Vállaljuk-e a magyar állampolgárságot? címmel rendezett vetítéssel egybekötött beszélgetőestet a Via Nova ICS búcsi alapszervezete december első péntekén a helyi községi hivatal dísztermében. Az alábbiakban a rendezvényt megnyitó Vanya Évának, az ifjúsági szervezet Komáromi járási elnökének a beszámolója olvasható:
A feltett kérdésre a választ nem a meghívott előadóktól vártuk, hanem abban bíztunk, az est végére a jelenlévők mélyen magukban megtalálják azt. A köszöntés után röviden összefoglaltam az egyszerűsített honosítás magyarországi történetét, valamint a magyar állampolgárság felvételével kapcsolatos félelmek alapjait a felvidéki magyarság körében. A téma felvezetése után Kiss Réka mutatta be és vetítette le a Református magyar vagyok, mindörökké az maradok! – Tamás Ilonka néni 100 éve című filmjét, amely alkotásért csapatával együtt novemberben 4 díjat is kapott a Kisközösségi Televíziók és Filmműhelyek XIII. Mozgókép Szemléjén. Kevesebb mint fél óra alatt megismerhettük Tamás Ilonka néni történetét ismerősei, volt tanítványai által. Hallhattuk, mennyi megpróbáltatáson ment keresztül élete folyamán magyarsága miatt is, és mégis a mai napig kitart mellette.
A vetítés után Fehér István tanár úr tartotta meg tartalmas előadását. Bár, ahogy megjegyezte: „előadni az okosok szoktak”, ő csupán megosztotta velünk véleményét, álláspontját, tapasztalatait az elmúlt és az aktuális eseményekkel kapcsolatban. Felhívta a figyelmünket a magyar történelem oktatásának fontosságára és hiányosságaira is egyben. Szóba kerültek a világháborúk, a trianoni egyezmény, a beneši dekrétumok, a lakosságcsere, a kitelepítések, vagyis a magyar nemzet történelmének azon állomásai, amikor nem volt könnyű magyarnak lenni és annak is maradni. Végül eljutottunk a közelmúlt történéseihez – Malina Hedvig ügye, a DAC stadionban lévő konfliktus, Ján Slota trianoni emlékműve, Ciril és Metód-szobor a komáromi körforgalomban, az iskolaügyi törvény módosítása, hogy csak néhányat említsek meg – mind-mind a felvidéki magyarság ellen irányuló hadjárat egy-egy apró momentuma. Nem is csoda, ha az emberek félnek élni a törvény adta jogaikkal és lehetőségeikkel. A nyelvtörvény, a kétnyelvűség, a névmagyarosítás és nem utolsósorban a kettős állampolgárság sem maradhatott kibeszéletlenül az este folyamán. Az előadás a végén átcsapott egy komoly kis beszélgetésbe, a jelenlévőknek is volt egy-egy olyan története, amely témába vágott és ki szerették volna adni magukból.
Fehér tanár úr azt is elmondta, számára mennyire egyértelműnek tűnt, hogy felvegye a magyar állampolgárságot. Amikor megkaptuk a lehetőséget, egy percet sem gondolkodott rajta. Majd elmesélte, hogy a szlovák hatóság hol mindenhol és milyen módon kereste őt fel a szlovák állampolgárságának elvesztése és az iratainak visszaszolgáltatása ügyében.
Én személy szerint bízom benne, hogy Tamás Ilonka néni és Fehér tanár úr példája, kitartása és elhivatott harca a magyarság fennmaradásának érdekében sokaknak felnyitja a szemét, és követik őket céljaik elérésében, ugyanis ahogyan a mondás is tartja, egy fecske nem csinál nyarat.
Kettejüket hallgatva úgy éreztem, hogy minden lehetséges, ha elég erősek és elszántak vagyunk. Merjünk megmaradni itt, a szülőföldünkön magyarnak, éljünk a jogainkkal, beszéljünk magyarul, ne féljünk, hiszen semmilyen bűnt nem követünk el ezzel.
Kitartással és összefogással elérhetjük céljainkat, és talán újra mondhatjuk majd, hogy nemcsak szülőföldünk, de hazánk is van.
Vanya Éva/Felvidék.ma
