Bensőséges ünnepség keretében adták át tegnap több nehéz szociális helyzetben lévő családnak a karácsonyi szeretetcsomagokat, amelyeket megvendégelés és kötetlen beszélgetés követett. Bugár György, a Csallóköz szívében egy éve működő Plébániai Karitász vezetője elmondta, ezzel egy régi hagyományt élesztenek újjá, amikor együtt készülődnek a legszebb ünnepre azokkal, akikhez a sors nem volt túl kegyes.
A szentcsaládjárás szép szokását idézte fel a karitász elnöke és Dunaszerdahely esperesplébánosa, Szakál László, amit Diószegen tapasztalt meg. Bekopogtak a házakhoz és megkérdezték, fogadják-e a szent családot, s a válasz szinte mindig igen volt. Ilyenkor a szent család képével bevonultak a házba, ahol az ott lévőkkel együtt imádkoztak. Utána kedves megvendégelésben volt részük „Valami hasonló jut eszembe most, amikor idejöhettünk, s hálás vagyok a városi hivatalnak, a város vezetőinek s azoknak, akik lehetővé teszik, hogy megálljunk itt és idehozzuk a szent családot, ebbe a klubhelyiségbe. Ide bekopogtunk és itt fogadtak minket, a karitász önkéntesei pedig meg fognak bennünket vendégelni” – mondta ünnepi üdvözlőjében.
Felidézett egy történetet XXIII. János pápáról, akinek egyszer elromlott a hűtőszekrénye a Vatikánban, ezért szerelőket kellett hívni. Kedves ember lévén odament a hűtőszekrényt szerelőkhöz és azt mondta nekik, hasonló a munkájuk: maguk a hideget hozzák ide, arról gondoskodnak, nekünk, papoknak, az egyház tagjainak pedig a melegről kellene gondoskodnunk, hogy minél több szeretet és jóság legyen az emberi szívekben.
A. Szabó László, a város alpolgármestere örömét fejezte ki, hogy éppen egy éve jött létre városukban a szeretetszolgálat, méghozzá Nagyszombat megyében elsőként. S rögtőn komoly munkába kezdtek, hiszen a 21. században is szükség van arra, hogy segítsék a rászorulókat. Sikerült segítőket, önkénteseket is találni ehhez a munkához, ami szerinte korántsem könnyű, viszont lélekemelő.
Egy jóakaratú ember felhívta rájuk a karitász figyelmét
Klempa Anita tinédzser lányával vett részt az ünnepségen. Néhány éve megözvegyült, gerincműtéten esett át, azóta nem bír dolgozni, ezért a csekély rokkantnyugdíjból, a lányára kapott árvasági nyugdíjból és a családi pótlékból él, ami összességében alig több mint 400 euró. Van egy értelmileg akadályozott fia is, akit az eperjesi intézetben igyekszik minél sűrűbben meglátogatni. Elmondja, most először kapnak támogatást a szeretetszolgálattól, bizonyára egy jóakaratú ember felhívta rájuk a karitász figyelmét. A törékeny fiatalasszony nem titkolja, jólesik a figyelmesség, a sok finomság, ami az ajándéktáskában lapul.
Amikor arról kérdezem, hogy tudja kigazdálkodni az anyagilag legmegterhelőbb ünnepnek számító karácsonyt, azt válaszolja, nagyon nehezen.
„Sokkal több kell ilyenkor élelmiszerre, sütni kell, finomakat főzni az ünnepi asztalra, amire szinte el is megy a pénzem. Szívesen dolgoznék legalább részmunkaidőben, alkalmilag valamit, de sem ülni, sem állni nem bírok huzamosabb ideig, mert beáll a gerincem. Nehezet éppen ezért nem is emelhetnék… De ha mégis megerőltetem magam, rehabilitációs kezelésekre van szükségem” – meséli a karácsonyról és a mindennapokról, megjegyezve, hogy kissé unalmasak és egyhangúak a hétköznapjai, egyik napról a másikra él.
Amióta önkéntes, megváltozott az élete
Miközben szünet nélkül szól, mintegy zenei aláfestésként, a karácsonyi zene, Bognár Zsuzsa könnyes szemmel, de mosolyogva mesél arról, hogyan lett a karitász önkéntese.
„Tavasszal egy újsághirdetésben olvastam, hogy önkénteseket keresnek, s éppen egy nehéz időszakomban voltam, pár hónap leforgása alatt elveszítettem az édesanyámat, a testvéremet és az anyósomat, s ezért úgy éreztem, hogy segíteni szeretnék a rászorulóknak. Jelentkeztem, s azóta megváltozott az életem. Sok mindent adott ez a munka, sok mindent tapasztaltam” – mondja, hozzátéve, hogy az idősotthonba is jár egy idős nénit látogatni, akivel bensőséges kapcsolata alakult ki.
„Mi egész évben, nemcsak karácsonykor, sokak számára talán „láthatatlanul” végezzük a szeretetszolgálatot. Nagy öröm nekem, hogy az idősotthonban a néni már úgy fogad, mint az unokáját. Mindennek örül, amit viszek neki, a házisüteménynek vagy a gyümölcsnek is” – vetíti elénk az önkéntes szeretetszolgálat szépségét.
Zsuzsa három éve Szencről költözött Dunaszerdahelyre, épp azért, hogy tudjon segíteni idős családtagjain. Ők már sajnos nincsenek, de reménykeltő, hogy jövőre esküvő lesz a családjukban, egyik gyermeke megházasodik. Talán az unokákra sem kell sokat várni… Nagyon nagy szerencséje, hogy férje megértő és zokszó nélkül viseli, hogy felkarolja az elesetteket, sokszor a magáéból is ad a rászorulóknak.
Ezen a délutánon jutott egy kis figyelmesség, néhány kedves szó mindenkinek. S újra csak bebizonyosodott, jónak lenni jó.
