45435

Az Első Izsai Lovas és Hagyományőrző Egyesület további felvidéki és magyarországi közreműködőkkel együtt az elmúlt hétvégén emlékezett meg az 1849-es dicső tavaszi hadjáratról. Az 1848-49-es szabadságharc legsikeresebb ostroma a tavaszi hadjárat volt 1849. április 2-a és május 21-e között. Ennek tiszteletére Magyarországon, Erdélyben és a Felvidéken évente emlékhadjáratokat szerveznek.
A felvidéki rendezvény Nagysallóban kezdődött, ahol a gyalogság közreműködésével megkoszorúzták az 1849. április 19.- i csata emlékművét. Köbölkúton koszorúzási ünnepségre került sor a szabadságharc emlékművénél. Közreműködött: Vesztergám Miklós-tárogató és a Köbölkúti Énekkar. Szőgyényben az iskola udvarán lévő Görgey Artúr mellszobránál tartották a koszorúzási ünnepséget. Kürtön a lovasságot és a huszárokat a Faluház előtt fogadták, ahol bemutatót is tartottak Vesztergám Miklós tárogató közreműködésével. Fűrön a kultúrház udvarán fogadták a résztvevőket. Perbetén az iskola udvarán fogadták a tavaszi hadjárat résztvevőit, ahol Tárnok Balázs, egyesületi szóvivő, h.ő. főhadnagy bemutatkozó történelmi órát tartott, majd sor került a huszártoborzóra, a Tolna baranta bemutatójára. Felléptek a helyi népművészeti csoportok.
Szombaton a futballpályán Jobbágy József polgármester köszöntötte a a hadjárat résztvevőit. 1849-ben az egyik muszkák elleni összecsapásban Hetény és Szentpéter között tizenkét kozákot fogott Klapka. Ott valahol található a „Muszkakő” is; onnan a neve, hogy a muszkák ott várták ki, amíg az osztrák-magyar tárgyalások eredménye eljut a fülükbe. A Zichy Miklós gróf családi kastélyában szállt meg a nagysallói csata után Klapka György és Damjanich tábornok, s az épület hadikórházként is szolgált a szabadságharc alatt.
Szentpéterről a hadjárat résztvevői Madarra érkeztek, ahol a Sportcsarnok előtti felsorokazás után a csapatok a festői szépségű Sutyú-völgybe gyalogoltak, ahol Tárnok István egyesületi elnök katonai jelentést adott a község polgármesterének, Édes Istvánnak. Ezt követően megkoszorúzták Aulich Lajos aradi vértanú emlékére állított kopjafát. A honvéd tábornok Pozsonyban született,1848-ban, mikor átlép a honvédségbe, és esküt tesz a magyar alkotmányra, alezredesi rangban szolgál. Először a délvidéken, a Magyarország ellen fellázadt szerbekkel küzd, majd ezredesi rangban a fel dunai hadtest egy hadosztályát vezeti. Rendkívüli haditettet hajt végre, amikor fenyegetett csapatait Körmöcbányáról Besztercebánya felé vezetve, egy elhagyott és beomlott bányaalagutat járhatóvá tesz, és így menekíti ki hadosztályát az ellenség szorításából. A kápolnai csata előtt lesz tábornok, a 2. hadtest parancsnoka. Az isaszegi győzelem csapatai eredményes közbelépésének köszönhető. Két mondat július 22-i hadparancsából:”Harczunk, mellyel Európa két elbízott hatalmassága ellen vezetünk, nem a nemzetiség, hanem a közszabadság harcza az absolutismus ellen. Győzelmeink elődiadalai a világszabadságnak.” Világosnál esik fogságba, 1849. október 6-án hetediknek hal hősi halált a bitón. Maradványait az 1932. májusi aradi árvíz idején találták meg, hamvai 1974 óta a vértanúk emlékoszlopa alatti kriptában nyugszanak.
A Tolna baranta bemutató után Tárnok Balázs ismertette a Tavaszi Hadjárat történetét. A tavaszi hadjárat a főhadszíntéren 1849. április 2-ától május 21-éig tartott, melynek során a magyar honvédsereg, óriási, ám nem teljes katonai sikert ért el. A terv a császári csapatok bekerítése és Komárom felmentése volt, a mellékhadszíntereken pedig Erdély felszabadítása és a Délvidék elfoglalása.
A honvéd fősereg támadásához több mint egy hónapot kellett várni a kápolnai csata után, ugyanakkor szerencsére a császáriak sem indítottak komolyabb támadást a Tisza-vonal ellen. A március ugyan a fősereg támadása szempontjából elvesztegetett hónapnak tűnik, azonban a későbbiek szempontjából nagy jelentőséggel bírt a győztes második szolnoki és losonci ütközet.
A magyar támadás késedelmének elsődleges oka a fővezéri poszt körül kialakult válság volt. A kápolnai csata után Henryk Dembińskinek távoznia kellett a fővezéri posztról, ezért először a nagy szakmai tudású Vetter Antal (március 1.), majd ennek emberi összeférhetetlensége és betegsége miatt Görgei Artúr (március 31.) került a seregek élére. Görgeit támogatta az I. hadtest parancsnoka,Klapka György is; a körülmények is éppen ekkor értek meg a támadásra: Windisch-Grätz teljes bizonytalanságban volt a magyar csapatok hollétét és erejét illetően, ráadásul a Losoncot bevevő Beniczky Lajos különítményét legalábbis hadosztálynak képzelte, ezért támadást várt a Felvidéken is.
Április 10-én újultak ki a harcok, amikor Windisch-Grätz felderítőcsapatokat küld a Pest előtti erők számának meghatározására, azonban ezek nem járnak sikerrel. Szintén 10-én érik el a magyar csapatok Vácot. Damjanich arcból támad, míg Klapka az I. hadtesttel bekerítéssel próbálkozik, azonban az előreküldött dandár a sűrű ködben eltéved, így csak egy irányból történik támadás. A harcban a várost védő erők parancsnoka, az utóvédet személyesen vezető Götz meghal. Földváry Károly és a vörössipkások ismét kitüntetik magukat, a győzelem nem kérdéses a jóval kisebb létszámú császáriak ellen. A vereség után azonban a császáriaknak nagyjából pontos képük van a magyar főerőkről. Ezután Windisch-Grätzet a fővezéri poszton Ludwig Welden felváltja, de ő is azt hiszi, hogy a magyar seregek célpontja Buda. A fősereg eztán a tavaszi hadjárat legszebb győzelmét aratja Nagysallónál április 19-én, aminek következtében Ludwig von Wohlgemuth IV. császári hadteste kénytelen Érsekújvár felé visszavonulni, közben több mint ezer embert veszít. Görgei egy 2300 főből és 10 lövegből álló különítményt küld bátyja, Görgey Ármin vezetésével a bányavárosok megszállására, a fősereg eközben eléri az ostromlott Komáromot.
Az első komáromi csatát, vagy komárom–szőnyi csatát Görgei és Kossuth egyértelműen a szabadságharc legfontosabb csatájának nevezte. Ez a csata döntötte el Magyarország sorsát, következményeképp hívták be a cári Oroszország hadseregét. A Görgei vezette magyar haderő 24 000 főből állt, míg az osztrák hadseregnek 30 000 katonája volt Schlik vezérlete alatt.
A támadás magyar részről indult meg, ekkor még csak többnyire a Simunich vezette császári erők álltak a magyarokkal szemben, a fővárosból visszavonuló császári hadtesteket Schlik tábornok irányította. Knezich Károly ezredes 4000 emberrel átkelt a Dunán. Kiss Pál ezredes ezalatt elfoglalta Újszőnyt, és (Koppány)Monostort, valamint a Duna jobb partján lévő sáncokat. Délelőtt 9 óra tájban Damjanich kitört a várból és Kiss Pállal együtt középen támadja meg Schliket. Mindeközben Görgei Ács felé vonulva az ellenség bal szárnyát támadta meg. Klapka pedig Ószőnybe vonult. Heves küzdelem után az osztrákok túlsúlyba kerültek, s a magyar hadakat visszakényszerítették a Csillagerődbe. Ugyanakkor Nagysándor a fővezér parancsa ellenére, jobb oldalon hátulról megtámadta Schlik csapatait. Montenuovo tábornok haderejével megerősödve szétverte a támadókat, s rögtön Damjanich ellen indult, de sikertelenül. Déli egy órakor Görgei félbeszakíttatta a harcot, egyrészt, mivel a magyar tüzérségnek elfogyott a lőszere, másrészt, mert a császáriak visszavonultak, és hatásos üldözést a kimerült huszárlovaktól már nem lehetett várni. Az osztrákok Győr felé vonultak vissza, több mint 2000 embert veszítve. A magyarok vesztesége 800 fő körül volt.
Az idei évfolyam különlegessége volt az a mintegy 150 közreműködővel megrendezendő gyalogsági, tüzérségi és lovassági csatabemutató.
„Ilyen nagyszabású bemutató még nem volt a felvidéki emlékhadjárat történetében, remélhetőleg sikerül hagyományt teremtenünk. Fekvéséből adódóan a völgy ideális helyszíne a bemutatónak, a nézők biztonságos távolságból, mégis szinte testközelből figyelhették a csatajeleneteket – mondta Édes István, Madar polgármestere.
Vasárnap a hadtestet Izsán, a katolikus templom előtt fogadta Domin István polgármester, majd huszármisére került sor a katolikus templomban.
Az idei Tavaszi Emlékhadjárat Komáromban, a Klapka tábornok szobránál ért véget, ahol Dr. Vass László és Tárnok Balázs történelmi előadására került sor. A koszorúzás után a csapatok a Nádor utcán és az Erzsébet Hídon vonultak fel.
A tavaszi hadjárat során a magyar fél mindegyik hadszíntéren létszámhátrányból képes volt megverni a császári hadakat, és az akaratát rá tudta kényszeríteni az ellenségre. A főhadszíntéren elért sikerekbe jelentősen belejátszott a magyar hadvezetés rugalmassága, és a különböző seregtestek többnyire jól összehangolt munkája. Ehhez képest a császári alakulatok létszámbeli fölényük ellenére csak annyit voltak képesek elérni, hogy a döntő vereséget -visszavonulással- mindannyiszor elkerüljék. A sikeres tavaszi hadjárat biztosította az ország erőforrásait a kormányzat és a hadsereg számára, ami megteremtette a lehetőséget az ellenállás sikeres folytatására, a politikai önállósodásra, és az időt a felkészüléshez egy újabb hadjáratra.
További képek a hadjáratról megtekinthető a Képgalériában ITT>>>. 

Miriák Ferenc
A szerző felvételei

{iarelatednews articleid=”45299″}