Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiatal házaspár, Anita és Feri, akik nagy családról, három gyermekről álmodoztak. A gólya azonban megtréfálta őket, mert legutoljára nem egy, hanem két babát hozott nekik. Az öt és fél éves Bence, a négyéves Dániel és a féléves ikrek, Flórián és Barnabás nagyon jó helyre érkeztek, mert édesanyjuk és édesapjuk szerető gondoskodása mellett, biztonságban növekedhetnek. A négygyermekes Mészáros család dercsikai otthonában érződik a harmónia, a melegség.
„A famíliánkban nem egyedi az ikerterhesség, hiszen nagymamám is ilyenből született. Persze mégis meglepődtünk kicsit, amikor legutoljára kiderült, hogy nem egy, hanem kettő babát várok. Mivel a két idősebb fiam között mindössze másfél év a korkülönbség, nekem úgy tűnt mindig, hogy ikreim vannak… Bence és Dániel igen jó barátok, teljesen összenőttek, nagyon jó testvérek. A két picur pedig leginkább még kézben szeret lenni, szemlélik a világot, rajonganak a nagyobb testvéreikért. Várjuk már azt a korszakot, amikor mászni kezdenek, elindulnak” – mondja a tyúkanyó típusú Anita, aki fáradhatatlanul válaszol a kisfiúk minden kérdésére.
A gyermekszobában a fő helyen a meséskönyvek sorakoznak, szép számban. Így aztán nem is lehet csodálkozni azon, hogy Bence másfél évesen már fújta az Öreg néne őzikéjét. Apa és anya egyaránt – felváltva – mesél esténként, apa ráadásul Zümiről, a méhecskéről saját maga talál ki újabb és újabb kalandokat…
Ahhoz, hogy minden ilyen jól és bejáratottan működjön, kellett Feri is, aki az apák mintaképe lehetne. Sokat dolgozik, két vállalkozása mellett méhészkedik is, de amiben csak tud, segít, az esti fürdetésnél mindig otthon van. Kiderül, hogy a fiúk imádják az apjukat és bizony igénylik is, hogy vele sok időt tölthessenek.
„Hasonló a felfogásunk sok mindenben, például a gyermeknevelésben is. Mindig azt kívánom a barátnőimnek, amikor férjhez mennek, hogy olyan házasságuk legyen, mint amilyen a mienk. Mindent meg tudunk beszélni, és az is jó, hogy mindkettőnk szüleire számíthatunk, ha segítségre van szükségünk. Fontosnak tartjuk, hogy párkapcsolatunkat is ápoljuk, időről-időre megújítsuk. Az, hogy ilyen jól megértjük egymást, azért is van, mert sok munkát fektetünk a kapcsolatunkba” – meséli Anita.
Négy különböző egyéniség
Aztán megint a gyermekek kerülnek szóba, érződik, hogy órákig is képesek volnának róluk beszélni. Egyértelmű, hogy a gyerkőcök közt Bence a vezér, de mivel rendkívül eleven, örökmozgó, jövő ősszel még nem megy iskolába. Később valamilyen sportra, atlétikára is szeretnék beíratni őt. Dani minden jóban-rosszban szövetségese a bátyjának, de azért nem hagyja magát. Édesapja szerint, Dani igazi üzletember, a jég hátán is meg fog élni. A picik, bár külsőre szinte teljesen egyformák, külön-külön egyéniségek. Flórián nyugodtabb, szemlélődőbb, mosolygósabb és érzékenyebb alkatú baba. Barnabás viszont határozott, vezéregyéniség, pillanatok alatt kiveszi Flórián kezéből a játékot. Édesanyja szerint sok mindenben Bencére hasonlít.
Anita és Feri kialakítottak egy napirendet, amit igyekeznek mindig betartani, a gyerekek meg is szokták, sőt már szinte igénylik. Így lehet elvégezni a házi munkát, így tud Anita főzni – bevallása szerint többnyire egytálételeket – és a kicsiket ellátni. Bár imád sütni, arra az idén nem sok ideje marad, csak „éjszakai műszakban” sütöget és kézműveskedik. Ez utóbbi jelenti számára a relaxot, a feltöltődést.
„Az idén a karácsonyi sütést lejjebb kellett adnom, de mézeskalácsot azért készítettünk, hiszen a fiúk imádják gyúrni, sodorni, szaggatni és cukormázhegyekkel díszíteni, hogy a végén nagy élvezettel majszolgassák el” – tudjuk meg az anyukától.
Ezután lemegyünk a nagyfiúk szobájába, mert Danika mindenáron meg akarja mutatni kincseit, amiket az ágyban, a párna alatt rejteget, azt a sok apró mütyürt… Kiderül, hogy Bencével mindketten igazi ezermesterek, mindent szétszednek, szétcsavaroznak, amit csak lehet. Danika még a szekrénybe is bebújik, hogy megmutassa, be lehet oda férni, hiába van teli, csak akarni kell…
Kell egy ház
A fiatal pár néhány éve már megvásárolt egy telket a faluban, ahol reményeik szerint pár év múlva állni fog a saját házuk, mivel jelenleg Feri szülői házában élnek, külön lakrészben. Örömmel mutatják a jövendő otthon saját maguk készítette terveit, ahol dominálni fog a természetesség, a fa és kuckózásra is lesz lehetőség. Anita hatalmas ebédlőasztalról álmodik, ahol elfér a nagy család, és természetesen kell egy kertre nyíló terasz is. A kert már ma is „működik”, a konyhára való zöldség megterem benne és gyümölcsfákat is ültettek.
„Talán jövőre belevágunk, az idén nem fért bele az időnkbe, hiszen szeretnénk, amit csak lehet, magunk elvégezni a házépítésnél, családtagokkal, barátokkal. Nem kell sietnünk, hiszen itt is megvan a saját életünk” – mondja Feri, aki míg Anita altatja a kicsiket, legújabb szerelméről, a méhészetről beszél. Nagyapja valaha híres méhész volt, ő viszi tovább a hagyományt, de Bence és Dániel is sokat sürögnek-forognak már a méhecskék körül, nem félnek a csípéstől. Nemcsak kiváló minőségű mézet, de propoliszt is – tinktúra formájában – készít, ami sok egészségügyi problémára gyógyír. A jövőben el tudná képzelni azt is, hogy Anitával együtt továbbgondolják a méhészetben rejlő lehetőségeket, hiszen a parkettázást, amivel most a pénzt keresi, legfeljebb negyvenéves koráig fogja tudni csinálni, nem bírják tovább az ízületek.
Mit hoz a Jézuska?
Karácsony előtt jártunk a családnál, a két nagyobbik fiú már izgatottan várta a Jézuskát. Persze írtak is neki egy levelet, amit az angyalka vitt el hozzá. Hogy a meglepi minél nagyobb legyen, ahhoz persze szervezés kell, de Anita és Feri már ezt is alaposan átgondolta, eltervezte.
„Nálunk a karácsony egy igazi családi ünnep, mi is megyünk vendégségbe, hozzánk is érkeznek. Az én részemről, hála istennek, mind a négy dédszülő él még. Az ikrekre való tekintettel azonban igen nagy jövés-menést az idén nem tervezünk, mert nemrég voltak betegek, túl sok ember közé inkább nem megyünk velük” – meséli Anita az ünnepi készülődésről.
A halászlevet hagyományosan Feri főzi, karácsony másnapján is ők látják vendégül a szüleiket, gyermekeik nagyszüleit. A nagyfiúknak azt hozza a Jézuska, amire vágynak, egymásnak inkább hasznos holmikat vesznek, vagy élményt – például színházjegyet – ajándékoznak. Anita az ajándékok közé mindig becsempész valami saját készítésűt is, és könyv nélkül náluk nincs karácsony.
„Nekünk még igazán varázslatos a karácsonyunk, mert izgatottan várják a gyerkőcök a Jézuskát, számolják a napokat, vajon megkapják-e a várva várt ajándékot, lesz-e valamilyen meglepetés is” – árulják el a boldog szülők, miközben legóból elkészült Danika rakétája, amihez Bence leszállópályát „rittyentett”, amit természetesen büszkén mutatnak meg nekünk. Sólisztgyurma hóembereket és néhány díszt is készítettek édesanyjukkal, ez utóbbiak még festésre várnak.
Míg ők boldogan szaladnak vissza a másik szobába játszani, megtudjuk, az idén például a hőn óhajtott bordásfalon kívül vesszőparipát is kapnak a nagyfiúk, amit Anita éjjelente, amikor mindenki aludt, saját maga készített. A kicsiket pedig leginkább még a karácsonyfa csillogása fogja lenyűgözni. Amúgy mértékletességre nevelik gyermekeiket, megmagyarázva nekik, hogy nem kell mindent megvenni, vannak dolgok, amikre érdemes várni.
Még egy ideig beszélgetünk, de lassan ébredeznek a csöppségek, így búcsúzunk. Egy üveg ajándékba kapott finom krémes mézzel és azzal a jóleső érzéssel csukjuk be magunk mögött a kiskaput, hogy vannak még családok, ahol egész évben karácsony van. Mészároséknál az idén már négy kis királyfi öröme fogja bearanyozni az ünnepet. Bárcsak minél több ilyen család lenne a Felvidéken!
