Április 18-án töltötte be 85. életévét Mács József író, publicista és szerkesztő, a felvidéki magyar irodalom és közélet jeles személyisége, aki “Gömörországban”, Bátkában született.
Mács Józsefet jól jellemzi az a palócokat leíró néhány mondat, amely Kiszely István A magyar ember című könyvében is olvasható: “… A palócz furfangos észjárású nép. Több tekintetben hasonló a székelyekhez. Úgy szólván minden érzés dalban fakad ki a palócz ajakán. Dalba önti örömét, búját, szenvedését és boldogságát. Dalai lágyak és gyöngédek, egyszerűek és keresetlenek, s nem egyben az érzés igazán megkapó őszinteséggel jut kifejezésre. Szorgalmas, dolgos, munkabíró a férfija nője egyaránt.”
Mács József esetében a “furfangos észjárás” azt jelenti, hogy az általa 1931 óta megélt társadalmi rendszerek mindegyikében talpon tudott maradni a megpróbáltatások dacára, a “dalba öntés” pedig irodalmi munkásságára és a publicisztikájára vonatkozik, amely több ezer regényoldalból és ki tudja hány riportból, interjúból, jegyzetből és glosszából áll.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc idején, 25 évesen, a pozsonyi Új Szó napilap munkatársa volt. Tekintve, hogy a kommunista párt lapjának alkalmazottjaként kiállt a világraszóló magyar esemény mellett, mennie kellett első újságírói munkahelyéről. Hasonló helyzetek – a hivatalos politikával szembeni megnyilatkozásai – később is akadtak. Nem adta be a derekát egyszer sem, hanem dolgozott a palócokra jellemző munkabírással. Mács József életre szóló, hasznos útravalóval indult el a szülői házból, majd megbízható hátteret biztosított számára saját családja is.
A méltó társadalmi és irodalmi elismerést az utóbbi években kapta meg: 2012-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja. A rendszerváltás óta több kitüntetés birtokosa, átvehette a Szlovák Köztársaság Kormánya Ezüst Plakettjét és a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjét is. Személyében nemcsak szülőfaluja díszpolgárát, hanem Hódmezővásárhely tiszteletbeli polgárát is tisztelhetjük.
Bátka napjainkban csaknem ezer lelket számlál – kétharmadnyi magyar és egyharmadnyi szlovák ember lakja. Országos példa lehet Mács József rendíthetetlen hűsége a palóc emberekhez, s e tájhoz. Bár élete nagy része Pozsonyban zajlik, lelkét ma is a szülőföldje öleli át, ezért április 23-án és 24-én együtt ünnepelheti születésnapját a bátkaiakkal és tisztelőivel. Szombaton este a Boráros Imre Színház bemutatja a Meddig ember az ember? című, két Mács-regényből készült monodrámát, másnap pedig a polgármester, Hencz Péter fogadja őt a községi hivatalban.
