Héger Jolly és Suzy

Sokat visszhangzott az utóbbi napokban Héger Rudolf kampányvideó-botránya a hírekben, és noha elég negatív fényt vetettek rá az események, nem ez az ügy a vele kapcsolatos lényeg.

A kampányvideó-üggyel végül rendesen befürdött a most-hidas jelölt, és több napos mellébeszélés, illetve egymás akaratlan megcáfolása után levenni kényszerült a kérdéses videót a Facebookról.  Héger Rudolf kampánya ennél többet már nem igazán adhat nekünk, a politikán kívüli közéletben viszont évek óta jelen van, és nem Dráfi Mátyás az egyetlen, akiből bohócot csinált. Tény, hogy időnként elhoz az ügynökségével egy-egy valóban értékes előadót, akiknek a neve most remekül mutat a kampányában, emellett viszont arra is előszeretettel hivatkozik, hogy mennyi embert szórakoztat, ám ebben a témában már többnyire elkerüli a fellépők nevesítését. Nem véletlenül.

„Mindig a jó és a szép támogatója s követője voltam” – írja magáról a Facebookon az, aki rászabadította Felvidékre Jollyt és Suzyt, Bunyós Pityut, Postás Józsit, Felvidéki Mulatós Sancit, Robertót a mulatós masszőrt, Nótár Mary-t, meg a többi önjelölt haknikirály kóklert. Magyarországon már egész iparág épült a legszegényebb, legtanulatlanabb néptömegek igénytelen szórakoztatására, abban viszont Héger Rudolf keze van, hogy már Felvidéken is össznépi szinten fárasztják ezzel azokat is, akik magasabb minőséget igényelnek. Ravaszul rátelepedett a falunapokra, illetve azok hanyag szervezőire, és az általa menedzselt, olcsó fellépők műsorblokkjaival árasztotta el a vidéki színpadokat.


A bevétel biztos volt számára, hiszen a kultúrára szánt közpénzt nem kell kitermelni – azt már megtették az adott település lakói. Ezt a pénzt mindenképpen kifizetik, akkor is, ha hitvány a műsor és/vagy kevés a néző. Jól jártak a falunapok szervezői, hiszen aránylag olcsón letudták a szervezési gond egy részét, és jól járt Héger is, aki kihasználta a sok kicsi sokra megy elvet, és sokfelé megkaparintotta azt a közpénzt, amelyből akár minőségi szórakoztató műsort is szervezhettek volna. Ráadásul pontosan tudja, hogy nemcsak a kereslet alakítja a kínálatot, hanem a kínálat is a keresletet. Nagy energiával tömte az emberek fülét a nevezett előadókkal, amíg rászoktatta a közönséget arra a zenei hulladékra, amelynek a terjesztésével ő maga foglalkozik főállásban. Így kell kockázat nélkül, garantált közpénzen felfuttatni egy vállalkozást.

Ez a közönség egyébként ugyanaz, amelyikkel megvetetik a teleshopban a forradalmian új, Titán 3000 technológiával felületkezelt csodaserpenyőt, ugyanez a közönség tartja el betelefonálásaival az ezerszeres pénzenergiát szóró harsány tévékuruzslókat, és ugyanez a közönség tologatja vasárnap délutáni ünnepi programként a megpúpozott bevásárlókocsikat a hipermarketekben. És ugyanez a közönség sosem unja meg az egy kaptafára eltátogott, faék egyszerűségű mulatós gépzenét. Mindegy, hogy érzelgős nyivákolás, tömör értekezés arról, hogy mekkora buli van, vagy éppen a gettónézést dizájnszakállal és fehér öltönnyel ötvöző, pénzkötegekkel hadonászó maffiamenőzés – az összes témakört imádja a falunapok népe a kommersz szeszesitala és a kolbásza mellé.

Az önmaga által ünnepelt koncertszervező ügynök pedig imádja, hogy ezek a „sztárok” elég olcsón megkaphatók, és a falvak és kisvárosok kultúrára szánt kiadásainak egy része garantáltan nála landol. Eközben pedig szépeket mond bármiről, amit az emberek szívesen hallanak. Például a minőségi zenéről. A falvakat már megjárta, és most a parlamentbe is bevinné elragadó bűbájmosolyát.

Vésey Kovács László, Felvidék.ma