„Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc megmutatta, hogy a magyarság tud harcolni a saját, de más népek szabadságáért is, hiszen olyan áldozatokat hozott az európai népek szabadságának oltárán, melyre egy ilyen kis néptől korábban nem volt példa” – jelentette ki Kovács László helytörténész az aradi vértanúk és a komáromi vár hőseinek tiszteletére rendezett ünnepi megemlékezésen október 6-án, Komáromban.
A szabadságharc leverésének 166. évfordulójára és az Aradon kivégzett 13 honvédtábornokra emlékező komáromiakat Keszegh István köszöntötte a Klapka téren. A Csemadok helyi választmányának alelnöke szerint az 1848-49-es forradalom és szabadságharc egyik fontos üzenete az, hogy képesnek kell lenni a vereségek után talpra állni, és tovább folytatni a harcot.
“A császár katonájából a haza, a szabadság katonájává kellett válniuk”
Kovács László helytörténész, a komáromi megemlékezés ünnepi szónoka beszédében úgy vélekedett, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc ismert és névtelen hősei egy jobb és igazságosabb társadalomért szálltak harcba, s bár küzdelmük hősi halállal végződött, önfeláldozó szellemiségük máig hat.
Beszédében kifejtette, azért voltak a márciusi ifjak hősök, mert félelem nélkül cselekedtek, ám az általuk kivívott szabadságot meg is kellett védeni, így azok bátorsága sem volt kisebb, akik vállalták ezt a harcot.
„Azért volt nagy az aradi vértanúk és a többi kivégzett vállalása, mert mindannyiuknál személyes küzdelem előzte ezt meg. A császár katonájából a haza, a szabadság katonájává kellett válniuk” – hangsúlyozta Kovács László.
Aradon kivégzett tábornokok nemcsak a korabeli Magyarországot, hanem Közép-Európát képviselték
A helytörténész emlékeztetett, a szabadságharc bukása után nagyon sok magyar honvéd vált a győztesek bosszújának áldozatává: az első kivégzésre már 1849 januárjában sor került, a halálos ítéletek száma azonban akkor növekedett meg, amikor Haynau 1849. június 1-jén Pozsonyban teljhatalmú főparancsnok lett.
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc soknemzetiségű voltára rámutatva Kovács László kiemelte, az Aradon kivégzett tizenhárom tábornok nemcsak a korabeli Magyarországot, hanem Közép-Európát képviselte: volt köztük birodalmi, osztrák és magyarországi német, valamint szerb, horvát, örmény és magyar.
„Volt olyan, akit családi kötelékei, olyan, akit alakulata, vagy csak egyszerűen vagyoni és társadalmi helyzete kapcsolt a magyar ügyhöz. De mindannyian úgy gondolták, hogy ha egyszer az uralkodó beleegyezésével letették az esküt a magyar alkotmányra, akkor ezt az alkotmányt védeniük kell magával az uralkodóval szemben is” – fejtette ki.
Kovács László szerint 1848-49 megmutatta, hogy a magyarság tud harcolni a saját, de más népek szabadságáért is, hiszen olyan áldozatokat hozott az európai népek szabadságának oltárán, melyre egy ilyen kis néptől korábban nem volt példa.
Az Angol parkban található aradi vértanúk emlékoszlopánál folytatódó megemlékezésen Kustyán Ilona, a Jókai Mór Művelődési és Múzeum Egyesület alelnöke beszédében emlékeztetett, Aradon végezte be életét a két komáromi várkapitány, Török Ignác és Lenkey János tábornok is – haláluk azonban a többi tábornokéhoz hasonlóan nem volt hiábavaló, mert küzdelmüknek, hősiességüknek erkölcsi tartalma volt, s a szabadságért vívott harcuk minden magyar szívében megdicsőült emlékké lett.
Az ünnepi megemlékezésen Észak- és Dél-Komárom polgármesterei, alpolgármesterei, a Magyar Közösség Pártja helyi és járási elnöksége, valamint számos civil, egyházi és ifjúsági szervezet helyezett el koszorút Klapka György szobránál és az aradi vértanúk emlékoszlopánál. Közreműködött Stubendek István vezetésével a Concordia vegyes kar, a Klapka György Férfi Dalkör, valamint Nagy Ferenc és Szebellai Dániel versmondók.
TEKINTSE MEG KÉPGALÉRIÁNKAT ITT>>!
lm, Felvidék.ma
