A Magyar Megmaradásért Polgári Társulás hatodik alkalommal látja vendégül a székely hátrányos helyzetű gyermekeket. A Szent Ferenc Alapítvány napközi otthonait látogató gyermekek közül a társulás idén egy busznyi lányt és fiút táboroztat teljesen ingyenesen Dunatőkésen, a Hubert Hotelben.
Az itt eltöltött egy hét alatt a Csallóköz több településére ellátogatnak a gyerekek és nevelőik. Szerkesztőségünk a dunaszerdahelyi kiruccanásukra kísérte el a táborozókat. A Csallóközi Múzeum megtekintése után, ahol érdeklődéssel csodálták a sok látnivalót, hallgatták az ismertetést, a táborozók végigsétáltak Dunaszerdahely központján.
A gyerekek Karaffa Attila önkormányzati képviselő, a Pázmáneum Polgári Társulás vezetője kíséretében megtekintették a helyi emlékműveket, majd a Szent György templomot, ahol Nagy Attila helytörténész mesélt a fiataloknak. Az emlékművek megtekintése után a székely gyermekek koszorút helyeztek el a kitelepítettek emlékművénél, amelyet a Magyar Megmaradásért Polgári Társulás állíttatott. A koszorúzás előtt Aranyossy Szabolcs, a szervezet elnöke hangsúlyozta, a magyarság története 1920 után régiónként változott. A felvidéki magyarok legnagyobb tragédiája a trianoni döntést követően, a kitelepítések és deportálások embertelen időszaka volt. A koszorúzás után a dunaszerdahelyi strandon könnyedebb szórakozás következett.
A gyerekek kicsit meghatottak, illetve talán már fáradtak is voltak egy picit, hiszen jártak már e héten Komáromban, Somorján és Nádszegen. Mindenütt csodás dolgokat láttak, emlékműveket, múzeumokat, templomokat, strandoltak és mint megtudtam, esténként meglepetés bulikban is részük volt. A nevelők szerint ugyan nem viszik túlzásba, de az egész napos programok olykor fárasztóak a gyermekeknek.
A táborozókat is megpróbáltam szóra bírni. Csenge elmondta: tavaly is volt már ebben a táborban, nagyon tetszett neki és óriási öröm számára, hogy visszatérhetett. Magyarország és Felvidék kivételével még nem járt sehol a szülőföldjén kívül. Lelkileg ezekből az élményekből táplálkozik egész évben.
Klaudia még sosem járt külföldön. A felvidéki városok, amelyeket meglátogattak nagyon tetszettek neki. Komárom vált a kedvencévé, a monostori erőd miatt. És persze a strand is, hiszen éppen itt, a Felvidéken tanult meg úszni. Rolandnak ugyancsak tetszettek a csallóközi városok. Elismeréssel beszélt a dunaszerdahelyi Csallóközi Múzeumról, és Somorja is elnyerte tetszését.
Aranyossy Szabolcs, a tábor főszervezője kérdésünkre elmondta: a gyerekeket nem tanulmányi eredményeik alapján választják ki a táborba. Arról, hogy kik vehetnek részt ezen a kiránduláson, a nevelők döntenek. Vannak olyanok közöttük, akik a saját falujukon túl még nem jártak – árulta el a szervezet vezetője, aki szerint összefogással sok mindent meg lehet szervezni, véghez lehet vinni.
És, hogy miért szervezik meg már hatodik alkalommal ezt a tábort? Egyszerű emberekként példát szeretnének mutatni. Aranyossy hiszi: összetartással a felvidéki magyarság helyzetét is meg lehetne oldani. A civil szervezet tagjainak együttműködésével sikerült megszervezni, hogy a Felvidéken vendégül lássanak egy héten keresztül egy busznyi székely gyermeket, útiköltségüket is megtérítve. Nekik különben nem lenne lehetőségük otthonról kimozdulni. Sokan segítenek – árulta el a szervező. Sok üzletben, amikor meghallják, hogy a szegény gyermekek táboroztatásához vásárolnak, nem fogadják el a pénzt a kenyérért vagy kifliért. Ilyenkor a szervezet aktivistái rádöbbennek, hogy nem minden negatív ezen a földön és vannak jó emberek – zárta szavait Szabolcs.
A gyermekek szemében az öröm fénye ragyogott, és a háláé. Ahogy a gyerekek nevelője fogalmazott: önerőből erre nem lennének képesek, de a fiataloknak szükségük van a kikapcsolódásra. Nem mellesleg, a tábor ugyan nem tanulmányút, de rengeteget tanulnak, tapasztalnak, barátokat szereznek. És talán ez a tábor lényege.
A szerző felvételei
