Duka Zólyomi Emese mindig mosolygott, mindig vidám volt, pedig már gyermekkorában megtapasztalta az élet árnyoldalát is, ennek ellenére azt vallotta magukról, hogy mindig vidám család voltak. Emese idén novemberben megkapta a Harmónia Életműdíjat. December 4-én végleg elköltözött a földi életből. Temetésére december 12-én 12.30 órakor kerül sor a pozsonyi krematóriumban.
Több csodás emlékem van a családról, s köztük róla is. A Pozsonyi Casinóban 2013. október 8-án, Duka Zólyomi Árpád halála után volt egy beszélgetés a politikus lánytestvéreivel. Duka Zólyomi Emese és Ildikó a szépre emlékeztek, pedig mindannyian szomorúan vettük tudomásul, hogy a sokunk által kedvelt Árpád elment. És most Emese is követte őt.
Duka Zólyomi Norbert, az édesapa a felvidéki magyarság kiemelkedő alakja volt, nem csoda, hogy gyermekei, így Emese is az általa járt útra tértek, annak minden nehézsége ellenére. Az édesapát a második világháború után bebörtönözték politikai szerepvállalásáért, szabadulása után fizikai munkából élt, majd tanári oklevelet szerzett. Pozsonyból Taksonyba telepítették ki a családot, embertelen körülmények közé, így nevelkedtek a gyerekek, mégis boldogok voltak, legalábbis így emlékezett vissza azon a napon Emese és Ildikó is. A nehézségek ellenére mindegyikük boldogult az életben. Emese mindig optimistán tekintett a jövőbe, pozitív kisugárzása volt.
Szakmai körökben elismert könyvtárossá vált, a felvidéki zenei élet segítőjeként szintén elismert szakember lett, ezért is jutalmazták díjjal november végén. Mindezt küzdelmek árán kellett elérnie az előző rendszernek „köszönhetően”, az értelmiségi család tagjait édesapjuk tevékenysége miatt ugyanis sokszor hátrányos megkülönböztetésben részesítették.
Duna Zólyomi Emese 1944. augusztus 15-én látta meg a napvilágot Pozsonyban. Szülővárosában érettségizett 1961-ben, majd elvégezte a konzervatórium fuvola szakát. 1979-ben szerzett oklevelet a Comenius Egyetem zenetudományi szakán, 1981-ben doktorált. 1969-től 2004-ig az Egyetemi Könyvtár zenei szekcióját vezette, 1990-től 1997-ig a nyitrai Konstantín Filozófus Egyetemen oktatott.
Több szervezetben töltött be tisztséget, húsz éven át, 2010-ig vezette a Szlovákiai Magyar Zenebarátok Társaságát. Számos zenei vetélkedő megszervezése fűződik a nevéhez. A Kadosa Pál Zongoraverseny és a Bartók Béla Zenei Találkozó egyik alapítója, állandó szervezője, a Csengő Énekszó Gyermek- és Ifjúsági Kórusok Országos Találkozójának egyik főszervezője volt. Több lapban publikált, számos előadás, szeminárium, énekkarok alapítása fűződik a nevéhez.
Emese, nyugodj békében! Szerkesztőségünk részvétét fejezi ki a családnak!
