Igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy teljesen „leült“ a két párt közti együttműködés, s látszólag ötletek sincsenek arra vonatkozóan, hogy a valós, vagy látszólagos igényt milyen tartalommal töltsék meg.
A fő probléma abban rejlik, hogy a lehetséges együttműködés egyszerre kéne hogy működjön a politikai szféra különböző területein, de ha ezeket külön-külön elemezzük, akkor azt látjuk, hogy e területek némelyikén ez az egyik pártnak igazán az érdeke, a másik területen pedig a másiknak. A Híd egyedül is be tud jutni a parlamentbe, ezért a párt érdeke az egyedül történő indulást erősíti, az MKP-val ugyanez a helyzet a megyei választások esetében, mert ott tudja kiegyenlíteni a Híd országos súlyát. Ez a patthelyzet kártékony jelenségeket vet fel, például Bugár beletörődően nyilatkozta, hogy a két párt nem képes együttműködni.
Nagy hiba lenne azonban, ha elveszne a történelmi felelősség e területen, mert a ma élő nemzedék fő feladata, hogy bebiztosítsa a jövő nemzedékek és szülőföldünk magyarként való megmaradását, mint ahogy elődeink is biztosították ezt a mi esetünkben. A nemzeti megmaradás erkölcsi parancsa minden nehézséget felül kell, hogy írjon, s ennek elérése csak az erők egységes fellépése esetén vezethet sikerre. Ezért a két pártnak keresnie kell az egymáshoz vezető utat.
Hídas ismerősöm mondja, hogy valahányszor a Híd és az MKP tagjai fehér asztalnál összejönnek, mindig az együttműködés szükségességének kifejezésre juttatásával ér véget a beszélgetés. Ez persze az alsó szint, fent minden nehezebb, mert sok az ideológiai hordalék a témán, s ezek széthúzó irányt mutatnak. Ez a 90-es évek legelején is így volt, de az 1994-es választásokon már együtt, koalícióban indultak a magyar pártok. Most azért bonyolultabb a helyzet, de nem lehetetlen, csak a fentebb említett pártérdekeket kell, ha nem is megszüntetni, hanem a realitások figyelembevételével kiegyenlíteni.
Mielőtt azonban megoldási javaslatot tennék, nézzünk egy lehetséges utat a lehető legtöbb magyar parlamenti képviselő bebiztosítására. Ez pedig a parlamenti küszöb kérdése.
Magyarországon a kisebbségi pártok számára eltörölték a küszöböt, s ha elérik az egy mandátumhoz szükséges szavazatmennyiséget, legalább egy képviselőt küldhetnek saját jogon az országgyűlésbe. Nyilvánvaló, hogy kevés a kisebbségiek száma Magyarországon, de ha mind egy irányba szavaznának, ez nem lenne lehetetlen. Ez esetben viszont nem tudnának országos politikai pártokra szavazni, s így sokan a másik megoldást választják. De ebben az esetben is küldhetnek egy-egy kisebbségi szószólót a parlamentbe.
Szlovákiában nincs ilyen pozitív diszkrimináció, ám kéne, hogy legyen. Egyszerre kellene ezt szóba hozni magyarországi oldalról, valamint az MKP, de a Híd részéről is. Mondom ez utóbbit is azért, mert éppenséggel Nagy József (Híd) képviselő vetette fel a küszöb kérdését a Pátria egyik vitaműsorában pár éve. Megemeltem a képzeletbeli kalapom akkor. Ez valóban egy eredeti megoldás lenne. Ne feledjük, hogy évekkel ezelőtt épp a magyar alkotmányra hivatkozva kritizálták Magyarországot, hogy nem biztosítja a kisebbségek parlamenti részvételét, miközben Szlovákia sem tette ezt, saját erőből tudtunk bekerülni. A Híd kormányon van, ezért kezdeményezhet a küszöb kérdésében ilyen pozitív diszkriminációt, például három százalékra csökkentve az őshonos regionális kisebbségek pártjai számára a küszöböt.
Ilyen kisebbség csak kettő van az országban, a magyar és a ruszin. Egyelőre ez elégséges megoldásnak tűnik, ha valamelyik kisebbség nem érné el ezt a küszöböt sem, adhatna egy szavazat nélküli képviselőt, mint Magyarországon. Csakis akarat kérdése ez. Attól óva intenék, hogy ebbe belekeverjünk bolgárokat, horvátokat, romákat, mert az csak megölné a kezdeményezést, amúgy is sok bajt kavarnak a kulturális támogatások területén.
De mivel ennek sikere elsősorban a többségi pártok jóindulatától függ, keresnünk kell olyan megoldást is, mely teljes mértékben a mi kezünkben van. Ez pedig a választasi koalíció. Ez lehet „technikai“ koalíció, mely csak a parlamenti helyeket célozza meg, elsőre ezt is eredményesnek látnám, de lehet közelebbi választási koalíció is, ha sikerül közös programot létrehozni.
A fő kérdés nyilvánvalóan az, hogy lehet a szűk pártérdekeket kikapcsolni például parlamenti és megyei választások esetén?
Javaslatom szerint az előnyök és hátrányok kiegyenlítésével. Mind a Hídnak, mind az MKP-nak bejutó helyeket kell feláldoznia a siker érdekében. Nehezíti a helyzetet, hogy a két a párt között bizalmi válság is van, adott szóra senki nem fog helyeket feláldozni, ha nem látja az ellentételezést a másik oldalon, s egy későbbi választáson. Ezért a tisztességes megoldás egy olyan együttműködési szerződés aláírása, amely egyszerre rögzíti a közös indulás módját a későbbi választásokon is, lehetőleg már pontosan szabott arányokkal. A legfontosabb, hogy egyszerre kezelje a parlamenti, megyei, európai parlamenti, köztársasági elnöki, s esetleg helyi önkormányzati /legalább a városokban/ választások módját. Egy ilyen szerződés, a közvélemény színe előtt elégséges garanciát jelent. Ezt a szerződést a nyár elejére össze kéne hozni.
Meggyőződésem szerint egy ilyen megoldás bizalmi légkört teremthetne a két párt között, s előrébb léphetnénk fennmaradásunk biztosítása érdekében.
