A hétvégén falunapot tartottak egy Békés megyei, alig ezerötszáz lelket számláló faluban, Muronyban. Eddig ebben a hírben nem sok érdekesség van, viszont ott járt a felvidéki testvértelepülés, Izsa község küldöttsége is. Murony és Izsa, két falu, a Kárpát-medence két különböző pontján. Testvértelepülések, immár egy éve. Bár első pillantásra kevés a közös pont, de ennek nem is ez a jelentősége. Nincs jelentősége.
A testvértelepülési kapcsolatok igazán a kilencvenes években, az önkormányzatiság létrejöttével élték virágkorukat, és kaptak szárnyra. Sok-sok magyarországi város és falu igyekezett ilyen kapcsolatot létrehozni a Kárpát-medencén belül, és azon túl egyaránt.
Lehetőségük adódott, hogy azok az általában földrajzilag egymástól távol eső települések, amelyeket a viharos huszadik század valamilyen – általában tragikus kimenetelű – eseménye összekötött, azok a meglévő láthatatlan összekötő szálat végre formálissá tegyék. Magyarország és Szlovákia viszonylatában erre természetesen az 1947-48-as szomorú események szolgáltattak alapot.
Aztán ez a láz, érthető okokból, később kicsit alábbhagyott. Azok a falvak és városok, amelyeknek nem volt jelentős számú nemzetiségük, és így nem érintették őket a múlt század kényszerű migrációs eseményei, sok esetben nem építettek ilyen kapcsolatokat, vagy csak random, személyes kötődések, ismeretségek útján választottak.
A fentebb említett Murony egy szinte teljesen református magyar falu. Sok szállal kötődik Békéshez, de a megyeszékhely, Békéscsaba is közel esik. Az etnikailag általában sokszínű Békés megyében Murony a kevés kivételek közé tartozik, nincs és nem is volt más nemzetiségű lakossága.
Izsa katolikus, többségében magyar falu a Komáromi járásban, alig nyolc kilométerre a járási székhelytől. Testvértelepülése – Muronyon kívül – a Duna másik partján fekvő Almásfüzitő, ahová a háború után Izsáról kitelepített magyarok költöztek, hogy minél közelebb legyenek szülőfalujukhoz.
Szilárd meggyőződésem, hogy a nemzeti összetartozást – sok egyébhez hasonlóan – csak helyben, otthon lehet igazán megélni és átérezni. Az átlag honpolgár számára az erről szóló politikusi nyilatkozatok, vagy a híradások anyagai távoliak és megfoghatatlanok.
Ma már minden muronyi tudja, hogy létezik Izsa, s azt is tudja, hogy hol van, valamint azt is, hogy ott is magyarok élnek. Egy másik országban ugyan, de ugyanaz az anyanyelvük, mint ennek a viharsarki kis falunak a lakóié, és hasonló gondokkal, problémákkal küszködnek, mint az előbb említettek. Csak pluszban még a kisebbségi lét minden megpróbáltatásával megfűszerezve.
Egy ilyen kapcsolatnak az az elsődleges hozadéka, hogy egy Muronyban felnövő fiatal a későbbiekben már nem fog rácsodálkozni, ha a határt átlépve is magyar szót hall, és nem fog olyan buta kérdéseket feltenni a határon túli társának, mint hogy hol tanult meg magyarul, vagy miért nem költöznek Magyarországra?
Sok-sok ilyen, a Kárpát-medencét átszövő magyar-magyar kapcsolat kellene. Hiszem azt, hogy ez a kézzelfogható nemzetpolitika. Jó látni, hogy a magyar kormány is felmérte ennek a jelentőségét, és a BGA Zrt-től már forrást is lehet szerezni a testvértelepülési kapcsolatok kiépítésére és erősítésére.
Ha valaki azonban mégis nagyobb kapcsolatot, közös pontot akar keresni Murony és Izsa között, akkor én máris mondok egyet: Egy nemzet vagyunk.
