A napokban azt kellett tapasztalnom, hogy a losonci városi köztemetőben a Jeszenői-család kriptája sem menekült meg a fosztogató elől. Az evangélikus egyház tulajdonában lévő kripta ajtaját kifeszítették, a sírhelyek szétrombolták és eltűnt kriptát körülvevő alacsony kerítés egy része is.
Néhány hete már beszámoltam arról, hogy (máig) ismeretlen tettesek kitörték és ellopták Ráday Pál losonci kriptájának az egyik kovácsolt vasból készült ajtaját és hasonló sors érte a Szígyártó család kriptáját is.
Jóval korábban pedig az addig érintetlen Háger-Langráf kripta vasajtaja is eltűnt.
A most megrongált kriptában nyugszik Jeszenői Danó költő, író, ügyvéd, aki 190 évvel ezelőtt 1824. január 5-én Losoncon látta meg a napvilágot. Tanulmányait is itt kezdte, majd Selmecbányán és Pozsonyban folytatta, ahol Petőfi Sándor lakótársa volt. Itt szerezte meg 1848-ban az ügyvédi diplomáját is. Az 1847-480-as pozsonyi országgyűlésen gróf de la Motte Károly követe volt. A szabadságharc ideje alatt a nógrádi nemzetőri zászlóaljnál főhadnagyként szolgált, jelen volt a schwechati csatában. Debrecenben a pénzügyi minisztérium fogalmazóként szolgált; majd Losonc város térparancsnoka lett.
Átélte és túlélte Losonc 1849-es felégetését, ahonnan el kellett menekülnie. Visszatérte után a Losoncon működő polgári és katonai vegyes vizsgáló bíróság elé állítatták, de a közben kiadott amnesztiának köszönhetően felmentették.
A szabadságharc után Balassagyarmaton 22 éven keresztül ügyvédként dolgozott. Közben takarékpénztárt alapított. Az ügyvédi kamarák felállításakor a balassagyarmati ügyvédi kamara az elnökévé választotta. 1875-ben közjegyzőnek nevezték ki, majd 1879-ben ugyanilyen minőségben Budapestre helyezték át.
1852. január 1-jén megnősült. Felesége Tóth Vilma. Két fia született. J. Sándor (1852-1917) később államtitkár lett, J. István (1873-?) bölcsészeti doktor valamint magyar-latin és irodalom szakos tanár.
Jelentős az irodalmi tevékenysége. Versei a Szivárványban (1844) és a Pesti Divatlapban (1848) valamint a mellékletében a Nemzetőrben (1848) jelentek meg. Első jelentősebb történelmi munkája a Vahot Imre által szerkesztett Losonczi Phőnixben (1851) jelent meg, amelyben Losonc és a város 1849-es elpusztításának hiteles történetét dolgozta fel. Alapító szerkesztője volt a balassagyarmati Felvidéki Magyar Közlönynek, amelynek 1862 július 1. és 1863 április 21.-e között 31 száma jelent meg. Tagjává választotta a Petőfi Társaság, amelynek a pénztárnoka is lett.
Írásaival találkozunk a Vasárnapi Újságban, a Budapesti Hírlapban, a Hölgyfutárban és Honban is.
Verseit Temerdék írói álnév alatt tette közzé. Ez a név származására utal. A család Túróc vármegyei eredetű, a kisjeszeni Jeszenszky család legrégebbi ismert őse járdáni Temerdék András volt, aki nemességét 1255-ben IV. Bélától kapta meg. Verseskötete költemények címmel jelent meg Budapesten 1889-ben.
Puntigán József, Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”42451″}
