59812

Tudom, most sokan megrökönyödve olvassátok a soraimat, de bízom benne, hogy a végére megértitek, és cselekvéssé formáljátok a gondolataimat.
Hajlamosak vagyunk a saját magunk által gerjesztett hangulat hatása alá kerülni úgy, mint amikor éppen annyit ittunk, hogy attól nagyon jókedvünk legyen, élvezzük is ezt az állapotot, és jól is esik kicsit kizárni önmagunkat a valóságból egy olyan világba, ahol minden csodálatos. Tudjuk, ez egy jó érzés…

Éppen ezért szólok most nektek: állj! Egy (lelki) fröccsel se többet már, mert megrészegülünk a saját borunktól, és éppen akkor nem tesszük majd józanul a dolgunkat, amikor a legnagyobb szükség lesz rá, azaz szombaton, március 5-én. Pedig ha nem tesszük, akkor jön a macskajaj…
Sokat dolgoztunk több ezren az elmúlt hónapokban azért, hogy megmentsük egy közösség becsületét a székelyek, a muraköziek, a délvidékiek, a kárpátaljaiak előtt. Meg elsősorban önmagunk előtt!

Sokat lelkesedtünk, és van bennünk egy olyan késztetés, hogy elhiggyük, mi már mindent megtettünk, innentől már Isten kezében van a sorsunk. Ez tévedés! Isten csak azt tudja segíteni, aki önmagán is segít!
Nagyon sokszor beleesett már a felvidéki magyar elit abba a hibába, hogy elmondta nagyívű szólamait, és ezzel „letudta” a dolgát. Úgy gondolta, hogy a „kulimunka” nem az ő dolga. Pedig, de!

Önmaga, de elsősorban az általa vezetett kisemberek tömegei miatt is, most az egyszer arra kérem, hogy szombatig keresse meg környezetében azt a 4 embert, akit személyesen győz meg arról, hogy elmegy választani! Igen, mindenki, legyen bármilyen pozícióban, vesse le most a „nemesi palástját”, és keresse fel Bözsi nénit, vagy Jancsit, a traktorost, esetleg a szomszéd srácot rángassa el a számítógéptől egy pillanatra, és mint EMBER AZ EMBERREL, beszélgessen el velük AZ Ő NYELVÜKÖN, kínálja meg a hazaiból, igyanak meg egy kávét együtt, aztán váljanak el egymástól azzal, hogy elmennek választani.

A lelkesítő szavaknak, glosszáknak meg van a maguk célközönsége, amely általában behatárolt. Nekünk olyan 4, azaz sokszor 4 embert kell találni az utcánkban, a kis falunkban, akiket nem lehet meggyőzni másképpen, csak a legtermészetesebb módon: AZ ÉLŐ EMBERI SZÓVAL.
A legszebb plakát, a legkreatívabb kampányfilm, a leghatásosabb szórólap mit sem ér, ha ezt a sokszor 4 embert nem visszük el szombaton, március 5-én választani!

Ha ezt megtesszük, akkor van esélyünk önmagunk megmentésére.
Nos tehát, munkára fel: házi sütemény, kisüsti, kávé betárazva a jó ügy érdekében, keresd azt a 4 embert a környezetedben, mert ők a nemzet, ők a közösség, ők a felmentő sereg!
Sok-sok 4 ember…
Megcsináljuk?

Papp Sándor, Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”59536″}
Fotó: Szalai Erika

Kapcsolódó cikkek