Interneten lehet licitálni Einstein Istenről szóló levelére – szórták tele nemrégen a „kozmoszt” a hírportálok: a „világ egyik legbriliánsabb elméjének”, a „huszadik század legbölcsebb emberének” Isten-levelét hárommillió dollárral kezdték elárverezni, de a leütési ár ennek többszöröse lett.
Einstein e levelében kifejti, hogy az Isten szó számára nem más, mint az emberi gyengeség kifejeződése, a Biblia pedig primitív legendák gyűjteménye. Voltaképpen Einstein e „primitív” gondolatai szót sem érdemelnének, hiszen a történelem során az ember – köztük Einstein – „isten” nélkül még megmozdulni sem tudott volna, ugyanis az évezredek minden porszemét, minden porcikáját „isten” tölti be, az üldözőkét és az üldözöttökét egyaránt. Mert mindazt, ami létezik, „isten” fényében hirdeti az is, aki megtagadja Őt: a sötétség hirdeti a fény dicsőségét; s azok, akik megtagadják Őt, nem bírnák megtagadni, ha nem létezne. Ráadásul az ő istentagadásuk soha nem lehet teljes, mert ha az volna, voltaképpen (Isten nélkül) nem is léteznének.
S most itt van ez a több ezer év istenkereső és istenhívő lángelméit betetőző, „utolérhetetlen einsteini bölcsesség”, sutba dobva a tudomány legtisztességesebbjeinek beismerését, miszerint eddig semmiféle elmélet nem tisztázta, hogyan jött létre földünkön a szervetlenből a szerves, s hogyan keletkezett abból a lelki és a szellemi! Pedig Einstein számára világos volt, hogy a világot az energia (az információ) hozta létre és tartja fenn, egy, a világmindenségbe beépített olyan intelligens energia, melynek eredete egyetlen természeti törvény segítségével sem írható le, vagyis a teremtés folyamata az általunk ismert törvényszerűségeken kívül ment végbe. Ahogyan a világirodalom gyöngyszemeit tartalmazó s minden beteljesedett próféciája ellenére is „primitív legendák gyűjteményévé” lealacsonyított Biblia rögzíti: a „földből formált test” és a teremtő Lélek „egybeszerkesztése” által valami egészen újszerű jött létre a teremtésben: „így lett az ember élő lélekké”.
Isten tehát nem „az emberi gyengeség kifejeződése”, és nem is titok, hanem az a Létező, aki által az összes többi létező létrejött; a létnek ezért egyetlen titka van – még Einstein számára is! –, mégpedig a nem-lélek, vagyis az, hogyan keletkezett a világ: a Lélek, az öröktől fogva lévő, változatlan Intelligencia hogyan teremtette a változót, az egyetlen Valóság azt a „varázslatot”, amit világegyetemnek nevezünk. A Biblia szerint, amikor a Megnevezhetetlen, a mózesi Vagyok, azaz a Lélek, először meg akart nyilatkozni, akkor keletkezett – a Valami, az az egyetlen Pont, amely a világegyetem kezdete volt – szóról szóra megegyezve a tudomány ősrobbanás-elméletével. Így a teremtő Lélek által megszámlálhatatlan lélek keletkezett, és – a „primitív” bibliai tanítás szerint – a szeretet az, ami e teremtett lelkeket egyesítheti a Lélekben, a vallás „istenében”; ez a szeretet csordul túl a kegyelmi szövetségben, hiszen „úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta”.
Jean Guitton filozófus mondja, hogy az univerzum végcélja egybemosódik a végével: létrehozni és felszabadítani az ismeretet. S vajon ki tartalmazhatja ezt az ismeretet, ha nem a végtelen Létező, az univerzummal szemben is transzcendens Lélek? Az univerzum tehát – s ezzel Einstein is tisztában volt – föltételezi a sajátjától eltérő Létező létét, ami rajta kívül van, túl téren és időn.
Íme, így jutunk közel ahhoz a Létezőhöz, akit a vallás Istennek nevez, s akit a bibliai próféciák szintén megneveznek – a kinyilatkoztatások által, hiszen a „titkok az Istenéi, a kinyilatkoztatások az emberéi”. Vajon miként használja ezt a „titkot”, ezt a végtelen tudást „isten”, ami őt alkotja, és amelynek, ugyanakkor, ő az eredete, s akinek a teljességén, teljességének „keblén” létezik a mi valóságunk, mint egy hullám a mérhetetlen óceánban?
Ha a kvantumelmélet kimutatta, hogy a valószínűsítő magyarázat az egyetlen, ami megengedi a valóság leírását, akkor kimondható, hogy szemben a meghatározatlan természettel, léteznie kell az univerzumon túl az okok összhangja Okának, a mi világunktól különböző, megkülönböztető Intelligenciának. Ilyen értelemben az elképesztő pontossággal megalkotott univerzum egyfajta titkos jelrendszerben megalkotott üzenet: kozmikus hieroglifa. S minden atom, minden morzsalék, minden porszem annyiban létezik, amennyiben részese ennek az egyetemes jelentésnek. Így bomlik fel a kozmikus jelrendszer: előbb az anyagé, majd az energiáé, végül az információé. Így válik „isten” titkos üzenete egyre kevésbé homályos tükörré, amely által az üzenet Szerzője, az immár nevén nevezett Isten megújítja számunkra azt az ismeretet, amivel ő önmagáról rendelkezik. Hogy – amint a Biblia Pál apostola mondja – egyszer majd ne tükör által, homályosan lássunk, hanem szemtől szembe állva azzal, aki Van, a teremtő Lélekkel.
Íme, így találkozik – találkozhat – hit és tudomány által a teremtmény a Teremtőjével, leleplezve a világ „pogány magamentségét”. Einstein nagy tudós volt, de csupán egy, nem pedig az egyetlen a történelem milliárdnyi teremtményei közül, aki mellesleg – önmagának ellentmondva – más helyen úgy nyilatkozott, hogy a kevés tudás eltávolít Istentől. S akinek a most előhalászott, kézzel írott s publikálásra talán nem is szánt „Isten-levelével” a világ kufárjai kalmárkodnak, akárcsak hajdan a jeruzsálemi Templomban – megszolgálatlan meggazdagodást remélve.
Kulcsár Ferenc, Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”50099,49951,49920,49867,49867,49759,49759″}
