Közelgő hetvenötödik születésnapja előtt újabb szép elismeréssel jutalmazták a mulyadi születésű, napjainkban Helembán élő fotóművészt, aki pozsonyi évtizedei alatt lapjaink legelkötelezettebb és legszorgalmasabb munkatársai közé tartozott: a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) sajtófotó pályázatán harmadik díjjal ismerték el tehetségét.
A nagyváradi díjátadó ünnepséget a helyi múzeum fotótörténeti gyűjteménye kiállítótermében rendezték.
M. Nagy László a szép siker után hírportálunknak így nyilatkozott: „A Brassai 2016 elnevezésű pályázatot megelőzően tavaly Nagykárolyban (Carei) második díjat nyertem, és betekinthettem a MÚRE tevékenységébe. Szűcs László alelnök már ott is elmondta, hogy hiányolják a felvidéki magyar újságírók hasonló tömörülését, mert szívesen felvennék velük a kapcsolatot, hogy együttműködhessenek. Segítő szándékuknak többször is hangot adtak személyes ismeretségeik révén, ám mindmáig eredménytelenül” – jegyezte meg.
Majd ismét idézte Szűcs Lászlót, a MÚRE alelnökét, aki erdélyi magyar költő, újságíró, főszerkesztő, és a sajtófotó pályázatok egyik kulcsembere: „Harminc alkotó ezer képéből válogatott a zsűri. A pályázat elsődleges célja, hogy felhívja a közvélemény figyelmét a sajtófotó jelentőségére, mert ennek a műfajnak egyre csökkenő a megbecsülése. Sok újságnak már nincs is külön fotóriportere, így kissé az amatörizmus irányába billen el ez a műfaj, pedig valamikor hivatásnak számított.” Megjegyzem, ez így van nálunk, a Felvidéken is.
M. Nagy László évek óta csupán önszorgalomból, kedvtelésből fényképez, mivel a hazai magyar újságok ritkán kérnek képet „külsősöktől”. Ha mégis kezébe veszi gépét, nem sok az esély, hogy munkáit közzétegyék a lapok hasábjain.
„Sokat barangolok a természetben, mert a látnivaló, a táj megnyugtat, és lehetővé teszi, hogy kedvemre való felvételeket készíthessek. Nagy élmény számomra a Helemba közelében fekvő, de már magyarországi, ipolytölgyesi Szent Erzsébet Otthon lakóinak fényképezése, ahol nagy-nagy szeretettel találkozom: a fogyatékkal élők világa valósággal megújít. Ez a két „téma” tünteti el fotóriporteri pályám hatalmas fehér foltjait. Az utóbbi években előszeretettel készítek fényképeimből „filmeket”, diaporámákat, és időnként megírok egy-egy jegyzetet. Gyakran veszek részt, – sikeresen – magyarországi és erdélyi pályázatokon. Élmény számomra a magyar-magyar kapcsolatok erősödése, a nemzetegyesítés folyamata” – nyilatkozta a Felvidék.ma-nak.
M. Nagy László elmondta még, hogy huszonnyolc évvel ezelőtt, amikor aktív pozsonyi fotóriporter volt, Csehszlovákiában rendezték a kézilabda világbajnokságot. A nyitó mérkőzésre Eperjesen került sor, ahol felfigyelt két ismeretlen kollégára, akik magyarul beszéltek egymással.
„A fotós Szakács Sándor, újságíró kollégája Halmányi Zsolt Loránd Csíkszeredából érkezett a mérkőzésre. Összebarátkoztunk, sokat beszélgettünk. Sejtettem, hogy Zsoltot is érdekli a fényképezés. Tavaly, Nagykárolyban ismét összefutottunk. Meghatóak voltak a kézfogások, az ölelések annyi év után. Tavaly is, és az idén is Zsolt vitte el Erdélyben a sportfotó kategória első díját. Lehetséges, hogy ebben én is közrejátszottam?” – teszi hozzá.
