Olvasva a hírportálok cikkeit, a hozzászólásokat a fórumokon, gyakran szembetalálkozom a problémával, hogy az éppen terítéken lévő témákban teljes a fogalomzavar, amely gyakran fakad felszínességből, rosszabb esetben pedig csúsztatásból. Márpedig világos, hogyha két ember két különböző dolgot ért ugyanazon fogalom alatt, akkor teljesen kizárt, hogy közös nevezőre jussanak.
A leggyakoribb ilyen zavar a politikai korrektséggel (rövidítve pc) kapcsolatos, hiszen ezt a kifejezést a liberalizmushoz szokás kötni. Pedig ez valójában egy általános, emberi értéket takar, csak a megnevezés új, szokatlan, sokaknak egyenesen irritáló. Az egyszerűség kedvéért nevezzük emberségnek, szolidaritásnak, toleranciának, irgalomnak, a gyengébb gyámolításának, elfogadásnak… és még sorolhatnám tovább. Én úgy szoktam mondani, hogy ami a magánéletben minimum, az legyen a közéletben is az!
A legújabb magyar Oscar-díjas film, a Mindenki is ezt a témát dolgozza fel, a film eszközeivel, egy iskolai kórus életén keresztül. Azt, hogy senkit se ítélhetünk némaságra csak azért, mert nem olyan csilingelő a hangja, mint amit elképzelünk. Ahhoz ugyanis, hogy tökéletesen szóljon a kórus, tényleg Mindenki énekére szükség van!
Még az ünneplés mámorában éltünk, amikor a legnagyobb közösségi médium hírfolyamát böngészve, elém került egy írás, amely számomra a legjobban magyarázza el, hogy mi is az a politikai korrektség.
A történet egy népdalversenyen játszódik, ahol kórusok mérettetik meg magukat. Többek között egy siketnéma kórus is fellép, egy szokatlan produkcióval és „eljátszik” egy népdalt. A „népdaléneklésnek” ez a szokatlan formája kezdetben mindenkit megdöbbent, ám az előadás végére a közönség is megérzi a lényeget és el is ismeri. A zsűrivel ellentétben, amelyik továbbra sem érti a produkciót, ezért nem is értékeli azt. Ekkor lép színre a többi szereplő, akik jobban értik a népdaléneklés lényegét a zsűrinél, és tőlük végre megkapja a siketnéma kórus a hőn áhított elismerést.
Mert bizony ez a politikai korrektség lényege, hogy akkor is kiállunk a másik mellett, ha kezdetben nem is értjük őt és hagyjuk énekelni… Továbbmegyek, a demokrácia lényege is ez.
