Az idei polgári esztendőben utolsó alkalommal, Luca napján, december 13-án került megrendezésre a szokásos havi magyar mise elsősorban a nagyszombati és környéki magyarok részére a magyarok templomaként is ismert Szent Ilona-templomban.
Mint minden hónapban, így ez alkalommal is több vidékről érkeztek erősíteni a közösséget. Így a sorrendben 35. alkalmon éppen három tucatnyian sereglettek össze az adventi időszak derekán.
Fél hét után pár perccel vette kezdetét a Kiss Róbert vikárius, nagyszombati érseki helynök, komáromi esperesplébános által celebrált szentmise. Előtte gyónási lehetőségre is alkalom nyílt. Ministrált Új Róbert, zenével kísért és az ifjúsági énekeket vezette a Pántlika Zenekar, élén Sebő József tanárral és tanítványaival. Az olvasmányt Zilizi Tihamér, a hívek könyörgését Dominika orsolyita nővér olvasta.
A mise keretében megemlékeztek a 2006. november 15-én elhunyt nemes ádámföldi és kálnoki Bornemisza Istvánról, aki a Máltai Lovagrend tiszteletbeli lovagja volt. 1917. november 24-én született Budapesten, a Monarchia összeomlása után családja Pécsújfalun élt, tulajdonukban volt három kúria és a saját nagy kiterjedésű birtokukon gazdálkodtak. Már az édesapja is tevékenykedett a karitászban és támogatta a katolikus egyházat. Bornemisza István a pécsi piarista gimnáziumban tanult, majd a továbbiakban jogot hallgatott Miskolcon, jogi doktori címet pedig a Pázmáneumon szerzett Pécsett. A második világháborúban harcolt a keleti fronton, a Felvidékre mint az I. csehszlovák hadtest tagja érkezett. István édesapja a Gulágot is megjárta, ahonnan sajnos nem tért haza.
Ezerkilencszáznegyvennyolc után ő lett a Tártrai Nemzeti Park biztonsági felelőse, majd később újra jogászként tevékenykedett. Hét kiváló könyvet írt gyermekkoráról, katonai szolgálatáról és életéről. Írt továbbá verseket is, melyek Antológia címmel jelentek meg. Szerette a lovakat és testvérével, Zsigmonddal megújították a lovassportot, melynek már korábban hagyománya volt a Tátrában. Zsigmond tiszteletére így minden évben július első hétvégéjén nagyszabású lóversenyt rendeznek Tátralomnicon. Poprádon élt, ezekben a hetekben éppen tíz éve helyezték örök nyugalomra a poprádfelkai temetőben.
Természetesen Róbert atya a nap ünnepelt szentjéről, Szent Lúcia szűzről és vértanúról is megemlékezett életének rövid felvázolásával. Lúcia a szembetegségben szenvedőknek és vakoknak volt a védőszentje, összefügg ez a nevének jelentésével is – lux, azaz fény.
A misén részt vett Németh Rezső nyugalmazott csallóközcsütörtöki és pozsonyi lelkipásztor is. Majd a vikárius atya megköszönte, hogy többen messzebbről is mindent megtesznek azért, hogy jelen lehessenek.
A mise végén a Mondj szívem dalt… kezdetű Mária-ének is eléneklésre került. Utána kötetlen baráti beszélgetéssel, ismerkedéssel, igazi adventi, karácsonyváró hangulatban telt el a hátralévő idő. Habár az advent böjti időszak, de mivel legközelebb már csak az új esztendőben, január 10-én találkoznak, búcsúzóul néhány karácsonyi éneket is elmendikáltak.
