Gyurkovits Ferencet joggal nevezhetjük Losonc, illetve Nógrád festőjének, hiszen élete és munkássága elválaszthatatlanul kötődik a városhoz és vidékéhez.
1876-ban született Budapesten, élete nagy részét azonban Losoncon élte le. A városban való letelepedésekor (1913) már jó néhány tanulmányi évet maga mögött tudhatott – Budapesten, Párizsban a Julian Akadémián, majd a müncheni képzőművészeti akadémián. Nemcsak jól képzett festőművészi státusza, de szeretetreméltó természete is hozzájárult ahhoz, hogy jelentős és megbecsült közéleti személyiség váljon belőle – derül ki a Rozsnyói Bányászati Múzeum szerkesztőségünkhöz eljuttatott sajtóközleményéből.
Az Osztrák-Magyar Monarchia idején keresett művész volt, később azonban, az első csehszlovák állam létrejötte után kisebbségi sorba került festőként a művészeti élet perifériáját is megjárta. Csak a 20. század második felében, már idősödő korában kezdték munkásságát szakmailag is értékelni és beintegrálni Szlovákia kulturális kontextusába. Életének és művészi munkásságának a teljeskörű feldolgozására azonban csak 2016-17-ben került sor, amikor a losonci Nógrádi Múzeum és Galéria a festőről egy terjedelmes kiadványt is megjelentetett.
A két múzeum együttműködésében megvalósuló kiállítás kurátora Németh Bozó Andrea, a losonci Nógrádi Múzeum és Galéria művészettörténésze. A tárlat megnyitójára április 25-én kerül sor 16.30 órai kezdettel, és a nagyközönség egészen szeptember 30-ig megtekintheti azt az Andrássy-képtárban.
Gyurkovits festői kifejezésmódját kezdetben a müncheni akadémián végzett tanulmányaira építette. Emellett, illetve a későbbiekben egyre inkább a plain-air festészet és impresszionizmus vívmányai kerülnek nála előtérbe és határozzák meg egész pályaívét. Hagyományos módon festette képeit, amellyel úgy örökíthette meg környezetét, ahogy azt ő látta. A külső ingereket saját optimista szemléletmódján keresztül jelenítette meg. „Kézjegye minden ilyen munkáján erőteljes, biztos, ecsetkezelése többnyire pasztózus, ami a festményei felületeinek sajátos struktúrát kölcsönöz. Gyurkovits szereti a fényt és a színeket, ezért gyakran használ kontrasztokat, melyeket finom félárnyékokkal hangol össze” – írja róla Marian Váross, neves szlovák művészettörténész.
Kedvelt témáit a hagyományos műfajokon belül festette – zsánerképek, figurális kompozíciók, arcképek, tájképek, városképek kerültek ki a keze alól, amelyek a nézőt bevezetik a régi Losonc zegzugaiba, parkjába, piacai és vásárai forgatagába, a város és környéke lakóinak életébe.
„A kiállítás célja bemutatni a festő művészi munkásságának egy szeletét, emellett felvillantani a művész életének epizódjait, családi életét, valamint a történelmi-társadalmi hátteret is, amiben élt” – derül ki a sajtótájékoztató anyagából.
E kiállítást először 2016-ban rendezte meg Losoncon a Nógrádi Múzeum és Galéria, a festő születésének 140. évfordulója alkalmából. Rimaszombatban a Gömör-Kishonti Múzeum 2017-ben megismételte a kiállítást, ez évben pedig a Krasznahorkaváraljai Andrássy-képtárban láthatják a látogatók. A Nógrád Megyei Galéria gyűjteményéből kölcsönzött válogatást kiegészíti a rozsnyói Bányászati Múzeum gyűjteményében található Gyurkovits-kollekció egy része.
