. Bajnok István emlékére, akit 2013. szeptember 20-án ért a halál:
Ha nem ma lenne a halálod napja, még tréfálkozhatnék is, mert éppen délelőtt jutott eszembe, hogy Prágában, ahol diákoskodtál és ahol együtt voltunk parlamenti képviselők, együtt kóstoltuk meg azt a rettentően büdös kínai pálinkát, amitől egyből melegünk lett. Te mondtad: ez halott támasztó. A francba, most kellene belőle egy kupica, hogy beléd önthessem.
Egy baráttal, egy sorstárssal, egy harcostárssal, egy felvidéki magyarral megint kevesebb lett. Ennél azonban még nagyobb hiány keletkezett. Kevesen tudják, csak azok, akik ismertek téged, vagy páciensként látogatták a rendelődet, hogy te voltál a legkövetkezetesebb nyelvvédő. Nem nyelvészként, akik sokszor inkább rontják a nyelvet, mert természetellenes nyelvtani szerkezetekbe kényszerítik és nem politikusként, akiknek nagy része visszaél a nyelvvel, hol a nyelvi frázisok kötéltáncosaként, hol hazudozásra használva azt. Te a nyelvet a leghozzáértőbb szakemberként, lélekgyógyászként és elmeorvosként védted. Az anyanyelvet. Tudtad és hirdetted, hogy a nyelvzavar tudati, szellemi és magatartási zavart idézhet elő. A zagyva nyelv zagyva szelleművé teszi az embereket. A rendelőd ajtajára ki volt írva: anyanyelven beszélünk. Kell ettől jobb gyógymód?
Azokat a gyerekeket gyógyítottad, akik magyarnak születtek, és akiket valamilyen agyficam, vagy félrevezetés következtében nem az anyanyelvükön oktató iskolába írattak a szüleik. Így közvetve ezeket az eltévelyedett szülőket is igyekeztél kigyógyítani megtévesztett állapotukból, mert egyértelművé tetted, hogy kisiskolás korban egészségügyi okokból csak olyan iskolába szabad íratni a gyereket, amelyben ugyanolyan nyelven tanítanak, amilyen nyelven otthon beszélnek. A szülőknek pedig elmondtad, hogy ez a családra is jó hatással van, hiszen a gyereknek az iskolából hazahozott bajain, feladatainak megoldásában közösen, az otthon beszélt nyelven, az otthon beidegződött gondolkodási rendszerben tudnak segíteni.
Olyan egyszerű ez, mint a pofon. Ezt te orvosként magyaráztad nekik. Nem tudni, hogy hányan értették meg. Lehet, hogy nem sokan. A magyarok lakta vidékén Szlovákiának a legnagyobb a munkanélküliek aránya. Azt pedig tudjuk, hogy elsősorban a képzetlen emberek maradnak kívül a munkát adó intézmények kapuin. Akik nem az anyanyelvükön tanultak, azoknak erre nagyobb esélyük van.
A te gyógyítói sikeredet nem lehet úgy mérni, mint a sebészorvosét, ezért nem tudni, hogy hány serdülőkorú betegedet és szüleit sikerült a gyógyulás útjára térítened. Orvosi meggyőződésed ellentétes volt a szlovákiai állampolitikával. Ezért is zaklatott annyit a kommunista államrendőrséig. Ennek ellenére hittel és meggyőződéssel tetted a dolgodat, követve a magyarul beszélő emberek közel ötven emberöltőnyi hagyományát. Mert tudtad, ha Juliánus megértette az Etelközbe el sem jutott magyarok nyelvét Magna Hungariában, és mi értjük a Juliánus korában beszélt magyar nyelvet, akkor ezt a nyelvet nem csupán a benne rejlő értékek, hanem a nemzet egészségének megóvására is meg kell őrizni.
Van-e, aki átveszi a feladatot? Látod, erre soha sem gondolunk, csak tesszük a dolgunkat, aztán egyszer vége. Nem úgy van szervezve az életünk, mint a váltófutás, csak az idővel futunk versenyt. Hátha lépést tudunk tartani a sokasodó feladatokkal.
Te már nem vagy versenyben. Hiányozni fogsz az életünkért és a jövőnkért küzdő hosszútávfutók sorából.
Duray Miklós
– – –
Fotó: Prága, az Együttélés csapata a kilencvenes évek elején – Bajnok Istvánnal
{iarelatednews articleid=”41690,41689,26373″}
