2016 karácsonyán testvéri szeretettel Karácsonyi körlevélben szólnak a Magyar Református Egyház képviselői a hívekhez.
Dr. Szabó István püspök és dr. Tőkéczki László főgondnok a Dunamelléki Református Egyházkerület nevében, Steinbach József püspök és dr. Huszár Pál főgondnok a Dunántúli Református Egyházkerület nevében, Kató Béla püspök és dr. Dézsi Zoltán főgondnok az Erdélyi Református Egyházkerület nevében, Csáti Szabó Lajos püspök és Kel József főgondnok a Horvátországi Református Keresztyén Kálvini Egyház nevében, Zán Fábián Sándor püspök és Nagy Béla főgondnok a Kárpátaljai Református Egyház nevében, Csűry István püspök és Bara Lajos István főgondnok a Királyhágómelléki Református Egyházkerület nevében, Halász Béla püspök és dr. Dautermann Margit főgondnok a Szerbiai Református Keresztyén Egyház nevében, Fazekas László püspök és Fekete Vince főgondnok a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház nevében, Bódis Tamás lelkész és Kócán Géza egyházelnök a Szlovéniai Református Keresztyén Egyház nevében, Csomós József püspök és Ábrám Tibor főgondnok a Tiszáninneni Református Egyházkerület nevében és dr. Fekete Károly püspök és dr. Adorján Gusztáv főgondnok a Tiszántúli Református Egyházkerület nevében írta alá a körlevelet, melyet alább idézünk:
Karácsony ünnepének áldott összegyűjtő, egységbe hívó hatása van. Összegyűjti a családot, egybegyűjti a gyülekezetet, és valamiképpen a társadalmon belül is lecsendesíti a sokféleség rendkívül erőssé vált hangzavarát. Az év fáradalmai és különösen a felkészülési idő, az advent tennivalói után jó megérkezni a karácsonyhoz, a meghitt találkozásokat, nyugalmat és csendet ígérő ünnephez.
Nem mindegy viszont, hogy miként és milyen céllal érkezünk a karácsony ünnepéhez. A Máté evangéliumában olvasható történetben a napkeleti bölcsek ezzel a kérdéssel érkeztek Jeruzsálembe: „Hol van a zsidók királya, aki most megszületett?” És a kérdés után rögtön feltárják jövetelük célját: „Mert láttuk az ő csillagát, amikor feltűnt, és eljöttünk, hogy imádjuk őt.”
Ma sokat beszélünk az indíttatásról, tetteink motivációiról. Érdemes feltennünk a kérdést: miért is fontos nekünk a karácsony? Mit akarunk az ünnep szent idejétől? Meghitt találkozásokat, csendet és nyugalmat? Szép ünnepi istentiszteleteket? A teli templom élményét? Gyermekek kedves bizonyságtételét? Ezek mind fontosak lehetnek. De van valami ezeken túl, ami mindenek felett való. Ezt a napkeleti bölcsektől tanulhatjuk meg: „eljöttünk, hogy imádjuk őt.”
Nem lehet kevesebb a vágyunk, a célunk karácsony ünnepén, mint hogy imádjuk őt, a betlehemi Gyermeket, a testté lett Igét, szívünk Királyát, a világ Megváltóját. Ez az imádat megvalósulhat az egyéni vagy családi áhítatban, de a gyülekezet buzgó éneklésében, őszinte imádságában, Igére figyelésében és az úrvacsorai közösségben is. Sőt, Krisztus imádása egész keresztyén életünk ismertetőjegye lehet az ünnepben és a hétköznapokban is. Mert másoknak is látniuk kell, hogy kicsoda ő!
A bölcseket külső eszköz vezette a karácsonyi Gyermekhez: „láttuk az ő csillagát” – mondták. Ma itt, a Kárpát-medencében mi, a magyar református gyülekezetek lehetünk – és legyünk is! – ilyen csillagok, akik másokat Krisztushoz vezetnek. E szolgálat egységében kívánunk áldott karácsonyt minden Testvérünknek!
(Reformata.sk/Felvidék.ma)
