Ahogy azt már az előző részben is írtuk, az 1848/49-es forradalom és szabadságharcnak méltán nagy hagyományai vannak Zselízen, hiszen helyi vonatkozásai is vannak a történelmi eseménynek. Santho Flórián, századparancsnok és Szobi József, főhadnagy Zselízen látták meg a napvilágot, de a szabadságharc egyik közismert hős tábornoka, Guyon Richárd, aki a nagysallói csatában hívta fel magára a figyelmet, majd a komáromi várkapitányként is jeleskedett szintén kötődött a Garam mentéhez, mivel telekbérlő volt a városba azóta beolvadó Garammikolán. Sajnos csak Szobinak van valamiféle emlékműve a szódói református temetőben, ezért ezekről a kötődésekről méltatlanul kevesen tudnak. Pedig a korábban említett kopjafa mellett egy másik emlékmű is történelmünk e jeles korszakának állít emléket. A kupolás oszlopkompozíció talán még impozánsabb helyen, a kultúrház előtti terecskén található. Örömmel lehetett tapasztalni, hogy a pár évvel ezelőtti közterület felújítás során ezt az objektumot is kellőképpen rekonstruálták. Március 15-én hagyományosan mindkét emlékhelyen koszorúzással róják le tiszteletüket a zselíziek, az csak remélhető, hogy hamarosan a zselízi hősök neve is hallhatatlanná válik egy felirat által. E cikkünk mindenesetre mély áhítattal tiszteleg nagyságuk előtt.
Ha pedig már hősökről ejtettünk szót, úgy a mártírok se maradhatnak ki. Márpedig Zselíznek sajnos mártírjai is vannak. 1919. március 23-án Zselíz város lakossága nemtetszését fejezte ki a település önkényes Csehszlovákiához való csatolása ellen, és a főutcát ellepve tüntetés zajlott. A területet megszálló cseh legionáriusok, pedig a csernovai esethez hasonlóan brutális módon a fegyvertelen, tiltakozó tömegbe lőttek. (Ennek a megemlékezéséről korábban ITT írtunk.) Öten vesztették ekkor életüket. Az SZNF utcai márványtábla ennek állít emléket. Hála Istennek nem feledkeztek még róluk a zselíziek, és legalább évente egyszer, a szomorú évforduló napján páran leróják kegyeletüket emlékük előtt.
Ám, hogy a sor teljes legyen, mindenképp meg kell említeni a már hiába keresendő, eltűnt hagyatékokat is. Ilyen például az egykor nagy népszerűségnek örvendő és érdekességnek számító fakastély. Ez az érdekes természeti képződmény a Gereblye erdőben volt található. Ami tulajdonképpen nem volt más, mint egy kb. 700 éves óriás tölgy. Ennek odvában 12 személy befogadására alkalmas helységet hoztak létre vélhetőleg a 18. század végén, a 19. század elején. Léteznek olyan legendák is miszerint már maga Hunyadi Mátyás király is megfordult itt börzsönyi vadászatai során, bár ezt a feltárt adatok cáfolják. A tölgymatuzsálem 1932. május 29-én dőlt ki egy pusztító tavaszi viharban. A kastély és a birtok akkori tulajdonosa, Coudenhove Ernesztína (Esterházy leszármazott) grófnő nem engedte felfűrészelni a fát, mivel tudta, hogy még a földön fekvő maradványai is sok érdeklődőt vonzhatnak. A teljes pusztulás két év múlva, 1934-ben jött el, amikor ismeretlen tettesek felgyújtották a tölgy maradványait.
A fakastélyhoz hasonlóan a múlt örök fogságába rekedt a már nevében is sejtelmes elsüllyedt kastély is. Rom töredékei ugyan máig felfedezhetők a Fácános erdőben Zselíz és Damásd között. Valószínűleg a sok misztikumot rejtő épület egy kisebb méretű vadászkastély lehetett, mely Esterházy János Károly (a máig létező központi kastély építője) korában épülhetett, de gondozatlanul maradt, így az idők során az enyészet martalékává vált.
Cikksorozatunk egyes részeiben felsorolt kulturális emlékek a teljesség igénye nélkül lettek egymásmellé sorakoztatva. Megannyi kultúrkincs rejlik még ezeken kívül is körülöttünk, gondolhatunk itt akár a ritkaságszámba menő fákra, a sok száz esztendős tölgyekre, platánokra, a virginiai mocsárciprusra, mely Szlovákia legöregebb és legmagasabb ilyen fája vagy a ritkaságnak számító páfrányfenyőre (ginkgo biloba), melyek szintén a pompás Esterházy-parkban találhatóak. Az értékes termálforrásról pedig még szót sem ejtettünk még, mely óriási lehetőségeket rejt a városka számára…
Nyomok, jelek a térben, melyek mind azt jelzik, hogy rengeteg érték vesz minket körül, ám mégis mintha nem értékelnénk azokat megfelelőképpen. Pedig csupán rajtunk múlik, milyen kincskeresők vagyunk s felfedezzük-e őseink ránk hagyott örökségét s az általuk közvetített üzeneteket, vagy örökre feledésbe merülnek…
Kedves Olvasó, Zselíz és térsége számtalan titkot és csodát rejt. Ne késlekedjen hát, használja ki tartalmasan szabadidejét, látogasson el a Garam mentére és fedezze fel annak értékekeit Ön is!
Sorozatunk következő részében Zselíz szakrális kismelékeit mutatjuk be.
(A képek kattintással nagyíthatók!)
Csonka Ákos, Felvidék.Ma
Fotók: Pišák, Polka
{iarelatednews articleid=”46532,46340″}
