Édesanya, nagymama, feleség. A család összetartó ereje. Nem több és nem kevesebb. Autodidakta módon, három éve kezdett el foglalkozni a „fényszilánkokkal”. Saját bevallása szerint a kiegyensúlyozott családi háttér teszi lehetővé, hogy alkothasson. Kiállításának mottója, „hangszer vagyok Isten kezében”, azt jelzi, ő maga csak egy eszköz az „üzenetek” közvetítésében.
A fényszilánkok – töredezettségük ellenére is egységesen – a legnemesebb emberi erényeket hirdetik. Képei üzenetek a szeretetről, tiszteletről, a segítőkészségről és az ebben való elhivatottságról.
Az egyik oldalon ábrándos mesevilág, tündöklő holdfény, könnyed, játékos színek. A másik oldalon a hívő ember szeretetéből születő üvegmozaik képek. Utóbbiakra a visszafogottabb színvilág és a szimbólumok jellemzőek. A komor (ám a fényviszonyoktól függően, az üveg áttetszősége miatt sokszor lággyá alakuló) keresztfa és a szárnyaló galamb a szentségek ajtajáig viszik a nézőt, képei láttán remélhetjük az üdvösséget. Gyakran megjelenő motívum alkotásain a gyökereivel földbe kapaszkodó fa, melynek az ég felé nyújtózó ágait a szivárvány színeiben tündöklő lombok ölelik körül: a mennyei ég és a prózai, földi világ összekapcsolását szimbolizálják.
(Fotó: Szalai Erika)
Molnár Rozália saját életéből merítkezik. Ő maga is egy fa, mely erős gyökereket vert a földbe, de érje bármilyen vihar, ágai mindig az ég fele törekszenek és erős hittel el is érik azt. Húsz évig Léva és környéke magyar alapiskoláiban tanított és igyekezett egyedülálló anyaként helytállni, nevelni gyermekeit, majd mikor kilátástalan helyzetbe került, külföldön vállalt munkát – egy osztrák családnál volt mindenes.
„Nagyon sok mindent megéltem. Voltam már nagyon lent, de mindig optimista maradtam és tudtam, hogy a legnehezebb élethelyzetekből is ki fogok jönni. A saját erőmből” – fogalmaz. Életét újra kezdte, jelenleg Örsújfalun él, és második hazásságában teljesedett ki az élete – családjának és a művészetnek köszönhetően.
Molnár Rozália termékeny éveket tudhat maga mögött. Tavaly volt első kiállítása szülővárosában, a lévai Reviczky Házban, melyet az Igmándi erődben, a Hon-Nap keretén belül rendezett tárlat követett. Rövid időn belül a szakmabeliek elismerését is sikerült kivívnia: szeptember óta tagja a Magyar Alkotóművészek Szlovákiai Egyesületének, Dolán György festőművész és Farkas Veronika művészettörténész ajánlásával. Decemberben már a MAMSzE tagjaival állított ki közösen a Limes Galériában, majd Komárom közönségének önállóan is bemutatkozhatott a januári Lehár-bál alkalmával. A mostani komáromi kiállítást újabbak követik Vácott, Esztergomban, majd Miskolcon.
(Fotó: Szalai Erika)
Komáromban, április 22-én, első nagyobb, önálló kiállításán negyven üvegmozaikját csodálhatjuk meg a Limes Galéria hajójában, mely biztosan különleges élmény lesz a látogatók számára, hiszen a nagy felületű üvegmozaikok mindegyike fényárban úszik majd. A kiállítást Dolán György festőművész nyitja meg, melynek védnöke, Stubendek László Komárom polgármestere. Fellép Molnár Xénia színművész és hegedűn Kulin Eduard játszik majd a megnyitón.
Molnár Rozália „csak” egy hangszer Isten kezében: üvegmozaikjai által a közönség elé tárja saját belső világát, melyet a mindennapi imák és elmélkedések töltenek ki. Hitvallásáról így fogalmaz: „Alkotásaim arra a kérdésre feleletek, hogy mit vár el tőlem a mennyei atya. Azt várja el, hogy jó legyek, szeressek, segítsek és biztassak”.
