A mézet előállító méhészek valaha a társadalom megbecsült tagjai voltak. A cukor megjelenésével háttérbe szorult ugyan egy időre a mézfogyasztás, azonban manapság újra reneszánszát éli a méhek tartása.
A méz mellett a propolisz, a virágpor, a mézsör is keresett, valamint egyre többen hisznek a méhterápia gyógyító hatásában is. Sikeresen alkalmazzák a méhészeti készítményeket a daganatos, a szív- és az érrendszeri, a fertőzéses, a máj- és a gyomor-, a tüdő- és az allergiás, a bőr- és anyagcsere-, az immunrendszeri és az idegrendszeri betegségeknél. A méz a gyermekgyógyászatban ugyancsak egyre nagyobb jelentőségűvé válik. Ugyanakkor elengedhetetlenül szükséges tevékenysége a méheknek a virágok beporzása.
A hetényi Tarczy Lajos Alapiskolában ismét „mézédes” napot tartottak, amelynek célja a mézfogyasztás és az egészséges táplálkozás népszerűsítése az alapiskolások körében, emellett szeretnék felhívni a figyelmet a méz és más méhészeti termékek fontosságára, az egészséges életmódra is.
A rendezvény első részében Horváth Sándor helyi méhész tartott nagyon részletes és szemléletes előadást a méhek életéről, a méhészek munkájáról, a mézkészítés fortélyairól.
„Csodálatos egy-egy méhcsalád élete, valóságos demokrácia, tökéletes államrend uralkodik a kaptáron belül. A méhészet nem kíván sok munkát, de állandóan figyelni kell a kaptáron belüli történéseket. Tavasszal, amikor megindul a teljes járás, valóságos muzsika hallatszik a méhes környékén, egy szempillantás alatt látni lehet, melyik kaptárban vannak a legszorgalmasabb családok, s melyik család lustálkodik, de annak mindig valami oka van. Az anya mellett vannak herék is, a nevükben is benne foglaltatik biológiai funkciójuk, több ezren vannak egy kaptárban, de csak tavasztól nyár végéig, télre kiirtják őket, egy hím, azaz here feladata lesz, hogy a nászútra kirepülő anyát megtermékenyítse. Ezzel egy életre megtermékenyült az anya, megközelítőleg 2-3 évig él, közben lerak több ezer petét” –kezdte tájékoztatását a helyi méhész.
Minden méhész türelmetlenül várja a hordási idényt. Hordás után, amikor a sejtek tele vannak mézzel, a méhész kiszedi a kereteket és kipörgeti. A pergető hasonlóan működik, mint egy mosógép, melynek dobjába behelyeznek négy mézzel teli keretet, hogy ebből kinyerjék a mézet. Bekapcsolt állapotában a méz úgy csurog ki a sejtekből, mint centrifugázás közben a ruhákból a víz. A kifolyt mézet a dob alján egy terelővályú összegyűjti, és kivezeti egy edénybe. A füstölő a méhész legfontosabb eszköze. A méhek elriasztása, csillapítása érdekében a füstölőt használva füstöt fújnak a méhekre. A füstölő egy hengerből áll, melyben a parázs található. A méhek termékei közé tartozik a méhviasz – a méh mirigyváladékkal keveri, a lépekből való kivonásakor pedig más idegen anyagok is kerülnek bele, főképpen méhszurok. A méhpempő a méhek garatmirigyében termelődő fehéres, tejszerű, savanykás, szúrós illatú anyag, mely állás közben megsárgul, és hamar elveszíti bioaktív hatását. A propolisz vagy méhszurok olyan gyantás, ragacsos anyag, amelyet a dolgozó méhek a kaptár védelmére, a betolakodó baktériumok és egyéb kórokozók ellen gyűjtenek – tudhattuk meg a továbbiakban.
A méznek több fajtáját is ismerjük, aszerint, hogy a méhek milyen virágport gyűjtenek éppen. Van akác-, erdei-, mezeivirág- és repceméz. A méhek sajnos szúrnak is néha, de az ember számára nem számít méregnek a szúrás által kibocsátott méhméreg, hacsak nem allergiás rá az illető. A méhek közelében ilyenkor nyugodtan viselkedünk, nem futunk, nem hadonászunk, hogy feleslegesen ne izgassuk őket.
A méhész a továbbiakban arról beszélt, hogy a méhek májustól szeptemberig dolgoznak. „Az anya is ekkor a legaktívabb. A család egy része a kaptárban marad, a másik része kirajzik az anyával. Télen a méhek is pihennek. Ilyenkor fürt alakban összehúzódnak, és a saját testmelegükkel védelmezik az anyát. Szárnyuk és torizmuk rezegtetésével hőt termelnek, hogy ne fagyjanak meg a nagy hidegben. Az ehhez szükséges energiát a nyáron összegyűjtött mézből nyerik, illetve télen cukorral etetik őket. A méhek szempontjából jobb, ha keményebb a tél. Az enyhe tél megzavarja az anyát. Jó idő esetén télen is kirajzanak a méhek. Akkor is elhagyják a kaptárt, ha az dohos vagy nyirkos, s emiatt nem jó benne a levegő” –mondta a közel 80 éves méhész.
A rendezvény szünetében a tanulók mézes vajas kenyeret kaptak tízóraira és az iskola konyhájában sütött finom mézeskalácsot fogyasztották.
Kiemelkedően fontosnak tartom a méhekkel, a méhészettel összefüggő ismeretek gyerekekhez való eljuttatását. Napjainkban egyre több problémát okoz a finomított cukrok túlzott fogyasztásából adódó elhízás és a cukorbetegség. Ezért fontos feladatunk, hogy az egészséges táplálkozásra való nevelést minél korábban megkezdjük és ráirányítsuk a figyelmet a mézfogyasztás számos előnyére. A jövő és a méhészet jövője is a gyerekek oktatásával kezdődik. Ezért nagy megtiszteltetés számomra, amikor elhívnak az iskolába, hogy bemutassam a gyerekeknek a méhek életének csodáját, bízva abban, hogy Hetényen is akad majd méhészettel foglalkozó ifjú követőm – mondta Horváth Sándor, aki immár több éve az új tanév kezdetekor minden elsős tanulót megajándékoz egy üveg mézzel.
