Puszta véletlen, hogy az Aspektus összejövetelét a szervezők most október 20-ára tették, amely IV. Károly magyar király második, 1921-es visszatérési kísérletének az évfordulója – kezdte a megbeszélést Gecse Géza. A témafelelős azt is elmondta, hogy a forradalom 70.évfordulójáról előzetesen egymás között beszélgetve kiderült, hogy – legalábbis a szervezők közül – sokuknak halálos áldozatuk is van a családjukban.
Szent-Iványi Ágnes, Szent-Iványi Domokos felesége idézte fel férje alakját, aki Magyarország német megszállását követően a Magyar Függetlenségi Mozgalom vezetője volt, ezért Horthy kormányzó őt küldte ki Moszkvába a magyar fegyverszüneti küldöttség diplomáciai vezetőjeként. Ő öntötte végső formába a hivatalos dokumentumokat. Moszkvában október 11-én írták alá a fegyverszüneti szerződést. Ágnes elmondta, hogy Szent-Iványi Domokos kezdeményezésére sikerült elérni, hogy 48 órát kapjon a magyar vezetés arra, hogy az átállást megvalósítsa.
A szovjetek ugyanis eredetileg az „azonnali” formulához ragaszkodtak. Nem Szent-Iványi Domokos hibája volt, hogy október 15-én nem sikerült Magyarország kilépése a háborúból. Bár a külügyminiszteri posztot neki szánták a debreceni Ideiglenes Nemzeti Kormányban, azt ő nem fogadta el. Vesztére, hiszen az 1946-ban a Magyar Közösség per vádlottjaként 15 év kényszermunkára ítélték és csak egy hónappal a forradalom kitörése előtt, 1956 szeptemberében szabadult.
Szent-Iványi Domokos 1972-ben „disszidált” Nyugat-Németországba, ahol megírta az emlékiratait, amit 2013-ban előbb angolul, majd 2016-ban magyarul kiadtak Magyarországon. Ebben bemutatja a második világháborús magyar ellenállás történetét. Ágnes Németországban csatlakozott Szent-Iványi Domokoshoz, majd 1980-as halála után 10 évet töltött az Egyesült Királyságban is. Végül Ágnes Magyarországra akkor tért vissza, amikor Antall József kormányt alakított. Ezt követően a Magyar Atlanti Tanácsban sokat tett azért, hogy Magyarország csatlakozzon a NATO-hoz. Ma is aktív a szerepe a szervezetben!
Bánhegyi Zsolt édesapja a második világháború során részt vett a náciellenes magyar polgári
ellenállásban. Mivel nem kommunista ellenálló volt, ezért hamarosan Recsken találta magát. Zsolt apja itt ismerkedett meg az erdélyi magyar kommunista mozgalomban induló – Dudás Józseffel, akivel 1953-at követően együtt szabadultak. Dudás József, aki ellenállói érdemeiért 1946-ban megkapta a Magyar Szabadság Érdemrendet, 1956-ban az egyik legjelentősebb budapesti felkelő csoport vezetője lett. De előtte még Zsolt édesanyjának a nővérét nemcsak megismerte, hanem feleségül is vette. Zsolt aztán kisgyerekként gyakran találkozott Dudás Józseffel – tőle tanult meg például sakkozni! Dudás 1956. novemberének első napjaiban – Nagy Imrével némileg rivalizálva Kádár Jánossal is tárgyalást kezdeményezett. Kádár Dudást a Parlamentbe kérette, ahol már a bejáratnál letartóztatta! Szabó bácsival, a Moszkva téri csoport vezetőjével Dudást 1957 januárjában halálra ítélték. Szabó bácsit felakasztották, viszont Dudás Józsefet a halálos ítélet előtt néhány órával az őrök agyonverték!
Dudás József (Gecse Géza archív)
Liszi János, akit leginkább grafikusként ismerünk, elmondta, hogy mint utólag rekonstruálható, édesapja a Corvin közben segítette a felkelőket, de amikor látta, hogy a szovjet kiskatonák hogyan égtek bent egy tankban, fiatal gimnazistaként sokkolta a harctéri brutalitás. Később, a Veszprémi Egyetemen továbbtanulva, majd nemzetközi tudományos karriert befutva, joggal tarthatott a párthatalom bosszújától is. Mindezen okokból igyekezett hallgatni 1956-os szerepvállalásáról.
Gyulai György közgazdász, aki az 1960-as évek közepén született, ily módon a forradalomról csak szülei elmondásából értesült, például azt, hogy a középiskolai pedellusuk úgy halt meg, hogy egy két falat átütő tankgolyó végzett vele. Azt viszont megtanulta, hogy nem tanácsos az iskolában és másutt arról beszélni, amit a szüleitől hallott.
Tefner Zoltán történész Bánhegyi Zsolttal egy időben, az 1960-as években járt a budapesti bölcsészkarra. Őt eredetileg történelem-német szakra vették fel. 1956-ot – nem Budapesten, hanem vidéken, Kötcsén élte át, de a forradalom azért játszott központi szerepet az életében, mert a lengyelek is rokonszenveztek velünk 1956-ban, és ezzel magyarázhatók Tefner Zoltán lengyel történelem iránti érdeklődésének a gyökerei.
Reiner Péter 1944-ben született a Maros utcában, 1956-ban tehát 12 évesen a Szabadság-hegyről figyelte barátaival, hogy mi történik a városban. Mivel jól játszott billentyűs hangszereken, sokat játszott az 1960-as években Lengyelországban, az 1970-es évektől kezdődően pedig főként a határon túli magyar területeken.
Mudry Péter filmrendező családjában 1956-ban a nőké volt a főszerep. A nagyapja Mudry Lajos orvos volt, a nőtestvérei Anna és Mária telefonközpontosok voltak. Mindhármójukat megkínozták. Nagyapját a bányászoknak tartott beszédjéért a pufajkások összeverték, a kínzásából visszamaradt szívbetegsége következtében 1963-ban halt meg.
Péter Édesanyja a Műegyetemen fiatal vegyészmérnökként Csűrös professzor tanársegédjeként vöröskeresztes ápolónőként segített. Professzora nyugatra menekült,
ő itthon maradt, de az egyetemről eltávolították és hosszú ideig csak gyári laboránskènt helyezkedhetett el egy enyvgyárban.
Gecse Géza elmondta, hogy Váradi Natália történész Gecse Endre és a gálocsi csoport történetét dolgozta fel a KGB-s dokumentumokat felkutatva, megszerkesztve. Ennek az ünnepélyes bemutatójára most, a hét végén kerül sor Beregszászban a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetemen.
Gecse Endre (Gecse Géza archívuma)
Gecse Endréről, akit ők a családban csak Bandi bácsiként emlegettek, annyit kell tudni, hogy református papként Gálocsban és Huszton teljesített szolgálatot. Gálocsban, amely egy Ungvár közelében fekvő település, Gecse Endre foglalkozott a helyi fiatalokkal. Ezek a fiatalok persze 1956-ban összegyűltek, röpcéduláztak is, ami a KGB elől nem maradt titokban. A szovjet titkosszolgálat 1958-ra érlelte ki álláspontját, ami arról szólt, hogy a „nacionalista-klerikalista reakció szovjetellenes felkelés”-t kívánt kirobbantani! Bandi bácsit 1958 decemberének az első napjaiban tartóztatták le Huszton, és vitték el Ungvárra vallatni. A most közreadott dokumentumokból arra lehet következtetni, hogy nem volt hajlandó „bevallani a bűneit”, ezért – mi, vagyis a család – arra tudunk következtetni, mondta Gecse Géza, hogy egyszer valószínűleg nagyobbat ütöttek Gecse Endre vallatói, mint amekkorát „kellett volna”, amibe Bandi bácsi belehalt. Ezért óriási dolog a dokumentumgyűjtemény megszületése, amit Budapesten is be kell mutatni! Remélik, hogy erre decemberben már lesz lehetőség!
Felvidék.ma/Aspektus
