A Naszvadi Napok keretében már hagyományosan a magyar tannyelvű alapiskola dísztermében került sor az iskola volt diákjainak találkozójára, amelyet idén a magyar tannyelvű alapiskola újraindításának 65. évfordulója jegyében tartottak. Ezt megelőzően a Kobold együttes adott koncertet az iskolában. Humoros szövegű dalai mindenhol hatalmas sikert aratnak, koncertjeik euforikus hangulatban zajlanak.
A gyerekek mellett a szülők és nagyszülők is nagyon élvezik műsorukat. A repertoárban főként megzenésített versek és merészen egyedi feldolgozásban olyan ismert számok is szerepelnek, mint az Iskolatáska, a Kiskarácsony, a Trabant, az Alumíniumedény és mások. De a versekből készült alkotások is teljes értékű dalok – mentesek a megzenésített versek műfajára jellemző kötöttségektől. Kövesdi Károly költő partnere lett az együttesnek abban, hogy igazi zeneszámokat készíthessenek a költeményeiből. Ha kellett, refrént is vagy további versszakokat írhatnak a vershez.
Az iskola volt diákjainak ünnepélyes találkozóján az iskola igazgatója, Becse Norbert ünnepi beszédében elmondta: 
„ A naszvadi magyar tanítási nyelvű alapiskola újraindításától pontosan tudjuk, hogy 65 év telt el. De meddig is nyúlnak a kezdetek, és hány valós év is telt el az oktatás kezdeteitől községünkben? A feltételezések szerint a 17. század második felére tételezhető a valamikori kezdet, de pontos írásos emlékek nem maradtak fenn.
Pataky György, az első kántortanítónk 1850-ben került községünkbe, ő iskolamesterként tevékenykedett. Talán őt nevezhetnénk az első igazgatónak, akiről tudomásunk van. A történelmi események közt tallózva megállapítható, hogy a régmúlt időkben a szellem fejlesztése nem jutott bárkinek osztályrészéül. Manapság felfoghatatlan, hogy az iskola csak a kiválasztottak kiváltsága volt, és a betűvetés ismerete komoly hatalommal bírt.
Mára a képzés és oktatás mindennapos jelenséggé vált, és a mai kor embere egész élete során kell, hogy fejlessze tudását, szélesítse látókörét. Sajnos a jelen gyermeke büntetésként tekint az iskolarendszer kihívásaira, és értetlenül áll a követelményrendszer mind magasabb fokú teljesítése előtt. Tanítónak lenni óriási felelősség. A tanulókkal, a diákokkal, az iskolával való viszony embert próbáló feladat. A jelet magunkon hordozzuk, és nem bújhatunk ki alóla.
A felelősség kitölti munkánkat, szabadnapjainkat, és az erkölcsi számonkérés egyik napunkat se hagyja figyelmen kívül. A körülöttünk levő emberekbe beleivódik a velünk szembeni elvárás, amellyel együtt élni egy újabb megpróbáltatás a magunkfajta pedagógusoknak. Az önzetlen gondviselés és szeretet adja meg e pálya értékét és értelmét. Ezek a kincsek sok esetben évtizedekre láthatatlanok maradnak a kicsi emberpalánták előtt, de a remény, hogy az általunk formált egyének egy szebb jövőt építhetnek a mi segítségünkkel, erőt adó gondolat.
A nyelv csodálatos dolog. Használhatjuk gondolataink ecsetelésére, elrejtésére, érzelmeink kifejezésére. Az anyanyelv használata és ápolása reményt ad, hogy iskoláink a jövőben szolgálhassák felcseperedő tanulóink oktatását. A határok nélkülivé váló Európai Unió lehetőséget ad a középiskolai és az egyetemi képzés határon túli folytatására.
Egyedül mi vagyunk azok, akik gátat szabhatunk e lehetőségek minél szélesebb kiaknázásának. Egyedül az anyanyelvi oktatás képes lehetőséget adni a minőségi és gyerekközpontú iskola megteremtéséhez, és ahhoz, hogy gyerekeink idegen nyelveket beszéljenek, hogy tudják identitásukat – kik is ők valójában és ahhoz, hogy ne vesszenek el Európa nemzetei között.
Ravasz Lászlót idézve: „Nekünk nyelvünk nagyobb kincs, mint a földünk, mert régibb, s akkor is él, amikor már a föld nem a mienk. Nagyobb, mint a történelmünk, mert a történelem a nyelvben elfér, de a nyelv nem fér el a történelemben. Az egyetlen nemzeti vagyon, amelyből a szegény embernek is éppen annyi jut, mint a hercegnek. Leghűbb képünk, mert nem a nyelvünk olyan, mint mi, hanem mi vagyunk olyanok, mint nyelvünk.
A tabló, amelyet most itt leleplezünk, volt diákjaink képeit tartalmazza. Ez a tabló a már meglévő folytatása és a maga egyszerű módján mutatja a főiskolát, az egyetemet végzett diákjaink sikereit. Tanúbizonyságot ad arról, hogy tanulóink képesek megállni a helyüket és a magyar iskola biztosítja itt, Szlovákiában is a boldogulás, a siker feltételeit.
Mintegy 70 volt diák szerzett diplomát, tehát főiskolát vagy egyetemet végzett. Vannak mérnökök, orvosok, tanárok, tanítók, gyógyszerészek, újságírók, közgazdászok, rádióbemondók, számítástechnikai szakemberek. Több százan szakközépiskolát végeztek. Jelenleg is több diákunk jár felsőoktatási intézménybe.
Bízom benne, hogy a magyar tannyelvű iskolánk még nagyon sok szép pillanatot, örömteli eseményt szerez mindannyiunk számára, és a Jóisten hosszú élettel ajándékozza meg létesítményünket! Ehhez kívánok jó munkát, sok-sok tanulót és még több erőt és egészséget a kihívások leküzdéséhez nemcsak pedagógusainknak, hanem tanítványainknak egyaránt!” – fogalmazott az igazgató.
Az iskola 2004-ben vette fel hivatalosan a kapcsolatot a magyarországi Nagyigmánd Pápay József Általános Iskolájával, akkor, amikor a két község testvértelepülési szerződést írt alá. Barátságuk korábbra nyúlik vissza, rendszeresen látogatták egymás rendezvényeit, sikeresek a közösen szervezett gyermeknapok. Évente cserekirándulásokat szerveznek a két intézmény legjobb tanulói számára.
Miriák Ferenc, Felvidék.ma
Az iskola felvételei
