A fenti címmel rendez nemzetközi műemlékvédelmi konferenciát a Teleki László Alapítvány április 12. és 13. között az Országos Széchenyi Könyvtárban. A magyarországi és Kárpát-medencei műemlékvédő szakemberek részvételével zajló tanácskozás a Rómer Flóris Terv 2017. évi eredményeinek bemutatásán túl lehetőséget teremt a Kárpát-medencében dolgozó szakemberek konzultációjára és szakmai vitákra is.
A konferenciát dr. Latorcai Csaba társadalmi és örökségvédelmi ügyekért, valamint kiemelt kulturális beruházásokért felelős helyettes államtitkár nyitotta meg. Köszönetet mondott dr. Tüske Lászlónak, az OSZK főigazgatójának, amiért befogadta a konferenciát, amely számot ad az Alaptörvényben is lefektetett elv megvalósításáról, azaz örökségünk, a Kárpát-medence épített és természeti kincseinek védelméről.
Annak érdekében, hogy magyarságunknak ez a megtartó ereje, a nemzetünk történelméről tanúskodó emlékek megmeneküljenek, indította el a magyar kormány 2015 októberében a Rómer Flóris Tervet. A magyar műemlékvédelmet a 19. században megteremtő régész, művészettörténész professzorról, nagyváradi kanonokról elnevezett programot a Teleki László Alapítvány igazgatójára, dr. PhD Diószegi Lászlóra bízták, aki már húsz éve jár el a határon túli magyar műemlékek ügyében.
A Rómer Flóris Terv keretében közel száz külhoni magyar vonatkozású műemlék helyreállítása kezdődött meg. Az egyedi döntések keretében idén 146 millió forintot, a nyílt pályázati támogatásokból 40,2 millió forintot fordítottak a határainkon túli magyar épített örökségre. Mindezeken túl a terv – mintegy 8,8 millió forint támogatási összeggel – segítséget nyújtott a 2017 szeptemberében egész Erdélyen végigsöprő vihar által okozott műemléki károk helyreállításához.
Az egyes befejezett, vagy folyamatban lévő munkálatokról szóló szakmai beszámolók előtt Diószegi László átfogó tájékoztatót adott a Kárpát-medence hat országára kiterjedő programról Rómer kalandok címmel. Ugyanis olykor kalandos vállalkozás a műemlékek mentése. Példaként említette az ukrajnai háborús viszonyokat, vagy azt, hogy Romániában a munkaképes lakosság 40%-a külföldön dolgozik, a Délvidéken pedig az egyházak belső konfliktusai okoznak olykor gondot a templomok helyreállításánál.
A Felvidéken látszólag könnyebb, mert az itthonihoz hasonló körülmények között lehet dolgozni, viszont nehezíti a munkát a Szlovák Műemlékvédelmi Hivatalnak a magyarországitól eltérő szemlélete, és az is, hogy az uniós támogatások, valamint a kizárólagosság miatt elszabadultak a restaurátori árak.
Kérdésünkre elmondta, hogy a kizárólagosság azt jelenti: csak a Szlovák Restaurátori Kamara tagja végezhet ilyen munkát. A péderi református templomban talált középkori sírfedelet és a bodrogszentesi református templom újkori kődíszítményeit hozta fel példának, amelyek megtisztítását horribilis összegért vállalták volna, Káldi Gyula építész viszont maga lepucolta néhány ablak kőkeretét, bizonyítva, hogy kissé irreális árakat kérnek a kőfaragók.
Lakszakállas református templománál az eredeti zsindelytetőhöz ragaszkodtak a szlovák műemlékvédelmisek, ami helyett cseréptetőt javasoltak a magyar szakemberek. Ezt a szlovák kollégák nem fogadták el, így jelenleg ideiglenesen rheinzink fedi a templomot.
A református templom helyreállítása váltott ki vitát Hontvarsányban is, amelyet még az 1930-as évek Csehszlovákiájában restauráltak vakolat nélküli változatban. Csakhogy a puha tufából épített falak mállanak, a vakolást nem engedi a műemlékvédelem, viszont vakolat nélkül megőrizni a falak épségét óriási összegeket emésztene fel. Zemplén református templománál éppen fordított a helyzet: addig rejtett gótikus részleteket tártak fel a 19. századi vakolat alól, de a hatóság ragaszkodik a visszavakoláshoz.
Az említett példák is mutatják, hogy a megmentendő műemlékek jelentős része valamennyi határon túli területen templom. A ma ismertetett felújítási munkák között két világi épület szerepelt: a nagyszalontai Arany János Emlékmúzeum és a borsi Rákóczi-kastély, amelynek felújítási terveit Wittinger Zoltán építész ismertette.
Az 1560 körül épített reneszánsz kastély 1616-ban került a Rákócziak birtokába Lórántffy Zsuzsanna és I.Rákóczi György házassága révén. A több szárnnyal megnövelt, sarokbástyás kastély mellett gyümölcsös és lugaskert is virágzott, és ez volt a család birtokközpontja. Bár nem tartózkodtak itt rendszeresen, de I. Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona gyermekének születésére ezt a helyet választották, tehát itt, Borsiban született 1676. március 27-én II. Rákóczi Ferenc fejedelem. Munkács eleste után a labancok kaszárnyának is használták, 1688-ban a kurucok felégették, a 18-19. században pedig az egymást váltó birtokosok kezén sokat romlott az állapota. A 20. század elején a Vay család felújította, 1945-ben államosították. A kastély 1990-ben került a borsi önkormányzat tulajdonába, és azóta folyik megszakításokkal a felújítás. A tervek szerint a kastély műemlékszárnyában múzeum, konferenciaközpont, a fejedelem emlékét és szellemiségét ápoló szervezetek termei, valamint a környékbeli magyar termelők tokaji borait bemutató vinárium kap majd helyet, míg a kastély 20. századi szárnyában kisebb szálloda és étterem nyílik.
