A népművészet régóta olyan kereteket biztosít a kapcsolat és barátságszövésnek, mely nem ismer holmi határokat. A különböző hagyományőrző csoportok, népzenei zenekarok és táncegyüttesek már a szocializmus éveiben is kitörési pontnak számítottak a nemzetegyesítés területén. Kiváltképp fontos szerep hárult rájuk az egyes elcsatolt területeken az identitásőrzés és a megmaradás tekintetében. A rendszerváltás óta ezek a keretek mégjobban kitágultak s gyakorlatilag nincs már olyan fesztivál, rendezvény vagy akár falunap a Kárpát-medencében, melyen ez nyilvánvalóvá nem válna. Felvidékiek Erdélybe, erdélyiek az anyaországba, délvidékiek Kárpátaljára és a kombinációk tárháza szinte megszámlálhatatlan, annyit vendégszerepelnek egymásnál az egyes csoportok.
Így van ez Derecskén is, ahol már a nyolcadik alkalommal tartottak verbunktalálkozót. A fesztivált ebből kifolyólag nem véletlenül emlegetik a „határtalan barátságok néptáncfesztiváljaként” is. Békési András úgy fogalmazott, ez a mottó önmagért beszél, hisz ma már nem csak a derecskei és környékbeli települések lakói járják itt a verbunkot, de Felvidékről, Erdélyből, Székelykeresztúrról – a rendező település testvérvárosából – is érkeztek táncosok, akik szólóban mutathatják meg tehetségüket. Felvidéket idén a zselízi Kincső néptánccsoport képviselte.
A Hajdú Online.hu beszámolóját ajánljuk a jeles alföldi eseményről.
Közös körtánc, bokázók, apróbb lábfigurák majd csapásolások, aztán a felgyorsuló ütemre egyre sűrűbb csapások – ez a derecskei verbunk. Az augusztus 19-én tartott 8. Derecskei Verbunktalálkozó lényege nem az, hogy a fellépőket szakmai kihívások elé állítsák és bírálják őket, hanem, hogy a fellépők megmutathassák tehetségüket és együtt éljék át a táncban lelt örömüket.
A férfiak tánca
A verbunk hagyományosan a férfiak tánca, ami a toborzásokat idézi. A 18. században tánccal verbuválták a legényeket, hogy kedvet csináljanak a katonasághoz. Minden faluban, minden egyes ember máshogy táncolja, saját figurákat, elemeket visz a mozdulatsorba.
„2000-ben rendeztük meg az első találkozót, akkor még csak három táncegyüttes részvételével, és szerettünk volna hagyományt teremteni” – mondta Békési András. A Derecskei Szivárvány Néptáncegyüttes elnöke hozzátette: „Szerencsére sokak táncolják szívesen a verbunkot és segítenek azt megőrizni az utókor számára. A műfaj népszerű a fiatalok körében, a vendégeink egy része művészeti iskolai képzésben vesznek részt. Jómagam kutattam is a derecskei verbunkot, amit az 1930-as évektől jegyez a szakirodalom, akkoriban a Gyöngyös Bokrétások tettek szert országos és nemzetközi hírnévre. Balogh Károly kiváló táncosa volt ennek a csoportnak. Az ő technikáját lejegyezték, mozdulatait filmre vették, szerencsére meg tudtuk tekinteni ezeket az archív felvételeket.”
A hajfonatkészítő és népdaléneklési versennyel a szervezők a néphagyományok őrzését szeretnék támogatni.
Az összetartozás élménye
„Óvodás korom óta táncolok, a Cibri Gyermekegyüttesben kezdtem, folyamatosan látogattam a derecskei táncházakat, majd amikor a Szivárvány Táncegyüttesbe kerültem, megismerkedtem a verbunkkal” – emlékszik Szél Gábor, a tizennyolc éves versenyző.
„Annak idején édesanyám vett egy muzsikás cédét, tulajdonképpen a népzene szólított magához, a táncolás során pedig egy közösség része lettem. E csoport nélkül, nem folytattam volna” – fogalmazott, majd hozzáfűzte: „A közelmúltban az eredeti archív felvételt is szerencsém volt végigvenni, ez a derecskei verbunk volt a kötelező táncom, a szabadon választott pedig a marossárpataki.”
haon.hu nyomám Felvidék.ma{iarelatednews articleid=”51034,47970,46184,43898,55101,54975,54323″}
