Jozef Markuš, a Matica slovenská nemzeti kulturális szervezet egykori elnöke, aki április 8-a óta jelentős kárt okozó hűtlen kezelés vádjával áll bíróság előtt, azt állítja, hogy egész tevékenységében csak a Matica slovenská érdekeit tartotta szem előtt, és nem volt más célja, csak a szervezet felvirágoztatása. Ez az állítás a szlovák médiában is kiverte a biztosítékot, lapok szinte mindegyike felemlegetett néhány olyan zavaros ügyet, amely bizony nem éppen Jozef Markuš állítását támasztja alá.
Tomáš Kyseľ, a www.aktuality.sk szerzője csokorba gyűjtötte a Matica slovenskának Jozef Markuš elnöksége alatti nagyobb botrányait. A felsorolt gazdasági és pénzügyek politikai vonatkozásai sem érdektelenek.
Markuš, Mečiar – egy korszak szimbólumai
Markuš 1990-ben került a Matica slovenská élére, és a rövidesen színre lépő Vladimír Mečiar nevével fémjelzett nacionalista és magyarellenes politika egyik legfőbb képviselőjévé vált. Mečiarék nem voltak hálatlanok, és a Matica slovenská 1993-ban egy szlovák koronáért megkapta a kormánytól az akkori egyik legmodernebb szlovákiai nyomdát, a turócszentmártoni (Martin) Neografiát. Becslések szerint a nyomda reális értéke abban az időben mintegy félmilliárd korona lehetett. Szükséges azt is elmondani, hogy a Neografiát a Matica alapította 1943-ban, de a kommunisták államosították és korszerűsítették. Ha nagyon egyszerűen akarunk fogalmazni, akár azt is mondhatjuk, hogy amit a kommunisták a Maticától elvettek, azt a Mečiar vezette Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS) visszaadta a szervezetnek. Tény azonban az is, hogy ennek volt egyéb vonatkozása is, ahogy azt maga Mečiar árulta el egyik nem nyilvános, de nyilvánosságra került beszédében. Markušék a Neografiáért cserébe hűségnyilatkozatot tettek a HZDS mellett. Aki emlékszik a kilencvenes évekre, tudja, hogy Markušékon nem múlott a HZDS későbbi sorsa…
Mein Kampf és más felnőtt tartalom a kulturális szervezet nyomdájában
Alig egy hete, hogy Marián Tkáč, a Matica slovenská mostani elnöke, aki egyébként feljelentésével Markušt bíróság elé juttatta, bejelentette: a Matica vezetése leállította Hitler Mein Kampf című hírhedt könyvének nyomtatását a Neografiában. A megrendelő cseh volt, s a nyomtatás leállításával Tkáč szerint a Matica mintegy 25 ezer eurót vesztett. Az erkölcsi tisztaság azonban többet ér a pénznél, állítja Marián Tkáč. Markuš idején a Matica vezetése nem volt ilyen szigorú. Köztudott például, hogy a kilencvenes években számos erotikus, pornófolyóiratot nyomtattak a Neografiában, ami igencsak nyereséges vállalkozás volt. Markuš azt mondja, ő erről nem tudott.
A Matica slovenská kiadói tevékenysége sem érdektelen, és nem mentes a botrányoktól sem. Nem egészen egy évtizede kiadták például Šaňo Machnak, a fasiszta Szlovák Köztársaság belügyminiszterének, a Hlinka-gárda akkori vezérének az emlékiratait is, mégpedig jegyzetek, kommentár nélkül. Kinyomtatták Konštantín Čulennek, a fasiszta ludák-rendszer egy másik vezetőjének az emlékiratait is. Čulen az 1944-es fasisztaellenes szlovák nemzeti felkelést „részeg karrieristák” puccsának minősítette. Karol Sidor, egy további volt fasiszta vezető életrajza sem minősíthető éppen csak történeti munkának.
Hab a tortán, hogy a Matica slovenská által kiadott, szebb napokat is látott Slovenské pohľady folyóirat pozitív hangnemben mutatta be Radovan Karadzsics egykori boszniai szerb vezető, ma háborús bűnökért 40 évre elítélt, volt politikus verseit. A versek egyébként éppen akkor jelentek meg, amikor Karadzsics már a hágai bíróság előtt állt.
A Markuš-érához köthető, hogy szinte nyomtalamnul eltűnt a kilencvenes években összegyűjtött Nemzeti Kincs is. Kinél kötött ki végül is a mintegy 20-30 millió korona, máig sem tudni. Bár a vizsgálat megindult, azt maga a Matica állította le.
Magyarellenességben is az élen
Külön rá kell mutatni a Markuš-féle Matica slovenská és a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) szoros kapcsolatára is, amely a rendkívül éles és durva magyarellenességben is megnyilvánult. Érdemes megemíteni a szlovák államnyelvtörvény körüli első vitákat a kilencvenes évek elején, amikor a magyarellenességben Markuš és az általa vezetett Matica slovenská vitte a prímet. Volt akkoriban egy nagyon érdekes Mečiar-Markuš vita a közszolgálati televízióban és rádióban az államnyelvtörvény szükségességéről, amelyben Markuš a másságot kizáró szélsőnacionalista szlovák álláspontot, míg Mečiar az aránylag liberális és polgári álláspontot képviselte az ügyben. A magam részéről sajnálom, hogy ezt a vitát azóta szinte mindenki elfeledte, holott sok minden, amit akkor Mečiar mondott, szinte egy az egyben felhasználható lenne a szlovákiai magyarság jogai védelmének érdekében… Hogy azután Mečiarnál radikális pálfordulás történt, az már egy más dolog.
