Molnár Imre, szociológus, történész, diplomata, Esterházy János életének a kutatója ezúttal a lengyel közelmúlt történelméből vette könyvének témáját. Olyannyira a közelmúltból, hogy mi, akik elég idősek vagyunk hozzá, még emlékezhetünk a nyolcvanas évek lengyelországi szükségállapotára, és a Szolidaritásra, a Szabad Európán hallgatott hírekre. Ezeknek a híreknek volt az egyik állandó szereplője ő, Jerzy Popieluszko – vagy, ahogy a visszaemlékezésekben nevezik, Jerzy atya – egy katolikus pap, aki az ellenállás szimbólumává vált, és sokaknak nyújtott vigaszt a nehéz időkben.
A lengyel nép mindig is egy volt katolikus hitével, a katolikus egyház pedig egy volt a lengyel néppel – és ezt az egységet senki se tudta megbontani, még a kommunista önkény se. Pedig, a nyomás talán pont a nyolcvanas években volt a legnagyobb, amikor szó szerint, élet halál harcát vívta a kommunista rendszer, a saját túlélésért. Ebben a küzdelembe pedig mindent bevetett – ha kellett, megfélemlített, de még a gyilkosságtól se riadt vissza. Ennek a küzdelemnek volt az egyik emblematikus figurája Jerzy atya, aki először az egyetemisták lelki gondozója lett, majd az egészségügyi dolgozóké, végül pedig a munkások papja lett, aki mindenkor komolyan vette hivatását, és ez annak a rendszernek a szemében már magában bűnnek számított.
A katolikus egyház küzdelméhez fontos lelki muníciót jelentettek a lengyel származású pápa II. János Pál lengyelországi vizitációi, aminek az egészségügyi biztosításáért épp Popieluszko atya volt a felelős.
„Egy autentikus pap volt, aki meg tudta érezni és érteni az embereket, mint ők magukat.” Ezekkel a szavakkal jellemezte Popieluszko atyát egy visszaemlékező, és aki végigolvassa ezt a könyvet, igazat ad a szavaknak.
A kötetet függelék zárja, amiben válogatott dokumentumokat olvashatunk Popieluszko atya életéről, valamint gyilkosainak a tárgyalásáról.
Molnár Imre, ebben a könyvében is egy hiteles életutat tár az olvasó elé, és én ezekben a forró, nyári napokban is csak jó olvasást kívánhatok hozzá minden érdeklődőnek!
Sztakó Zsolt, Felvidék.ma
