“Ha a meghívót Németország, Angela Merkel kormánya nemzetállami hatáskörben küldte, akkor a szétosztásnál sem lehet megkerülni a nemzetállami hatáskört” – hangzott el azon a budapesti eszmecserén, amelynek témája a multikulturalizmus és a befogadás kultúrája volt a Terror Háza Múzeumban április 12-én.
Nem Európa iszlamizációjától, hanem attól kell tartani, hogy a globális kapitalizmus jelenlegi iránya nem tűri a kulturális sokféleséget – jelentette ki Schiffer András, az LMP társelnöke és frakcióvezetője a kerekasztal-beszélgetésen. Az ellenzéki politikus kijelentette: nemcsak Európának és az Európai Uniónak, hanem Magyarországnak is van felelőssége mindabban, ami a mediterrán térségben történt, illetve történik.
A XXI. Század Intézet és Terror Háza Múzeum rendezvényén Schiffer azt is elmondta, hogy a magyar kormány 2003-ban “csicskamódon” ment az Egyesült Államok után az iraki háborúba. “Magyarországnak egyetlen rossz szava nem volt azzal a birodalmi projekttel kapcsolatban sem, amit arab tavasznak hívtak”, pedig emberek tömegei jórészt a demokráciaexport “áldásos” mellékhatásai miatt halnak meg ma Európa kapuinál.
A kvótakérdés Schiffer szerint azt vetette fel: ha a meghívót Németország, Angela Merkel kormánya nemzetállami hatáskörben küldte, akkor a szétosztásnál sem lehet megkerülni a nemzetállami hatáskört, és e kérdésben rendkívül alamuszi a német kormány politikája.
Az LMP vezetője szerint a willkommenskultur, az emberáradat beengedésének hátterében “kőkemény nagyvállalati érdekek mocorognak; rendkívül aljas dolog humanitárius köntösbe ágyazni azt, ami nettó gazdasági érdek”, majd azt is kifejtette, hogy a valóságban a német cégek munkaerőhiányát akarták kezelni ezzel a megoldással.
Schmidt Mária történész rámutatott arra a “furcsa kettősségre”, hogy állandóan a szabadságról beszélünk, miközben egyre kevesebb szabadságunk van és egyre több a tabu, valamint a minket körülvevő tilalomfa, “ami gyakorlatilag már a nyelv használatát is ellehetetleníti”.
A Terror Háza Múzeum főigazgatója úgy látja, hogy a tavalyi év legnagyobb tragédiája az európai vezetők kríziskezelésre való képtelensége, amivel együtt olyan rossz beidegződések váltak nyilvánvalóvá, hogy “a német kancellár magához ragadja Európa irányítását anélkül, hogy bárkivel konzultálna. Döntéseket hoz, helyzeteket állít elő, és nem veszi észre, hogy csak még egy problémával növeli azt, ami amúgy is eléggé reménytelen helyzetbe hozza Európát”. Ezzel szemben az Orbán Viktor kormányfő által felvetett javaslatok mindegyikéről bebizonyosodott, hogy csak ezek lehetnek a helyzet megoldásának alapjai.
Schmidt Mária szerint Európa ma súlyos kulturális és identitásválságban van: ráadásul miközben a korábbi értékeket érvénytelennek mondják, de ezek helyett vagy nincsenek újak, vagy olyanok vannak, amelyek széttöredezett csoportidentitásokhoz kapcsolódnak, “és képtelenek egy szélesebb közösség számára valamit mondani”.
Frank Füredi brit szociológus az általa nagyon jó ötletnek nevezett kerítésépítésről szólva kijelentette: “felelős politikusnak így kellett tennie, így kellett kezelnie a dolgot”, így Magyarország – Németországgal ellentétben – kimaradhatott a válságból.
“Németország védelmében”, mintegy Schiffer András kijelentésére reagálva, Boris Kálnoky újságíró arról beszélt, nem hiszi, hogy a német ipar igényei miatt következett volna be a menekültválság, hiszen “a német iparnak nincs szüksége tízmillió migránsra Afganisztánból és Líbiából”.
A válság egyik meglepő fordulata, hogy egy közép-kelet-európai hanggal szembesült a világ, a visegrádi államokat, valamint Románia és Bulgária képében. “Ez az új közép-kelet-európai szerepvállalás egy fék és ellensúly lehet Nyugat-Európa számára” – fogalmazott a Die Welt munkatársa.
