59434

A miniszter és a kormány merev elutasításának is köszönhetően a pedagógusok sztrájkja kifulladóban van. A fizetésemelés egyelőre reménytelennek tűnik, de nem szabad feladni a jogos követeléseket.

Az eredményesség érdekében talán csak a prioritásokon kellene módosítani.

Valószínűleg hasznosabb lenne az oktatásügy megreformálására, ill. a reformfolyamatok elindítására fókuszálni és a fizetések rendezését ezzel párhuzamosan követelni.

Mire gondolok?
Mindenekelőtt szükség lenne a közoktatás szerkezeti átalakítására. Követendő példaként a lengyelországi vagy a finnországi reformokat említhetjük.
Az említett országokban az alapiskola alsó tagozatát hat évre hosszabbították meg. A tanulók ez alatt a hat év alatt tökéletesen elsajátítják az olvasás, írás és számolás alapkészségeit.

A PISA felmérések hűen tükrözik ennek az átalakításnak az eredményességét, úgy az értő olvasás, mint a problémamegoldás terén.

Az alapkészségek megerősítése nagymértékben segíti a későbbi tanulás eredményességét is.

Részben megoldást jelenthetne ez a kisiskolák problémáira is. A hatéves alsó tagozat legalább első szakasza, az első három tanév (elegendő diák esetén akár az első hat év) az adott községben valósulna meg. A hároméves felső tagozat viszont már a kistérségi iskolákba kerülhetne.
Tartalmi reformokra is szükség van. Évek, évtizedek óta problémát jelent az egyes tantárgyak tananyagainak túlméretezettsége. Az óriási tananyagmennyiséget a tanár ugyan „leadja”, de a diák képtelen feldolgozni. A tananyagban való „megmártózás”, a tananyag begyakorlása szinte lehetetlen, ezért a tudás is felszínes marad.
Valószínűleg a kevesebb ebben az esetben is több lenne.

A lexikális tudás helyett kompetencia-fejlesztéssel kellene foglalkozni. Ennek egyik előfeltétele a tananyag mennyiségének csökkentése, de az is, hogy a tanítási órákon a tevékenységi formák domináljanak. Az élménypedagógia.

Az ilyen jellegű oktatásnál persze megváltozik a tanár szerepe is az oktatásban. A tanár elsődleges feladata most már nem a tananyag közvetítése, átadása, hanem a tanulók egyéni tanulásának megszervezése.

Ez persze a pedagógusok másfajta felkészültségét igényli. És eljutottunk az egyik legnehezebb feladathoz, a pedagógusképzés megreformálásának szükségességéhez.

Meg kell oldani a szociálisan hátrányos helyzetű gyerekek integrálását. A lengyelek és a finnek ezt az alsó tagozat hat évre bővítésével és az egyénre szabott haladási tervekkel oldották meg – sikeresen. Jó lenne nekünk is elgondolkodni ezen a megoldáson.

Az előzőekben csak néhány megoldásra váró problémát ragadtam ki a sok közül, de ezekből is látható, hogy a közoktatás rengeteg sebből vérzik. A pedagógusok felháborodása tehát jogos.

A kormány a választásokig komolyabb döntéseket valószínűleg nem fog hozni – legalábbis a fizetéseket illetően nem -, de azt mindenképpen ki kellene kényszeríteni az illetékesekből, hogy szakemberekből álljon össze egy „csapat”, amely kidolgozná a közoktatás reformtervezetét. A választások után pedig elindulhatna a javaslatok országos vitája.

Véleményem szerint erre akár hajlandóságot is mutathatna a miniszter, ill. a kormány. És akkor már nem volt hiábavaló a tüntetés-sorozat.

Albert Sándor, Felvidék.ma
Fotó: Peter Paulenka