Egy beszélgetés során fölmerült a (nem is olyan meglepő) gondolat, miszerint a fiatalabb nemzedék alig érdeklődik a történelem iránt. Tisztelet a kivételnek. Ez nem durva általánosításként hangzott el, „csak” arról van szó, hogy elsősorban a jelen az, ami az embereket foglalkoztatja, s a jelen, illetve a jövő megítélésekor a múltnak valahogy kisebb jelentőséget tulajdonítunk.
Holott miként a jelen és a jövő a múlt következménye, úgy okulni is mindig kizárólag a múltból lehet. Talán közhelyként hangzik, de azért nem kéne a fülünk mellett elengedni. Persze okulni csak akkor tudunk, ha a múltat nem elferdítve, szelektálva, s természetesen kritikusan szemléljük, saját hibáink beismerését beleszámítva. Ez utóbbi talán a legfontosabb: hogyan is lehetne a múltból (a történelemből) okulni, ha mindig csak más a vétkes, hibás? Magánéletünkben ezt többnyire mégis így értelmezzük, hogy önvállveregetéssel jobbnak, tökéletesebbnek tudjuk magunkat.
Csakhogy ez társadalmi szinten és a politikában is így működik: megannyi nemzeti legenda bizonyítja ezt. A történészek dolga volna ezeket megcáfolni, ha igaztalanok vagy alaptalanok. Sajnos gyakran nem így van. Ellenkezőleg, a történészeket felsőbb hatalmi nyomással inkább arra sarkallják, hogy a történelem helyett a legendákat fűzzék tovább.
Ez történt, amikor Putyin elvtárs történelemtanárok és diákok előtt „helyes irányba terelte” a Ribbentrop-Molotov paktum értelmezését. Ez, ugye, arról szólt, hogy a hitleri Németország és a sztálini Szovjetunió megnemtámadási szerződést kötött. A szerződés kiegészítője – Sztálin javaslatára! – a titkos záradék volt Lengyelország fölosztásáról. Akárhogy forgatjuk ezt, Lengyelországot csakis erőszakkal (háborúval) lehetett kettéosztani. Magyarán: Hitler és Sztálin megegyeztek a háborúban. Nem véletlenül a paktum aláírásának időpontját 1939. augusztus 23-át tartják sokan a II. világháború kezdetének. Mert a paktum aláírása (a záradékkal együtt) letagadhatatlan tény.
A történelemből azt is tudhatjuk, hogy Hitler és Sztálin szemében a szerződés csak egy darab papír volt, ami addig jó, amíg hasznos, ám amint megváltozik a helyzet, szét lehet tépni és eldobni. Több indícium pedig épp arra utal, hogy Sztálinnak ugyanolyan agresszív tervei voltak, mint Hitlernek, csak némileg más módszerrel közelítette meg azokat. Ma már ezt sem lehet letagadni. Putyin nyilván jól tudja ezt, azért próbálkozik a dolgok félremagyarázásával, bagatellizálásával. Nincs azon az emlékezetes Ribbentrop-Molotov paktumon semmi rossz, oktatta ki a történészeket, hiszen a Szovjetunió békét akart – ennyi. Erről a sajtóhírt nyilván többen olvassák, mint a történészek tudományos fejtegetéseit. Putyinnak ennyi elég is utalásként a mai ukrajnai helyzetre. Egy latin közmondás szerint si vis pacem, para bellum – ha békét akarsz, készülj a háborúra. Adott esetben ez fordítva működött: ha háborút akarsz, készülődj a békével. Hatékonyan lehet alkalmazni ezt is.
Sztálin ugyanis még nem tartotta hadseregét eléggé fejlettnek és fölkészültnek, hogy megvalósítsa a Kommunista kiáltvány fölhívását (ami egyébként mifelénk a Pravda fejlécében 1989-ig naponta olvasható volt): Világ proletárjai egyesüljetek. Mert ezt is, ugye, csak erőszakkal lehetett volna megvalósítani. Ebben Hitler megelőzte, s Sztálin kihasználta az alkalmat, és eljátszotta a békeszerető atyuskát. Mint most Putyin.
Aki így akarja a történelmet értelmezni, láttatni, annak valami takargatnivalója van. A diktátorok mindig polihisztornak tartották magukat, így a történelem értelmezését is kisajátították.
Mikor fogjuk észrevenni, mennyire veszélyes ez? Még akkor is, ha nemzeti érzelmeinket pátyolgatják ezzel orvul! Visszaélni a hazafisággal, nemzeti öntudattal, s ezáltal hamis képzeteket kelteni, a leggaládabb dolgok közé tartozik, az ilyenekről – bárhol a világon történik – le kell rántani a leplet, ki kell pellengérezni! Különösen egy olyan érzékeny témában, mint a II. világháború. Hitler igenis elrettentő tömeggyilkos volt, de ne tápláljunk hamis képzeteket, miszerint Sztálin jobb volt, mi több: ártatlan. Mert a kommunisták ugyanazokat a gyilkosságokat követték el, mint a nácik, csak éppen másra hivatkozva, és nem barnában, hanem vörösben. Lényegileg ez miben különbözik? Aki ilyet bagatellizál, jámbor békeszeretetnek tüntet föl, az nem okult a történelemből, ellenkezőleg, fölér ez egy alattomosan kitervelt háborús uszítással.
Aich Péter, Felvidék.ma
