Kecskeméten augusztus 19-21. között a III. Nemzetközi Vertcsipke Fesztiválon Anglia, Ausztria, Csehország, Franciaország, Lengyelország, Hollandia, Szlovákia és Magyarország vertcsipke-készítői találkoznak, hogy megmutassák jellegzetes csipkemotívumaikat. Felvidékről a zobor-vidéki Gímesről származó Baisová Púchovsky Zsuzsa vesz részt a rendezvényen.
A Rózsahegyen élő fiatal pedagógus gyermekkorában tanulta a vertcsipke készítését. 2014-ben a Nyitra és Vidéke Célalap nyári kézműves táborában már az ő vezetésével sajátították el a zoboralji pedagógusok és hagyományőrző csoportok tagjai a csipkekészítés alapjait. Zsuzsát indulás előtt kérdeztük a kezdetekről, a kiállításról és a további terveiről.
Mikor és hol találkoztál először a csipkeveréssel?
Jókai Mária tanítónő, néprajzkutató keresett valakit, aki megtanulná a hagyományos zoboralji csipke készítését, és rám esett a választása. Tartottam a csipkétől, ám félelmem felett győzött a kíváncsiság. Így jutottam el a Zala Megyei Népművészeti Egyesület táborába, ahol a GébArt Nemzetközi Művésztelepen Takács Zsuzsa vezetett be a csipkeverés rejtelmeibe. Vezetésével kétféle zoboralji mintát tanultam meg.
Mi tetszett meg ebben a nem mindennapi, időigényes kézimunkában?
Nehéz erre válaszolni. Matematika szakos pedagógus vagyok, és a csipke készítéséhez erre a tudományra is szükség van, ugyanakkor művészet és egyben kreatív tevékenység is. Egyre több dolgot készítettem, később saját mintákat is rajzoltam, és így megszerettem.
Vannak kedvenc motívumaid?
Szeretem a hagyományos és a modern mintákat is. Elsősorban a használható, a nem csak faliképként díszítő csipkéket kedvelem. A csipkét rengeteg módon fel lehet használni, olyan helyeken is, ahol meghökkentő, nem szokványos. Készülhet belőle ékszer, lámpa, ruha- és cipődísz, lakberendezési kiegészítő. Az a fontos, hogy megfogható legyen, ne pedig egy keretbe, üveg alá zárt tárgy.
Mennyi időt szentelsz a csipkekészítésnek?
Ha megszáll az ihlet és nekikezdek, képes vagyok napi négy-öt órát is foglalkozni vele. Természetesen vannak időszakok, amikor nem csipkézek, hiszen ez egy nagyon időigényes hobbi és más tevékenységekre is kell időt hagyni.
Hol találkozhatunk a munkáiddal?
A SAShE online kézműves piactéren is szoktam árulni csipkéimet, de nem ez a jellemző. A legtöbb alkotásomat elajándékozom családtagoknak, barátoknak. Doktorandusz vizsgamunkám a gímesi Forgách kastélyban kialakított múzeumban került kiállításra.
Milyen kiállítási anyagot viszel a kecskeméti fesztiválra?
Kecskemétre a múlt század elejéről származó zoboralji – pogrányi, gímesi és koloni – vertcsipkét viszek, melyeket Tóth Borbála, Varga Borbála és Pócsik Mária bocsátottak rendelkezésemre. Pócsik Máriától kaptam lyukhímzéssel készült koloni csipkét is, így a fesztivál résztvevői a lyukhímzéssel készült hagyományos ruhadíszítést ugyancsak megismerik. Saját munkáim közül a már említett gímesi gyűjteménybe készített anyagot mutatom be. Eredeti régi gímesi ingujjat egészítettem ki csipkével, és így készült el a korzet formájú ruhadarab. Remélem, a szervezők elégedettek lesznek a kiállításra szánt mintadarabokkal. A találkozón bemutatót tartunk majd az általunk képviselt technikából, így viszem az általam tervezett mintagyűjteményt is.
Mik a további tervek?
A csipkeverést mindenképpen folytatom, szeretném, ha tudásom tovább fejlődne. A Kecskeméti Nemzetközi Vertcsipke Fesztiválra is azért megyek örömmel, mert amellett, hogy megmutathatom szülőföldem csipkeértékeit és a csipkekészítő technikákat, új módszereket, fogásokat is elleshetek majd a más-más országokból érkező társaimtól. Szeretném, ha a csipkeverés tudományát Zoboralján a következő generációk is éltetnék, ezért szívesen tanítom az érdeklődőket a csipkeverés fortélyaira akár egyénileg, akár a Nyitra és Vidéke Célalap jövő évi kézműves táborában.
Zoboralja nyelvjárása és folklórja számos archaikus jegyet őrzött meg, s ennek köszönhetően a 19. század első felétől napjainkig vonzza a népi kultúra iránt érdeklődők figyelmét. Ág Tibor népzenekutató Népdalkutatók nyomában Szlovákia magyarlakta vidékén című könyvében így ír: „Ha a mai gyűjtő a Zobor vidékén jár, csodálattal érzékeli az itt élő nép hagyományőrző erejét. Bátran és büszkén mondhatjuk, ez a vidék az egész magyar nyelvterület egyik leghagyományőrzőbb tájegysége.” A zoboralji falvak lakói viszonylag sokáig megőrizték a parasztviseletet és ruházatukon többféle csipketechnikát is alkalmaztak.
Az első gyűjtő, aki Zoboralján a vászonhímzésekre felfigyelt, Kodály Zoltán volt. A fiatal népzenekutató a 20. század elején több alkalommal is járt Zoboralján. Útinaplójában főleg a hímzések aprólékosságát és finomságát méltatta. Nyitraegerszegen a népdalok mellett női ingeket is gyűjtött, melyek a Néprajzi Múzeumba kerültek.
A koloni csipke tulajdonképpen kivarrott csipke, lyukhímzéssel készült és a koloni viseletet díszítette. Fehér gyolcsra fehér fonallal varrták. Koloni asszonyok más községek részére is varrták, készítették, innen a koloni csipke elnevezés.
A vertcsipkét Zoboralja több községében is készítették az asszonyok. A csipkeverő párna neve ezen a vidéken döböz vagy doboz, a csipkeverő pálca pedig csülönk. A fehér vagy nyers fonalból sűrűre vert, merev szélcsipke készült, mellyel ingujjakat és házi textíliákat díszítettek.
