Ne feledjük el, hogy az osztálylétszámokat meghatározó törvény érvényben maradt – igaz, kaptunk egy év halasztást. Ezt az időt viszont arra kellene kihasználni, hogy megfogalmazzuk mit is akarunk.
Problémamegoldás közben az ember hibázhat. Helytelen információkból kiindulva esetleg rossz döntést is hozhat. Az így bekövetkezett hibákat viszont idővel korrigálni lehet. Az viszont megbocsájthatatlan bűn, ha a döntés következményeitől félve inkább nem teszünk semmit. Várjuk, hogy a probléma magától megoldódjon. De van egy rossz hírem, magától nem fog megoldódni!
A kisiskolákkal kapcsolatban néha az az érzésem, hogy valami csodára várunk, pedig csodák nincsenek. Iskoláink mai szerkezete hosszú távon fenntarthatatlan. Osztályaink feleakkora létszámmal működnek, mint az országos átlag.
Ennyi gyerekkel egyszerűen nem lehet megtölteni a 262 általános iskolánkat. És a gimnáziumi osztályainkat sem. Azzal, hogy erről nem beszélünk, azzal, hogy ezt nem merjük kimondani, a probléma még létezik, sőt egyre kezelhetetlenebbé válik.
A 2009-es gazdasági válsággal kapcsolatban jeles közgazdászok arra figyelmeztettek, hogy ne a válságot hangsúlyozzuk. Kezeljük a helyzetet lehetőségként. Pénzügyi problémáink rendbetételének lehetőségeként.
A mi esetünkben az osztálylétszámokat meghatározó törvény is egy lehetőség iskolahálózatunk átértékelésére és hatékonyabbá tételére.
Ne azon siránkozzunk, hogy néhány kisiskolát esetleg be kell áldozni, habár tisztában vagyok azzal, hogy az érintetteknek ez mennyire fájó.
Az legyen szemünk előtt, hogy a fennmaradó iskolákat jobbá, hatékonyabbá tehetjük.
A kérdés persze az, hogy ki az illetékes?! Ki indítsa el ezt a hálátlan folyamatot? Viszont amíg ezen morfondírozunk, iskoláink egyenként fognak bezárni és onnan már nincs visszaút.
A probléma az (is), hogy az iskolaigazgatók ellenérdekeltek, mert az esetleges összevonások után elveszthetik funkcióikat. A polgármesterek egy-egy iskolaösszevonás kapcsán pedig elveszthetik választóik kegyeit. És itt a kör bezárul.
Félő tehát, hogy iskoláink szerkezeti átalakítására csak felső utasítás révén kerül majd sor. Majd valaki ott fenn eldönti helyettünk, hogy melyik iskolánkat zárják be, melyiket melyikkel vonják össze. Ebben viszont nem lesz köszönet, arra mérget vehetünk.
Más megoldás, más lehetőség viszont nincs:
a) Megvárjuk a felsőbb utasítást és fogcsikorgatva beletörődünk a változtathatatlanba és iskolahálózatunk leépítésébe,
b) Kidolgozzuk saját elképzeléseinket, amelyeknek középpontjában iskoláink hatékonyságának növelése lesz és mindent megteszünk azért, hogy elképzeléseinket valóra váltsuk.
Albert Sándor,Felvidék.ma
