A tánc és a játék tartalmi gazdagsága, motívumainak és dallamszerkesztésének nehézségi foka, terjedelme és a kifejező mozdulatok elmélyültsége szorosan összefügg a játszók életkorával és nemével.
Más játéktípusokat szeretnek a 6-10 évesek, és másokat a 11-15 éves korosztály, de eltérő az ízlésük a lányoknak és a fiúknak is. A kisebbek – nemüktől függetlenül – inkább a játékos elemeket tartalmazó anyagot, az idősebbek a táncmozdulatokban gazdagabbat kedvelik. A nagylányok az érzelmeket kifejező kapuzó, sor- és körtáncokat, a legények az ügyességet kifejező játékokat – szék-, sapka-, üveges, botos tánc – szeretik. A párosok közül is inkább a virtuskodó elemeket őrző táncok a kedveltebbek. Ebben a korban a nő és a férfi közötti érzelmi kapcsolat még nem bír meghatározó erővel.
Az egészen kis gyerekeket még a szülők, a család tanítja a játékokra, a táncos mozgásokra. Ebben a korban a szövegnek, a cirógatásnak, a simogatásnak, a huncutkodásnak van nagy szerepe. Például a nyelvterületünkön mindenütt ismert ilyen játék a „Ciróka-maróka” is:
„Ciróka-maróka, hol voltál? Malomkába. Mit hoztál? Kalácskát. Hová tetted? A padkára. Ki ette meg? Pap macskája. Kac-kac-kac!”
A szöveg alatt simogatják a gyerek arcocskáját, majd a végén a kac-kac-kac… szövegnél megcsiklandozzák a nyakát, vagy más csiklandós testrészét. Ennek a cirókás játéknak, mondókának más tartalmú szövege van, mint a Bors Éva Mély kútba tekintek című könyvében közöltnek:
„Ciróka-maróka Mutasd a fogad! Kis fogad van, Angyal vagy. „
„Ezek a játékok és mondókák, akár deklamáló hanglejtéssel, akár dallammal, a szöveg által hozott ritmussal, értelmileg és érzelmileg magasabb szintre emelik a gyermek és a felnőtt kapcsolatát” – írja könyvében Bors Éva tanítónő, aki évtizedekig volt aktív pedagógus és az iskolájában gyermektánccsoportot is vezetett, tehát alkalmazta is a játékok nevelő hatását.
Később egyre igényesebbé válnak a játékok, a táncok. A gyerekek nemek szerint csoportokba verődve élik életüket. Ilyenkor gyakorolják, játsszák az idősebbektől ellesett táncokat, eltanult szokásanyagot. Ez az átvétel a lányoknál jól megfigyelhető a „Bújj, bújj, zöld ág,/ Zöld levelecske,/ Nyitva van az aranykapu,/ Csak bújjatok rajta” szövegben. A bújócska, kapuzó, falu-, illetve utcasorozó táncos játék formájában teljesen megegyezik a felnőtt lányok tavaszi, böjti falusorozó, kapuzó táncaival. Minden korosztálynak megvan a maga „Bújj, bújj, zöld ág, zöld levelecske…” típusú kapuzó táncos játéka.
Az évek szaporodásával bővül a táncos játék dallama, gazdagodik motívumkincse, formai felépítése. A játékok tartalmi fejlődésével közeledik egymáshoz a két nem – a férfi és a nő. A serdülő lányok kapuzó, falusorozó táncos játékainak befejező részében, a játszódombon, a réten, az utcakiszéledésen, tehát a megszokott gyülekezőhelyeken járt körtáncba már a legények is bekapcsolódnak. Így láttuk ezt Martoson, Naszvadon, Madaron, Tardoskedden, Ipolykéren, Medveshidegkúton, Jánokon, Magyarbődön, Szirénfalván és másutt, tehát az egész hazai nemzetiségi területünkön. Ez azt is bizonyítja, hogy ezek a táncos játékok, mondókák és táncok országszerte elterjedtek, általánosan ismertek. Hasonlóan találkozhatunk velük a magyar hagyománykultúra más vidékein is.
A falusorozó, kapuzó játékok természetes folytatásai a körjátékok, körtáncok különböző csoportjai: a párválasztók, a fogyógyarapodók, a guggolók, a kifordulósok, a fogócskák, a szerepcserélők és egyebek.
Párválasztóknak azokat a táncos játékokat hívjuk, amelyeknek rendszerint a befejező részében a kör közepén, vagy a körön kívül álló személy párt választ magának, és egy bizonyos ideig azzal táncol. A kiválasztott partner tartozhat azonos vagy más nemhez is. A gyermekkor felső határára már jellemző a más nemhez tartózó táncos partnerként történő kiválasztása. Példa erre a Mátyusföldön széltében-hosszában ismert szinalázás. Délután a kisebb gyerekek kezdik el játszani, később a nagyobbak, este pedig az eladó-házasulandó korban levő lányok, legények. Minden korosztály táncában amikor a dalban az „Ezt kerülöm, ezt kedvelem…” részhez érnek, a körben magában sétáló, forgó-pergő, szökdelő személy párt választ magának, és az „Ez az én édes kedvesem./ Ha kerülnék, kerülnék,/ Rózsa volnék, virulnék,/Mégis kifordulnék…” dallamrész alatt azzal párosan forog, csárdásozik. A „Mégis kifordulnék” szövegre a párválasztó kifordítja, esetleg a keze alatt megpörgeti és elengedi a párját. Az elengedett egyedül pörög tovább, a másik pedig beáll a körív mentén táncolók közé.
Ilyen táncos játék a Deménden gyűjtött „Körben áll egy kisleányka…” is. Ottjártunkkor 50-70 éves asszonyok játszották, mutatták be olyan élvezetesen, hogy öröm volt nézni őket. Talán a lánykorukat élték újra.
(Megjegyzésként ide kívánkozik: Rábeszélésemre az asszonyokat Deménden Prandorffi Piroska és édesanyja szólította meg, hogy álljanak össze, újítsák fel a régi koruk gyermekjátékait. Sikeres volt a vállalkozásuk, mert egy későbbi gyűjtési kiszállásunkkor ott, a faluban Martin György Bors Éva és az én segédletemmel filmre vette őket, illetve az egész játékcsokrot. Aztán a Csemadok meghívta a hagyományőrző csoportot Zselízre, az országos népművészeti fesztiválra, valamint Gombaszögre az országos kulturális ünnepélyre. Sikert arattak vele a „Tavaszi szél, vizet áraszt…” országos vetélkedőn is.
Követőjük is akadt, mert később a kürti „menyecskék” is felkutatták, feldolgozták, csokorba kötötték a saját falujuk játékos-táncos szokásait. Bors Éva a fentebb jelzett könyvében meg is jelentette a gyűjtés egész anyagát. Így lett a szunnyadó értékből újból országos közkincs.)
Körben áll egy leányka, Lássuk, ki lesz a párja. Lássuk, kit szeret a legjobban, Azzal fordul, oly gyorsan.
Ezt szeretem legjobban, Ezzel forgok oly gyorsan. Vége, vége, vége mindennek! Vége a szerelemnek.
Ebben a játékban is az első versszak alatt egy lány a körön belül szabadon táncol, forog, sétál, csárdásozik, mialatt a többiek körben állva, leeresztett karokkal összefogódzkodva egylépéses csárdást járnak jobbra-balra és közben éneklik a dalt. Az „Ezt szeretem, ezt kedvelem”… résznél a körben táncoló lány párt választ magának és az egész következő versszak alatt azzal párban forog, vagy tágfogásban pórumozik. Utána hely-, és szerepcsere következik, s kezdődik elölről a dal is, a tánc is.
Takács András, az MMA köztestületi tagja
