Cicero mondotta, „inter arma silent musae”. Azaz, háborúban hallgatnak a múzsák. Babos László és Szántó Oszkár is cáfolja, hogy ez igaz lenne.
1956-ban egy fiatal, 32 éves újságíró, költő, műfordító több verset írt, melyek a magyar forradalom mellett álltak ki. Emiatt meghurcolták. Veje, František Pláteník (1953–) két éve 123 oldalas könyvet írt róla. Ebben Babos megmaradt verseit is közli a szerző. Emiatt a csehszlovák Állambiztonsági Szolgálat, a hírhedt ŠtB (Štátna bezpečnosť) nyomozást indított.
„Babos László azon kevés Csehszlovákiában élő magyar értelmiségiek egyike volt, akik az 56-os magyar forradalom első napjaiban félelem nélkül a felkelők oldalára álltak. Legjelentősebb verseiben, a Történelemórában és az Új magyar zsoltárban bátran és nyíltan beszélt azokról az eseményekről, amelyek a magyar népnek e spontán felkelése során történtek” – írja Pláteník, aki a veje volt. (5. o.)
František Pláteník
A megjelent kötetben egyik versét Új magyar zsoltárként emlegetik. Az általam megkérdezett személyek Magyar zsoltárra emlékeztek.
A titkosszolgálat kihallgatásai és tanúvallomásai
Babossal kapcsolatban több akkori főiskolást és felnőttet is kihallgattak. Többen mellébeszéltek. Kihallgatták Egri Viktor (1898–1982) írót, aki közölte, Babos Magyarországra akart menni harcolni. Ezt Šolcová Száraz Mária, a Csemadok KB munkatársa is megerősítette. Tőzsér Árpád (1935–) költő szintén ellene vallott, verseit nacionalistának, sőt sovinisztának bélyegezte. Gyüre Lajos (1931–2018) költő, későbbi tanár falazott, Cselényi László (1938–2023) költőt, Turczel Lajost (1917–2007) későbbi irodalomtörténészt és Szabó Rezső jogászt is faggatta a csehszlovák titkosszolgálat. Gály Olga (1921–2012) író, újságíró tett terhelő vallomást rá. Róla tudni kell, hogy Lőrincz Gyula (1910–1980) pártkorifeus a harmadik férje lett később. Azt mondta Babosról: „Politikai nézeteit egyértelműen bizonyítja, hogy szerinte a szocializmus csak utópia, amiről másokkal is szeretett véleményt cserélni. Erről a nézetéről személyesen is vitatkoztam vele, de semmilyen meggyőző érv nem hatott rá…” (20. o.)
Mede István (1934–2010) későbbi kassai ügyvédet és bírót az Új magyar zsoltár c. vers „fókuszpontjáról” vallatták. Ő kitért a válasz elől: „Emlékeim szerint Babos ennek a versnek a felolvasása után a tavaly októberi magyarországi eseményeket is megemlítette, ahol a magyar nép felkelésének okairól szólt, azaz politikailag korrektnek értékelte azokat. Már nem emlékszem a versben említett részletekre…” (16. o.)
Babos László
De egyik hexameteres versét kapásból nekem hosszú évek múlva elszavalta:
Hruscsov Budapesten
Tízezer évek előtt, ha megölte az ember az embert,
Éhe vezette megint vissza a tetthelyre.
Ámde manapság már csak az ösztöne hozza el újra,
Állván a gyilkos a tett színhelyén és mosolyog.
Mede szerint a rendőrségnek sikerült kinyomozni, ki írta. De az említett kötetben ennek nincs nyoma.
Babos vádirata szerint: „Védekezésében semmi lényegeset nem mondott, csak annyit jegyzett meg, hogy tetteit az 1956-os magyarországi események hatására követte el.” (21. o.)
A Történelemóra című vers és Domokos Pál Péter emléke
1956 novemberében született meg a Történelemóra. A vers párhuzamot von 1849 és 1956 között:
Ezerkilencszázötvenhat, november –
nagyszünet – zsong az öreg iskola.
Történelemóra következik.
Oly hazug és nehéz, mint még soha!
Ezernyolcszáznegyvenkilenc a lecke,
a cár, Paskievics és Rüdiger,
s harmincegynéhány szempár megriadtan
lesi a tanárt és aki felel,
a kisdiákot – Hruscsovról, Zsukovról
szól: Tanár elvtárs, gazok, gyilkosok.
Vérbe köpülték hazánkat, megölték
apánk, testvérünk, űzött bujdosók,
akik még élnek s szabadságot várnak
és újra itt a muszkavezetők.
Tanár elvtárs, mondja, hát megint úgy lesz,
oly rútul és gazul, mint azelőtt?
Tanár elvtárs, ez a szocializmus
ágyú, géppuska és páncélosok?
S annak, ki végre szabad akar lenni
földjén, földjére rőt vére csorog?
Kicsengettek. Véget ért már az óra.
Hallgat a diák s hallgat a tanár.
De tovább tart a történelemóra.
a történelem a feleletre vár!
Sinkovits Imre
Nekem meg ennek a versnek nyomán Domokos Pál Péter (1901–1992) neves csángó kutató jut eszembe, aki atyai jóbarátom volt. 1956-ban az egyik budapesti iskolában tanított. Amikor újraindult a tanítás, bejött, beírt az osztálykönyvbe, azután azt mondta, meg kell emlékeznünk az előző napok eseményeiről. Vigyázba vágta magát a katedrán, az egész osztály felállt és vigyázban végigállta csöndben az órát. Ez is maradandó emlékű történelemóra volt a javából. Ezt egykori diákja mesélte nekem.
Az Új magyar zsoltárból, melyet 1957 tavaszán írt, csak a végét idézzük:
Csordulhat véred százszor, ezerszer is; készülj halálra,
indulj halálba
másokért, vakon, hiába örülnek, kik vesztedet várják,
s te felvirágozva
hiába indulsz meghalni vidáman!
Élni fogsz bénán, alázva, gyalázva,
de élni mindig magad bánatára, mások bajára: így rendeltetett el.
Tebenned bíztam eleitől fogva, csapotthomlokú fajtám, te idegen,
még magamnak is. Soha meg nem értlek, egy vagyok veled mégis,
mindhiába!
Ragadj magaddal buktatókkal teli véget nem érő halálos utadon.
Szántó Oszkár levele
Letartóztatás, amnesztia és a rejtélyes sors
Babost 1957. október 1-jén tartóztatták le. Antonín Novotný (1904–1975) csehszlovák államfő 1957. december 1-jén amnesztiát hirdetett, így december 23-án szabadult.
Publikálási tilalommal sújtották, újságírással nem foglalkozhatott. Később könyveket és színdarabokat fordított. Családja szétesett, másodszor is elvált. Később harmadszor is megnősült és új családjával kivándorolt Izraelbe, habár nem volt zsidó. További sorsa ismeretlen. Mede István szerint Egyiptomban lőhették agyon a nyílt utcán véletlenül, vagy tévedésből. Hasonlót állított Turczel Lajos is. Az izraeli törvények nem teszik lehetővé, hogy mással, mint az elsőfokú családtaggal közöljék az elhalálozás adatait. Azt Babos lánya kérvényezhette volna, de mivel elhunyt, így az izraeli hatóságok nem adhattak felvilágosítást. Így azt egyelőre rejtély fedi.
Balassa Zoltán/Felvidék.ma
