Újra felállítanák Mária Terézia szobrát Pozsonyban, a Carlton hotel előtt. A Pozsonyi Városvédő Egyesület a hajdani Kossuth Lajos téren a Fadrusz János által készített márványszobor kicsinyített mását szeretné elhelyezni.
Az eredeti szobrot 1921. október 26-27-én az éjszaka leple alatt elvakult csehszlovák légiósok egy csoportja ledöntötte és vasdorongokkal a felismerhetetlenségig darabokra zúzta. Legnagyobb egyben maradt márványdarabjából, a ló törzséből faragták ki a szlovák nacionalista politikus, Tyrš szobrát.
A szobor elhelyezését a városi emlékmű bizottság már jóváhagyta, de a végső döntést a képviselő-testület hozza majd meg.
Maroš Mačuha, az egyesület elnöke a Szlovák Távirati Irodának elmondta: szeretnék, ha ez a szobor a város központjában az osztrák-magyar királynőt és a koronázási időket juttatná a turisták eszébe.
„Fadrusz János szobrát választottuk mintául, amely 1897-től állt a koronázási dombon, s melyet 1921-ben politikai okokból eltüntettek. Egy márványszobor volt, mi pedig legalább a kicsinyített mását létrehoztuk, bronzból. A másolatot korabeli fotók alapján készítették el a szakemberek” – mondta Maroš Mačuha.
A városvédő egyesület hosszasan kereste a szobor helyét, melyre a legalkalmasabb hely szerintük a mai Vajnor-rakpart lett volna. Ezt az emlékmű-bizottság viszont nem javasolta. Talán azért, mivel az közel volt a szobor eredeti helyéhez. Végül a Carlton szálló előtti térre esett a választás.
„Az is előnyünkre szolgál, hogy a szálló tulajdonosa felajánlotta, segít a szobrot karbantartani. A városi képviselőknek viszont jóvá kell hagyni a helyet, mivel az Pozsony város tulajdonába tartozik” – tette hozzá Mačuha.
A keresztény Magyar Királyság történetében Mária Terézia volt a második nő, aki saját jogon uralkodhatott. Huszonhárom évesen lépett trónra 1740-ben.
Mária Teréziát annak ellenére sem nevelték uralkodónak, hogy a Habsburg-családban papíron lehetőség volt a nőági öröklésre. Édesapja jó egészségnek örvendett, így haláláig bízott benne, hogy fia születik. A fiatal hercegnő ezért felhőtlen gyermekkort élhetett meg, tánccal, vadászattal, célbalövéssel, és tanulással: latin, matematika, olasz, történelem, spanyol, francia voltak a fő tantárgyai. Ezen kívül ifjúkora is boldogan telt, mivel a legfelsőbb körökben nem szokásos módon szerelemből házasodhatott: 1736-ban ment hozzá Lotharingiai Ferenc Istvánhoz. Házasságukból jött létre a Habsburg-Lotharingiai uralkodóház.
„A pozsonyi Fadrusz János remekművét a szó szoros értelmében szétverték. A fehérmárvány-alakok, a gyöngéd csipkedíszes, fejedelmi rokolyába öltözött fiatal asszonykirály, termetes paripáján, két magyar dalia jobbján és balján ledőltek. (…) A teherautóról hurok röppent a királynő, majd a magyar daliák nyakába. A teherautó motorja dolgozott, hullámos robajjal. A drótkötél elpattant. (…) nekiestek kalapácsokkal. Vékonnyá verték a daliák csizmaszárát, a királynő paripájának patáit, hogy végre ledőlhessenek. A földön azután lehetett a márványarcokat pofozni, rugdosni, torzzá kalapálni. Két álló napig néztem ezt, mintha delíriumban látomásaim lettek volna (…) Csak a két dalia csizmacsonkja és valami a paripából mered bele a szürke őszi égbe. (…) Fadrusz márványremeke a pozsonyi koronázási dombtéren a porba hullott, mely ezer magyar esztendő dicsőségét és hűséges virrasztását hirdette (…) – írja dr. Jankovics Marcell (1874-1949) a Húsz esztendő Pozsonyban, című emlékiratában.
Ha a szobrot felállíthatná az egyesület, talán sikerülne enyhíteni azok fájdalmát, akiknek szülei, nagyszülei elmesélték, miként élték át az eredeti alkotás vassodronnyal történő szétverését…
(Forrás: sme.sk/Felvidék.ma)
