370 euró és 20 cent összegről jön a számla az orvosi beavatkozás ellenértékeként. Így néz ki, amikor az állam mostohagyermekévé válik az ember. Vannak ugyanis olyan honfitársaink, akiknek az egészségügyi biztosítás csupán távoli emlék, luxus. Mindez azért, mert egy, az államnak nem tetsző döntést hoztak. Vétkük: kérvényezték más állam állampolgárságát – adott esetben a magyart.
2010-ben született egy alkotmányellenes törvénymódosítás. A lényege leegyszerűsítve az, hogy aki saját akaratából felveszi más állam állampolgárságát, elveszíti a szlovákot. Az állampolgárság elvesztése súlyos dolog. Nem csupán egy igazolványt kell leadni, de az érintettek természetesnek vett jogaik egész sorát is elveszítik. Így lesz egyik napról a másikra fizetésköteles az orvosi ellátás, nincs több ingyenes gyógyszer, nincs több leadott voks a választásokon, ködbe vész a jogbiztonság. Számkivetetté válik az ember a saját szülőföldjén. Amennyiben ezek után valaki úgy dönt, hogy megharcol az igazáért, akkor cserébe sorra kapja a büntetéseket (30-3 000 eurós tételeket), majd rendőrségi kihallgatások és bírósági tárgyalások végeláthatatlan kálváriája következik. Az ember (amúgy sem könnyű) élete még nehezebbé válik.
A politika, a törvényhozás egy olyan erő, amely befolyásolja mindennapjainkat. Van, hogy ez a hatalom jó kezekbe kerül, és van, hogy nem. Az állampolgársági viszonylatban a jog a megfélemlítés eszköze lett Szlovákiában. Az emberek félnek. Így tehát nem kérvényeznek más állampolgárságot, vagy ha megtették, akkor titkolják. Egy demokratikus jogállamban egyik sem egy egészséges jelenség. Nem beszélve arról, hogy ha egy külföldi megkapja a szlovák állampolgárságot, akkor megtarthatja az eredetit is. Kettős állampolgár lesz. Hol itt az igazság?!
Tehát a kettős állampolgárság kérdése nem egy elhanyagolható, pitiáner dolog. Honfitársaink ezreinek az életét nehezíti és keseríti meg. Ezért is örültem Ondrej Dostál törvénymódosítási javaslatának. Ebben javasolták ennek az eszement, diszkriminatív és elnyomó törvénynek az eltörlését. Sajnos úgy fest, hogy ezt a javaslatot nem sikerül elfogadtatni. A „minden magyar felelős minden magyarért” mondás ugyanis a pozsonyi parlament kapuján nem fér be.
Nagy Dávid: Számkivetettek (Nagy Dávid blogja)
