Az egyetlen felvidéki magyar jezsuita pap egy éve tölti szolgálatát Kassán. Június 6-án a rendről, a kezdeteiről, a szenvedélybetegségről, két könyvéről és a megoldásokról beszélt az akadémia székházában. Az előadás során kiemelt hangsúlyt helyezett a Felvidéki Lelki Elsősegély Telefonszolgálat működésére és a szolgálat honlapjának, a www.hallgatlak.sk elindításának szükségességére.
Rendi elöljárója tavaly, hároméves ekecsi szolgálat után Kassára helyezte. A jezsuita szerzetes oda megy, és ott tevékenykedik, ahova küldik, ahol szükség van rá. A Csallóköztől könyvbemutatóval búcsúzott. Megjelentette a Csallóközi gps című útikönyvét, melyet elköszönése előtt Pozsonyban is bemutattak. A publikációban olyan személyekről, helyekről, eseményekről emlékezik meg, amelyeket kötelező lenne ismerni, de az internet böngészőjén keresztül nem találunk rájuk. Dél-Szlovákiában lelkészi munkája mellett szívügye volt a Családlánc mozgalom felkarolása is.
Puss Sándor számára fontos szülőhelyének történelme. A Nárai György és krónikája című kötet egy 1677-es írás. „Egy olyan dologra bukkantam, ami egyedi, a legrégibb forrása Csallóköz történetének. Nagyon felkeltette a figyelmemet. A középkori latin nyelven lejegyzett 150 oldalból sikerült százat lefordítani és megjelentetni. Szeretném, ha kiadásra kerülne július 25-ig, amikor Csallóközcsütörtök 800 éves jubileumát ünnepeljük”– mondta a szerzetes.
Magyar jezsuita szerzetesek története a Felvidéken
Sokan, főleg a fiatalabb korosztály, nincs tisztában e rend fogalmával. Az internetes böngésző gyakran tévesen informálja őket a jezsuiták múltjáról és mivoltjáról. „Az ilyen nemű badarságokra én nem tudok mit válaszolni. Az egyik ilyen téves hír, hogy 1471-ben a jezsuiták sörgyárat alapítottak Szlovákiában. Nem is léteztek még akkor jezsuiták az országban. Több hírportál és a Šariš sörgyár is erre alapoz” – hívta fel a figyelmet Puss Sándor, aki hozzátette, hogy „pont ezért adom ki a könyveket. Olyan adatokat szedek össze, hogy figyelmeztethessem az olvasót: Vigyázz, ez nagy badarság. Vagy pedig odaírom: Ezt keresd, mert ez nincs sehol. Így próbálom a fiatalok figyelmét felkelteni.”
A Felvidék legutolsó magyarul beszélő jezsuita szerzetese Panyák atya volt, aki a kilencvenes években hunyt el. A nagyon művelt ember 25 éve a városban tevékenykedett. Így az 1992. június 28-án pappá szentelt Puss Sándor nem érezte magát egyedül „Vele tudtam magyarul beszélgetni, gyónni tudtam nála, vigasztalt, bátorított.” Miután a szerzetest 2000-ben Rómába helyezték, két fiatalabb csécsi és szepsi testvértársa egyedül érezte magát az országban, szolgálatukat ebből az okból is feladták. Egy másik, pozsonyi rendtársa autóbaleset következtében hunyt el. Így maradt Puss atya egyedül, de nem esett kétségbe. „Olaszországban rádöbbentem, hogy száz éve senki nem tanított a Felvidékről a Pápai Gergely Egyetemen. Ez büszkeséggel töltött el” – vallotta be.
A jezsuitákra mindig szükség van, csak mindig máshol, véli. A középkorban, mikor a papság műveletlennek számított, tanítottak és egyetemeket alapítottak. Most, úgy érzi, át kell állnia a szociális munkára. Ott van hiány. Migránsokon, perifériára szorultakon, szenvedélybetegeken kell segítenie.
Az atya kiemelte a Cenacolo közösség fontosságát
Rómában a rászorulókon jól működő intézetekben segítenek. „Ezeket a fiatalokat kiviszik a kolostorokba. Rádöbbentem arra, hogy ezek menedékházak. Befogadtak oda hajléktalanokat, olyanokat, akik nem találták helyüket a világban. Csuhát hordtak és szerzetesek lettek. Ezért tudták a múltban hivatásosokkal megtölteni az épületeket. Nem voltak szentek, csak együtt éltek egy közösségben.”
A szlovéniai szigorú karthauzi rend volt, most egykori jugoszláv katonák is vannak köztük, akik nem tudnak aludni, élni, mert gyilkoltak. Befogadják őket, adnak rájuk ruhát és eltűnik a nevük. A temetőben is csak keresztek vannak. Az atya olaszországi missziója során ismerkedett meg a Cenacolo közösséggel. „Ezt 1983-ban Elvira szerzetesnővér hozta létre. Megesett a szíve a hajléktalan, kihasznált, tengődő utcalányokon. Tíz év imádkozás és könyörgés után megengedték neki, hogy kimehet hozzájuk. A püspöktől kapott egy lerobbant kolostort, oda beköltöztek. Jelenleg 60 ilyen közösség létezik Európában. Minden Elvira bátorságából indult ki, együtt élni a senkikkel.”
Puss atya elmondta, néhány kilométerre Szenctől, az erdőben találtak egy mesebeli házikót, itt öt-hat fiatal meg tudott húzódni.
„Jelenleg ez egy összkomfortos palota. 35 fiatal él ott. Nincs tévé, nincs telefon, nincs pénz. Csak háziállatok vannak és barátságok szövődnek. Azt eszik, amit kitermelnek, nem hagyják el az egyhektáros területet. Teljesen el vannak látva. Az isteni gondviselés az emberin keresztül nyilvánul meg. Érzik, hogy emberszámba vannak véve. Ez őket annyira megtisztítja, hogy újra emberek lesznek. A senkikből valaki lesz.”
A Szenckirályfa melletti közösséget lengyel, horvát és osztrák példa is követte. Kassán minden pénteken találkoznak a szülők. A domonkosok közösségében hetente egyszer, este hétkor szlovákul folyik a beszélgetés. A jezsuita szerzetes meg van győződve arról, hogy családon belül mindent meg lehet oldani, csak a tagokat, a szeretteinket be kell vonni a kialakult helyzetbe. „Mindig van feketebárány, de mindig van segítség és megoldás is. Csak az emberek nem keresik, félnek, szégyellik” – hangzott el az előadáson.
Ebben a hónapban indul a hallgatlak.sk
„A Felvidéki Lelki Elsősegély Telefonszolgálat, amelyet a Szövetség a Közös Célokért társulás működtet, azért szép és hatékony, mert szakemberek irányítása mellett laikus magyarországi és kárpátaljai önkéntesekből áll az ügyelői csoport, akik a hívásokat fogadják. A felvidéki szolgálat a Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetségének szakmai támogatásával alakult meg kárpátaljai mintára” – magyarázta Puss Sándor, aki elmondta, hogy Magyarországon több mint 30 éve működik a telefonszám.
„Bárki felveheti a telefont, aki az előzetes alkalmassági tesztek után részt vett a kiképzési tanfolyamon. A felvidéki önkéntesek toborzása még nem történt meg. Az általam kiadott szótár viszont abban fogja segíteni az új önkénteseket, hogy ne utasítsák el a hívót, legyenek megértőek, taktikusak, hallgassák meg a bajban lévő embert. Tapasztalataim szerint kényes, nehéz témákról van szó egy-egy hívás alkalmával, ezért fontos a lelki jelenlét. Sok önkéntesre lesz szükség, hiszen a hívások napi száma meghaladja az ezret” – nyilatkozta az atya, aki figyelmeztetett arra is, hogy ezt nem lehet otthoni vagy más munkahelyi közegből csinálni.
Magyarországi adatok szerint karácsony táján napi 3000 segélykérés érkezik. Fokozatosan osztódik a kapcsolódás. A héten egyszer Beregszászban, Kárpátalján csörög a telefon, a többi hívást a magyarországi szolgálatok fogadják. „Mi azt szeretnénk, hogy egy nap nálunk a Felvidéken, Pozsonyban csörögjön a telefon” – zárta gondolatait Puss Sándor, jezsuita szerzetes.
