Eleinte úgy tűnt, hogy 1918 késő ősze nem hoz nehéz napokat a városnak. A gyógyfürdőben kezelt katonák ugyan lázadozni kezdtek, de a helyi magyar karhatalomnak sikerült megőrizni a nyugalmat. Ehhez az is hozzájárult, hogy a Winter-család ingyen gabonát osztott a katonáknak.
A városban a helyi Szlovák Nemzeti Tanács november 3-án alakult meg. A magyar hadsereg 29-én önként hagyta el a várost, a cseh legionáriusok december 4-én vették birtokba Pöstyént. Mindezt a város meglehetősen békésen élte meg, állítólag csak kisebb zsidóellenes kilengésekre került sor.
Az impériumváltás gyors nemzetiségi váltást is magával hozott, a magyarság száma rohamosan fogyott. Már 1921-ben a lakosok csupán 2%-a vallotta magát magyarnak, 1930-ra 1,3% és 1939-re csak 0,8%. Ez abszolút számokban 188, 161 (101?), illetve 100 főt jelentett. Az orvosok közül is sokan elhagyták Pöstyént. A rendszerbe a Winterek is minél előbb igyekeztek beilleszkedni. Emlékiratai tanúsága alapján Winter Lajos például elrendelte, hogy a személyzet kizárólag csak szlovákul szólítsa meg, hogy minél előbb megtanulja a szlovák nyelvet. Persze a magyarnyelvűség nem veszett el egyik napról a másikra. Magyar feliratokkal, reklámokkal ekkor is lehetett találkozni.
Ahogy az azóta is mindennapi jelenség, a magyarság hivatalos létszáma Pöstyénben is alul maradt a valóstól. A magyar vagy magyar érzelmű pöstyéniekről számot adhat az a tény, hogy miként alakult a magyar pártok támogatottsága. Az 1920-as választásokon semmilyen magyar vagy koalícióban induló magyar politikai tömörülés sem kapott voksot. Öt év múlva a Bund der Landwirte, a német mezőgazdászok pártja a Német Iparosok Pártjával, a Magyar Nemzeti Párttal és a Szepesi Német Párttal együtt indult és 85 szavazatot gyűjtött. Egyéb magyar párt (Magyar és Német Szociáldemokrata Párt) nem kapott voksot. A választók ismét 1929-ben járulhattak az urnákhoz. Ekkor a Magyar és Német Keresztényszocialista Párt, illetve az Országos Keresztényszocialista Párt, a Magyar Nemzeti Párt, és a Zipser Deutsche Partei uniója versengett a választók kegyeiért és az utóbbi tömörülés 218 szavazatot gyűjtött be. Az utolsó háború közötti voksolásra 1935-ben került sor. Ekkor a hat évvel ezelőtti koalíció 199 szavazatot szerzett. A másik, részben magyar politikai tömörülés, a Magyar és Német Szociáldemokrata Párt ekkor sikertelen volt. A csehszlovák választási rendszerről még annyit kell mondani, hogy választási kerületekre vonatkozott, nem településre, de Pöstyén önálló kerület volt, és a nem szlovák szavazatok többségét minden bizonnyal a városban adták le.
A magyarság létszámának alakulásáról a pontosabb képet talán az iskolalátogatás adja. A városi krónika 1937-ből ismer adatokat, amikor is a gimnáziumba öt magyar nemzetiségű diák járt. Arról, hogy a város közéletét a korban a magyar kérdés továbbra is foglalkoztatta, újfent a város krónikája tudósít. 1933. november 5-én a színházban a magyar revizionizmus ellen tüntettek, a „jelenlevő közönség a felszólalás alatt gyakran és hangosan demonstrált a magyar érzelmű és magyar könyveket olvasó emberek ellen.”
Az elköltözések ellenére a magyarok, ha kisebb számban is, de az új köztársaságban is hozzájárultak a város fejlődéséhez. A Gerenday Géza által tervezett Erna szálló, a Szőnyi Endre által megálmodott Riviera szálló vagy a Vécsei Ignác mérnöki munkáját dicsérő Lívia szálló a Vág-parton ma is várja a vendégeket. Ezek mellett Szőnyi Endre tervezőasztalán született meg a Floreát városrész is. Ma is áll egy Bodnár Zoltán által tervezett többszintes lakóház, melynek földszintjén jelenleg egy gyógyszertár van. Riegele Alajos, Fadrusz János nagybátyja sokat alkotott Pöstyénben, de Pöstyén szülötte idősebb Rubik Ernő. A Rózsa Malom utolsó igazgatója is magyar, Hevesi Zoltán volt.
A két világháború között Pöstyén a csehszlovák társadalmi élet egyik központjává vált. A magyar hírességeket felváltották a cseh hírességek, és ezután sok külföldi, politikus, iparmágnás vagy művész érkezett. Csehszlovákia egyik angol-skót megálmodója, Seton Watson is vendégeskedett Pöstyénben. Az impériumváltás a legszembeötlőbb módon az utcaneveken mutatkozott meg. A Masaryk, Sládkovič, Slovenská, Okružná vagy Republikanská név mellett azért megmaradt az Erdődy is.
A korban még általános volt, hogy a magyarság tudatosan próbálta megtartani pozícióit. Szlovákia nagyon sok városában szervezeteket alapítottak. 1928. szeptember 26-án a Magyar Nemzeti Párt a vezetőségi ülését ebben a városban tartotta. Sőt, a politikai önszerveződés még a Tiso-féle bábállam idején is megmaradt. A Magyar Hírlap 1942. március 17-i tanúsága alapján a Magyar Párt helyi elnöke dr. Lukácsy Szilárd volt, elnökhelyettese Kocsis Géza, titkára pedig Adameczky László.
A Wintereket a háború idején a magyar közösség részének tekintették. Winter Imre haláláról Esterházy János lapjában, a Magyar Hírlapban 1943. július 29-én, a zsidó vészkorszak csúcsán, meleg szavakkal emlékeznek meg.
(Folytatjuk)
