Szeptember 2-án megnyitották a Kultúrpark létesítményt, mely egy monarchiabeli kaszárnya épületeinek részbeni helyreállítása nyomán keletkezett. A szokásos semmitmondó, ám tetszetős nyilatkozatok sorozata után nyílt meg a felújított terület, mely azonban nem teljességében látogatható.
Voltaképpen három nagy épületet újítottak föl, amely potom 26 millió euróba került. Azonban arról, hogy miért nem az egész terület rendezésére került sor, ellentmondó információkat kaptam. Az egyik épületet magánkézbe juttattak, a másikat is elherdálták, a terület dél-keleti sarkán meg egyáltalán nem odavaló épületet emeltek. Egyszerűen felháborítóan elkeserítő a területrendezés, amely cinikus dilettantizmusra utal.
Elnéztem az öltönybe öltözött parvenüket, akik semmihez sem értve, nagy pénzeket keresnek és ennek megfelelően pöffeszkedtek a megnyitáson – ollóval a zsebükben. Marek Maďarič miniszter mintha programozott ember lenne, szinte mindig ugyanazt a szöveget variálva mondja el, bízva benne, az emberek már annyira feledékenyek, hogy nem emlékeznek, mit mondott korábban. Egy nálánál okosabb embert idézett, aki állítólag azt mondta, a kultúra lényege a régi szövegek újraolvasása. Szerinte ez erre a létesítményre is jellemző, mert a kaszárnya „újraolvasásából” egy utópikus állom valósult meg: a kultúra parkja. A Kassa Európa Kulturális Fővárosa (KEKF) legnagyobb beruházása a város számára új kulturális központot hozott létre, melynek hatalmas potenciálja van, amelybe életet lehelnek. Ez a kreativitás bizonyítéka. A reneszánsz felfogásé, mely a tudományt és a kultúrát ötvözte. A miniszter visszaemlékezett arra az időre, amikor sor került az alapkőletételre és arra, hogyan nézett ki ez az egész épületegyüttes. Az utat sikeresnek minősítette és biztosította a jelenlevőket, továbbra is drukkol Kassának.
Richard Raši főpolgármester köszönetet mondott mindenkinek, az összes intézménynek, a munkásoknak és azoknak, akik ezt a területet kitisztították az évtizedes szennytől. Ez egy zárt terület volt, ahová csak a katonák jutottak be, most nyitottá vált mindenki számára. A Kulturális Nyár alkalmával már egyszer a közönség birtokba vehette, de most reggel, este és a hétvégeken mindenki igénybe veheti, aki csak óhajtja. Ez kassai, szlovák és európai dimenziót nyitott és büszke rá, hogy ebben a gyönyörű városban él.
Ján Sudzina, a KEKF igazgatója elmondta, fél évvel ezelőtt még ez a terület úgy nézett ki, hogy az Álmok Birodalmába tartozott mindaz, ami végülis megvalósult. Egy éve még nem tűnt reálisnak. Ám Kassát most egész Európa irigyelheti. A várost hatalmas kulturális jövő várja.
Majd fölszólították a jelenlévő különböző rangú képviselőket, polgármestereket, hogy vegyék elő ollójukat és vágják át a kassai színekkel díszített szalagot. Kiderült, érdekes módon, vagy húsz ember ollót rejtegetett a hóna alatt.
Ezt követően három épületet mutattak be. A Steel Parkot, a Bravo épületét és az Alfa-épületet, ahol a rendezvény végén fogadás zajlott. A Steel Parkot George F. Babcoke, a US Steel elnöke mutatta be, mely számos intézmény – a kassai Műegyetem, a Szlovák Tudományos Akadémia, a P. J. Šafárik Egyetem – kikristályosodott eredményét szemlélteti. Ez a tárlat a tudományos gondolkodást kívánja szolgálni Kassa és régiója számára. Új módon kívánja oktatni, ihletni a fiatalokat, akikből egykor Szlovákia vezetői lesznek.
Az érdeklődők szétszéledtek a három szinten, ahol különböző berendezéseket láthattak. Külön ki kell emelnünk, hogy az összefoglaló információkat magyar nyelven is föltüntették. Itt bizony több órát is eltölthet az ember, de ezalkalommal csak néhány pillantást vethettünk a sok érdekes szerkezetre, gépre, műszerre. A vendégek között ott láttam a kassai székhelyű Szlovák Műszaki Múzeum igazgatóját is, akitől szívesen megkérdeztem volna, nem tart-e attól, hogy ez a létesítmény majd intézményétől elvonja a látogatókat, de azután úgy eltűnt, hogy többé nem láttam. Mágnesekkel lehet itt folyadékot forgatni, agyhullámok mérésére alkalmas berendezést láthattunk, EKG-mérést végezhetünk, megismerkedhetünk az elektronmikroszkóppal, az acélgyártás és mágneses levitáció rejtelmeivel. Föl lehet próbálni a kohászok védőruháját…
A Bravo-épület bejáratánál csak megálltunk, majd az Alfa-épületben két többrendeltetésű helyiséget néztünk meg, melyek az élő kultúra laboratóriumai lesznek. Továbbá képtár és kávézó kapott helyet az épületben. A képtárban Szentpétery Ádám és Milan Houser, brünni képzőművész festményeit láthattuk. Mindkettőjüket láthatóan Vasarely inspirálta.
Arról viszont egy szó sem esett, hogy miért nem sikerült eredeti időpontban megnyitni az épületegyüttest, a legnagyobb épület helyreállítására miért nem került sor és az egykori kaszárnya délkeleti sarkában miért engedélyeztek egy olyan épület felhúzását, mely idegen testként hat. Arról sem eshetett szó, hogy ha a US Steel nem irányította volna a helyreállítást, akkor a város képtelen lett volna ezt a tervet megvalósítani. Ugyanis Kassa részéről egyes posztokra „valakinek a valakijét” nevezték ki, aki képtelennek mutatkozott bármit is összeegyeztetni. Így rövid időn belül megszökött és minden a vasmű nyakába szakadt. Így nekik kellett kimondani mindig a végső szót. De erről a széles közvélemény semmit sem tud. Önkormányzati választások előtt erről mindenképpen szót kellene ejteni.
Az eseményről készült képek megtekintehtők képgalériánkban.
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
