59283

Gunyics János visszaemlékezésit a Csemadok zselízi alapszervezetének 66 évéről cikksorozatunkban adtuk közre. Az alábbiakban ennek közöljük az utolsó részét:

A Csemadok zselízi alapszervezete mindig is az országosan aktív szervezetek közé tartozott. Összesítve a 6 év kulturális eseményeit pl. a ’70-es években találnánk olyan hónapot is, mely vetekedhetne egy profi intézmény tevékenységével, mely utat a mostani generáció is hűségesen követ.

A mindenkori programok megszervezése mindig zömmel az elnökökre hárultak. Bár sok esetben szakmai képzettségük nem volt ilyen téren, de lelki elkötelezettségük, rendíthetetlen akaratuk és tapasztalatuk annál több. Ezért mindenképp fontos kiemelni szerepüket és emléket állítani áldozatos munkájuknak. A 66 év alatt 12 elnök irányította az alapszervezet, név szerint:

KincsőAz első helyi elnök Hegedűs János volt, aki 15 évig töltötte be tisztségét 1949-1964 között.
2. Andruszka Lajos 1964-1965
3. Hikkel Géza 1965-1973 (8 év)
4. Ábel Gábor 1973-1982 (9 év)
5. Farkas István 1982-2002 (20 év)
6. Morauszky Mária 2002-2004
7. Mészáros Zsuzsanna 2004-2006
8. Palík Klára 2006
9. Mészáros Zsuzsanna 2006-2009
10. Mézes/Kalló Ágnes 2009-2011
11. Melczer Gábor 2011-2014
12. Batár Péter 2014 óta

Számtalan esemény, személy és jeles dátum maradtak ki ebből az értékelésből, ezért érdemes lenne a 65 év történéseit részletesebben is összegyűjteni, és egy könyvben kiadni, mert ez a korszak már történelem, példaértékű melyből mindenki tanulhat, aki a közösségéért szeretne dolgozni.

Az összegzéssel bemutattuk, hogy miként tudunk alkalmazkodni a mostoha körülményekhez is, ha elkötelezettek vagyunk, és felelősséggel viseltetünk magyarságunkért. De vajon lesz bennünk annyi erő, akarat, hogy belső indíttatásból vállunkra vesszük a magyar kultúra sorsát a következő 65 évben is? Hogy ne épüljünk le szunnyadó közösséggé? Bízom benne, hogy igen. Ha az ember boldog szeretne lenni, ne a pénzt gyűjtse, hanem érdemben tegyen embertársaiért.

Való igaz, hogy sajnos a jelen nem ez. Tény, hogy az emberek ma stresszes, nehéz munkát végeznek, ráadásul pihenésül már többen még a hálószobában is tévéznek: akciófilmeket, vitaműsorokat néznek éjszaka. Ez már a társas magány kora. Ettől már csak az egyéni magány rosszabb, mely ha depresszióba fordul, ontja a betegségeket. De hol vannak a fiatalok? A fiatalok hatalmas nagy lehetőséget kaptak a 21. századi technikától, de közben veszítettek is. Divat lett a „falkaszellem”, közben elfelejtik, hogy csak egy húsvér emberközösség tanácsaiból, bírálatából és szeretetéből gazdagodhatnak. Ki kellene tárni újból a kapukat, hogy segíteni tudjunk egymásnak. Munkánkkal jobban kellene hatni a fejekre és a szívekre. Ha ezt nem sikerül elérni nagyon sivár világ várna ránk, ha az előadói kultúrát felváltaná az informatikai kultúra. Az előadói kultúra élményei ugyanis egész életünkben bennünk élnek.

Útravalóul a következő 65 évre Ján Amos Kommensky testamentumából idéznék: Búcsú Sárospataktól, 1654-ből:
„Magyar nemzetem törekedjél, hogy legyenek magyar könyveid. Gazdagítsd hazádat jó és bölcs, saját nyelveden írt könyvekkel! Abból tanítsd az ifjúságot. Abba tedd nyelvednek kincseit! Ó, magyarjaim, ne vágyjatok idegen iskolák és könyvek után, hanem szerezzetek magatoknak, hazátoknak gazdag aratást!” Ez lenne a követendő példa, a helyes polgári öntudat.

Rajta hát törjük meg a csend hatalmát!

Gunyics János, Felvidék.ma
Feldolgozta: Csonka Ákos{iarelatednews articleid=”59246,59209,59116,59081,50349″}