55629

Augusztus 20-a kapcsán merül fel bennem a gondolat, hogy miért ne lehetne Szent István a Kárpát-medencében élő népek közös védőszentje?

Tudom, őrült egy ötlet, mert a valaha velünk közös államban élő népek legszívesebben még azt is elfelejtenék, hogy egykor közös történelmünk volt. Pedig hát, a magyar állam, amit Szent István alapított, ezer éven át meg is védte a benne élő népeket a felmorzsolódástól, hogy megannyi más nép sorsára jussanak, akikről ma már csak a történelemkönyvekből tudunk.

Hogy csak egy történelmi példát említsek: a töröknek sose sikerült Pozsonyt, Bécset elfoglalnia, mert amíg eljutott odáig, addig az egész Magyar Királyságon kellett magát átverekednie. Ez pedig annyira legyengítette az óriást, hogy a végső csapásra nem maradt már elég ereje.

Ezért aztán mondhatjuk azt is, hogy a magyarság gyakran a saját testével védte a vele együtt élő népeket.

Olyannyira, így volt ez, hogy 150 évnyi török hódoltság után tátrai szlovák telepesekkel kellett pótolni az alföld kihalt lakosságát.

Mert az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő
Ezt a Szent Istváni intelmet megszívelhetnék azoknak a szomszédos országoknak a vezetői is, akik rögeszmésen, csakis nemzetállamban képesek gondolkodni, és a legnagyobb veszélyt épp a magyar kisebbségben látják, amit új országaikkal együtt „hozományként” kaptak a nagyhatalmaktól. Azóta látnak bennünk destabilizációs tényezőt, ami országaik létét fenyegeti – pedig ennek pont az ellenkezője az igaz!

A Magyar Királyság éppen azért volt képes ezer évig fennállni Európának ebben a huzatos előszobájában, mert annyiféle, különböző habitusú, szokású, értékrendű népet tudott integrálni, akik mind hazájuknak tartották a Magyar Királyságot, és képesek voltak azért együtt dolgozni, hogy ez a közös haza fennmaradjon, és minél sikeresebb legyen.

Ahogy emberek csoportja is hatékonyabban képes elvégezni egy feladatot, ha harmonikusan működnek együtt, és kiegészítik egymást, ugyanez vonatkozik a népekre is.

Ez tehát Szent István szavainak a valódi értelme: … az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő.
Fontoljuk meg az intelmet!

Sztakó Zsolt/Felvidék.ma